Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-03-14 / 11. szám
11-ik szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 3. oldal TT.JRA ELÉRKEZTÜNK március 15-éhez, a magyar nemzet megszentelt emlékű szabadságünnepéhez. Széles e világon, a merre magyarok élnek, megdobbannak a magyar szivek* felgyűl a lelkekben az emlékezés megszentelt lángja; egyesületek, egyházak, intézmények és egyének egyforma áhítattal áldoznak a dicsőséges, másfelől pedig oly fájó és szomorú emlékű negyvenyolcas magyar szabadság oltárán. Az ünnepélyeink sokszor szárazak és erőltetettek, az ünneplők lelke sokszor fáradt és fásult, de maga az ünnepnap: a magyar Március Idusa, változatlan és reménységet sugárzó fénnyel ragyog a borús, felhős magyar égen. Március tizenötödike számunkra nemcsak egy dátum, hanem jelkép. Jelképe, szimbóluma egy eszmének: a mi sokat tévedt, sokat' botlott és sokat szenvedett nemzetünk szilárd, megtörhetetlen életakaratának. Nekünk szükségünk van erre a napra, e nap jelentőségének igaz megértésére, e nap napsugaras, tavaszt és jövendőt jelentő igazságára. Szükségünk van az áldozatos szent lelkesedésre és hitre, a szabadság megértett eszményének nemzetünk életében való megvalósítására — és mindenek felett szükségünk van a volt, nagy március 15 legbensőbb erőforrására: a márciusi ifjúságra. "I7AN-E NEKÜNK, mai magyaroknak, márciusi ifjúságunk? Van-e, a kinek kezébe le van téve a jövendőnek, az oly régóta óhajtott szép magyar jövendőnek a reménysége ? S ha a mi napjaink magyar ifjúsága nem olyan, mint a Petőfi, Jókai, Kossuth s a többiek által vezetett 48-as, “első ifjúság,” — vájjon nem okolhatjuk-e magunkat is ezért? Ne mondjunk ítéletet önmagunkról, de vizsgáljuk meg magunkat, korunkat, jövendőnk életbevágó problémáit, vizsgáljuk meg ifjúságunkat és ha majd elmúlik az ünneplés, elhangzanak a márciusi szavalatok, lássunk munkához! Öntudatos és becsületes, életrevaló és önzetlen munka, kötelességeink teljesítése, mai ifjúságunk most meginduló jövőjének jó irányban való kialakulása: ezekben rejlik a magyar jövendő, a magyar szabadság hetvenhét esztendeje kinyílt virágának a gyümölcsérése. Vájjon mi, amerikai magyar református egyházak, mit teszünk, hogyan dolgozunk a március tizenötödikének valósággá tétele érdekében? DŐJT VAN. A Megváltó szenvedésére, halálára, a keresztre emlékeztető MEGJEGYZÉSEK idő. Az elmélkedésnek, csendes áhitatnak ideje ez. És mégis. Mintha nem is volna böjt. Amint nézegetjük a magyar heti lapokat, azt olvassuk, hogy a magyar egyletek, sőt, elvétve, az egyházak is, vígan huzat- ják “a talp alá valót”, rendezik a zajos táncmulatságokat. Az elnök kívánságára pedig az ország fővárosának népe a 40 napos böjti időszak alatt, tartózkodni fog minden zajos mulatságtól. Dicséretére legyen mondva egyebek között a toledoi magyarságnak, hogy a böjti időszakban tartózkodik a zajos táncmulatságoktól. Szeretnek mulatni a a toledoi magyarok, rendeznek is sok mulatságot, de nem állanak az ünnepron- tók közé. Nem ünneprontók, mert van bennük tisztelet, van bennük megbecsülés a lélek kincsei és a lelkek királya iránt. A toledoi magyarság eme cselekedete : liliom a tövisek közt. TILIOM A TÖVISEK KÖZÖTT.... Liliom és tövis, mily kiáltó ellentét! A szúró, sebet ejtő tövisek között elvezető utón liliomra találni, mily örvendetes, boldogító az utas szivének, örömmel pihen meg rajta a szem, ujjongó örömmel telik meg a szív. Sok tövissel és kevés liliommal találkozunk az élet utján. Sok ocsmány bűnnel, szeretetlenséggel, kizsákmányolással, szennyel és kevés szeretettel, tisztasággal, önfeláldozással. Annál nagyobb öröm, ha liliomot találunk a tövisek közt. Mint liliom a tövisek közt, úgy hat a következő rövid hir: Február 27-én, Elyria, O.