Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1925 (26. évfolyam, 1-52. szám)
1925-01-03 / 1. szám
1-ső szám AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA 11 oldal A NŐ Kicsoda a nő? Egy király kiadta a parancsot udvari festőművészének, hogy rajzolja le az ördögöt és az angyalt. A művész sokáig gondolkodik a kitűzött feladat megvalósításán. Képzelőtehetségének minden erejével próbálja elgondolni azt a képet, mely egyrészről mindazt a bűnt, gonoszságot, rútságot, a mi ebben a világban van, megfélemlítő, elrettentő vonásokkal visszatükrözze, másrészről pedig élő, eleven, szemlélhető alakba öntse mindazt a szépséget, szelídséget, jóságot, a mit a legtisztább, legszentebb eszmény nyújthat csak az embernek. A tervvel elkészült. A két kép ott függ megfestve a pompás diszterem falán, piros selyem-kendővel letakarva, várva a leleplezését. A király megjelenik a teremben, a nép tolong, mindenütt várakozó, kiváncsi arcok. Találgatják, vájjon micsoda szörnyetegben, hé:fejü sárkány alakjában, hosszú farokkal, tüzet lehellő szájjal ábrázolhatta a művész az emberi nem legnagyobb, leggonoszabb ellenségét: az ördögöt. A többiek tekintete a másik letakart kép felé révedez s jósolgatják azt a hófehér szárnyú, gyermekarcu, ártatlan mennyei alakot, a mellyel a mester érzékeltethette, kifejezhette a legtisztább, legmagasabb, legfenköltebb gondolatot: az angyalt. A király parancsszava elhangzik: “Lássuk az ördögöt!” A lepel lehullt, a nép ámulva tekint a festményre: egy gynöyörü szépségű női arc, hóditó, igéző, kéjes tekintet, csókot intő száj, sima, hófehér váll, kibontott haj, csupa vidámság, kedv és nevetés... íme az Ördög... De lássuk a másik képet, lássuk a legtökéletesebb jóságot: az angyalt. A lepel máj- erről is lehullott. Ismét egy női arc. Szelíd, szende, ártatlan, szinte félénken lesütött tekintet, tiszta, üde vonások, alig mozduló ajkak, egyszerűen befont haj, csupa élet és valóság.. . íme az Angyal.. . De melyik a Nő?... Lapozzuk csak fel a Bibliát, keressünk benne egy Nőt. Nagy mulatság, vigalom van Heró- des házában, születésnapját ünnepli a nagy, mindenható helytartó. Vig zaj, mámoros kiáltozás hangzik ki az utcára. Nézzünk csak be egy pillanatra, itt bizonyára találunk egy Nőt. Valóban. Ott táncol a középen He- diás szép leánya, lenge ruhában, köny- nyed léptekkel lejti a művészi táncot, minden mozdulata bájos, minden fordulata megőrjítő, tekintete, rabulejtő, minden szem ötét nézi kifáradtan, elkápráz- va: a nap hőse, Heródes tehetetlenül rogy le lábaihoz s önmagából kikelve kiált: “Kérj tőlem a mit akarsz... bármit kérsz is, megadom neked, még ha országom felét is!” Bevégződik a tánc, elhallgat a zene, az ifjú nő kimegy, keresi a másik nőt, az anyját. Súgva kérdi tőle: “Mit kérjek?” Az anya arcán megjelenik egy sátáni mosoly, a gyűlölet, a bosszú oly halvány, tökéletlen kifejezője s megadja a tanácsot leányának: “A Keresztelő János fejét!” A leá,ny hatalma érzetének tudatában belép s követelődzve áll érzéki rabja elé: “Akarom, hogy mindjárt add ide nekem Keresztelő János fejét egy tálban! ’ ’ Ez a Nő...,? Örömmel, boldogsággal teli házban vagyunk ismét, mindenkinek szive örömtől repes, azt sem tudják, mit - csináljanak, mivel mutassák meg nagy szereteteket és ragaszkodásukat a kedves, ritka vendég iránt. Megérkezett Jézus Bethániába, Mária és Mártha lakásába. Az egyik