-ban történt. Eljött a gáz számla kifizetésének ideje. Egy szegény, hat gyermekes özvegyasszony nem tudta kifizetni a 10 dollár 47 centről szóló gáz bilit. A gáztársaság nem nézte azt, hogy rettenetes hideg van, hogy özveggyel és hat árvával van dolga, lelketlenül kivétette a gázt. Felőle megfagyhat az özvegy is, a hat árva is. A dolog tudomására jutott James Hewitt Safety Directornak és kiadta a rendeletet a rendőröknek, hogy kályhát és szenet vigyenek az özvegy lakására. Mint liliom a tövisek közt, úgy hat ez az érző szívre való cselekedet a gas company szívtelen, testvérietlen rendelete mellett. A HITÉLET SZOLGÁLATÁBAN csodálatosan szép gyakorlat tárul szemeink elé a daytoni egyház múlt heti tudósításában. Jellemző amerikai szokás ez, mikor az egyházak első tagjai házról-házra járva bejárják az egész várost, hogy megtudják, kik tartoznak egyházhoz és kik nem. Az eredményt aztán közük az egyes gyülekezetek vezetőivel, akiknek aztán ilyenformán hatalmas segítséget nyújtanak az evangelizálás munkájában. Örvendetes dolog, hogy a magyar református egyházban is akadt 16 olyan ifjú, akik oda álltak a munkások közé és részt vettek ebben az akcióban. Bizonyos dolog, hogy ez a 16 ifjú méltó dicsekedése a daytoni egyháznak. Lehet, hogy nem ebben a formában, de valamilyen alakban jóformán mindenütt fejtenek ki hasonló tevékenységet. A mi egyházaink eddigelé meglehetősen közönyös lélekkel szemlélték, ha ugyan tudomást vettek arról, a hasonló munkát. A daytoni példa serkentsen mindnyájunkat arra, hogy vegyünk részt az Isten országának szogálatából ezen az utón is. Az angol nyelvű testvéreinkkel való együttmünödésből csak áldás szár- mazhatik mi reánk is. AZ ELLENTÉTEK HAZÁJÁBAN is ^ meglepő híradást olvastunk a napokban. Arról szólt ez a hir, hogy New Jersey állam képviselőháza megengedte, hogy a tanítók az iskolában a bibliának bármelyik részéből olvastassanak fel a gyermekek előtt. Az eddigi törvény szerint ugyanis csak az ó-testamentomból lehetett egyes részeket felolvasni. Az ó- testamentom nemcsak a keresztyéneknek, hanem a zsidóknak is szent könyve. És ha az uj testamentom olvasása eddigelé megvolt tiltva: az tulajdonképen nem jelent mást, mint azt, hogy a zsidók egyszerűen megvétózták az uj-testamento- mot. Isten látja lelkünket, mi nem vagyunk antiszemiták. De hogy egy keresztyén államban törvényileg legven megtiltva a keresztyén hitélet kútfejének olvasása: hát az mégis képtelenség. Csak természetes, hogy ez intézkedés ellen fellázadt New Jersey állam lelkiismerete és eltörölte ezt a szégyen-törvényt. A DAISYTOWNI és vestaburgi kis társ- egyházban egyházi újság-hetet tartanak március folyamán. Több gyülekezetben — és legtöbbször éppen a legkisebbekben — komoly érdeklődéssel és szeretettel karolják fel lapunkat. Bárcsak mindenütt s főleg egyes nagy ma-' gyár telepeken fölengedne az érzéketlenség jégpáncélja. Lássuk meg végre, hogy' egyházunk jövőjének, fejlődésének sorsa elválaszthatatlanul össze van kötve a mi lapunk fejlődésével. Előre a.nemes pél-, dák utján! .' ‘