süt, főz, sürgölődik, szorgalma- toskodik a vendég ellátásán, a másik csendesen, szelíden odaül Jézus lábához, boldog szívvel hallgatja az isteni szavakat s kicsinysége, gyengesége tudatában ugv szeretne odaborulni a nagy, a csodás Mester kebelére, hogy mennél többet magába szívhasson abból a meleg szerétéiből, mely ez Ember szivéből kisugárzik. “Mária a jobb részt választotta...” Ki ez a boldog teremtés? Ez is egy Nő. De mikor olyan nagy, szinte áthidalhatatlan az ellentét közöttük?! Vájjon kicsoda kötheti össze ezt a szédületes távolságot? Senki más, csak a Nők. A nőknek százai és ezrei aszerint, amint a kettőhöz való hasonlóság lépcsőjén elhelyezkednek. Igen. A kettő között ott találjuk az összes nőket, meghatározott rendben, sorban. Felváltva: ifjú, öreg, magas, alacsony, szép, nem szép, vig, komoly, mind-mind. Óh, ezen az értékskálán nem a kor, nem is a magasság, vagy alak különbözőségei szerint sorakoznak fel, hanem valami más az az érték, mely sokakat olyan nem remélt rangba juttat. De ha végigtekintünk ezen a tarka, változatos seregen, melyikre merjük elmondani biztos határozottsággal: “íme, ez a Nő?-” Nyugodtan rámutathatsz bármelyikre is, a kiválasztott nem fog ellene tiltakozni... Hiszen mindegyik nőnek érzi magát.... Igaz, hogy földi halandónak ebben az ügyben nagyon veszélyes volna bírói szerepre vállalkoznia, mert ha Páris ítélete három nő között az aranyalmán — a mythos szerint — felkeltette a kettő szörnyű felháborodását és örök időkre ellenségévé lettek, mennyivel inkább fé- lőbb lenne kihívni az összes többi nők izzó haragját... A választás azonban szerencsére, — nem rövidlátó, tévedő emberen, hanem valaki máson fordul meg. A mérték, az ideal sem emberi. Attól függ, Isten melyiket választja. Kit tekint olyannak, kinek arca hasonló, szépsége azonos, sze- retete rokon, gondolata, akarata megegyező az Övével, a ki a saját képmására és hasonlatosságára teremtette az első nőt. Kiváncsi vagy rá, kedves olvasó, hogy Te milyennek találtától? Óh, akkor csak tekints bele a tükörbe, de ne abba, amelyik toilet-asztalodon áll, hanem Isten tökéletességének tengertükrébe és lelkiismereted világánál nézd meg azt a képet, a mit az vetít vissza. Lehet, hogy nagyon meg fogsz lepődni, vagy talán magadra sem ismersz, — de ne rettenj meg tőle. Nézz egyszer bele! Nem éreztél még örömet olyan alkalommal, mikor valakit vártál ünnepi ruhában felöltözve, de mielőtt elébe mentél volna, beletekintettél a tükörbe s észrevetted, hogy öltözeteden volt valami hiba, szabálytalanság és még volt rá időd megigazítani? Hát a te lelki tükrödbe belenéztél-e? Mit láttál abban? Akarsz- e lelked szénsége és tisztasága felett is őrködni? Milyen sokan leélik életüket anélkül, hogy legalább egyszer beletekintenének ebbe a mindig kéznél levő örök tükörbe. Talán félnek tőle...? Pedig egyszer szembe kell állni, és bele kell nézni. Bele néztél? Vájjon Te vagy-e a Nő...? Böjthe Sándor. LELKÉSZEK., EGYHÁZAK SZIVES FIGYELMÉBE. A Board of Publication több rendbeli felszólítás után törzskönyvbe és évkönyvekbe való űrlapokat csináltatott és azokat előállítási áron engedi át azoknak, kiknek ilyen nyomtatványokra szükségük van. Két magyar egyházmegye ezeknek a nyomtatványoknak elkészítését és használatba vételét jóváhagyta. Információkért vagy megrendeléssel tessék az alábbi címre Írni: REV. L. BOGÁR, 1946 Bakewell St., Toledo, 0.
