Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-09 / 6. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 9 LELKÉSZI JELENTÉS 1923-RÓL AZ EAST CHICAGÓI MAGYAR REFORMÁTUS EGYHÁZNÁL. Igen Tisztelt Közgyűlés! Nemes Gyülekezet! Ismét egyik esztendeje, Istentől kimért ideje, repült el a múlandóságnak Egyházközségünk életéből is. Számot kell hát adnunk önmagunk, a Nemes közgyűlés és Mennyei Atyánk előtt, hogy az 1923-ik évben miként sáfárkodtunk a tálentumok- kal és munkálkodtunk az Űr szellőjében. Dicsekedésre nincs okunk. Bár az elmúlt évben jóval többre igyekeztünk, eredményesebben munkálkodtunk, békésebben éltünk, mint a megelőző években, még mélyebbre kell vetnünk a hálót az egy szükséges dolognak keresésében, áldozatosabb munkával kell Szolgálnunk. Egyházunk feltáruló szép jövőjét s a testvérek egyességének életté kell magasodnia a szivekben. De rá térek az Egyházunk múlt évi történetet megíró tényekre és számokra. A'z elmúlt évben tartottunk 4 közgyűlést, 16 prezsbiteri gyűlést és néhány alap szabály módosító gyűlést, melyeken békés, áldott munkát végeztünk. Határozataink közül ki kell emelnem a Jan. 14-én tartott közgyűlésnek azon ntézkedését, hogy Egyházunk Alapszabályzata a Reformed Church alkotmányával egyezőbben átmódosittassek. A kiküldött bizottság jó munkát akart végezni, de a jóakaratot szomorúan bénította meg a zsarátnok alatt égő régi tűz, a fékezhetetlen személyeskedés. Ennek rovására Írandó, hogy az 5 évre megújított Alapszabály a Reformed Church Alkotmányához csak betűivel közeledett, szellemével pedig távolabb esett s újabb töviseket hagyott szivekben. Tanulsága ennek az, hogy ha már a jézusi tanítás: “Szeresd felebarátodat, mint magadat!” nem fog rajtunk, meg kellene nekünk, embereknek tanulnunk a magyar közmondás világos értelmét: A ki másnak vermet ás, maga esik bele!.... és óh jajj!, nemcsak maga, hanem az Egyház közérdeke, a jobb akarat, a testvéri szeretet, jóravaló példaadás és a mi célunk volt: a réginél jobb alapszabály ügye is. Feb. 11-én tartott presb. gyűlésünk határozta el egy uj zongora vásárlását, minek árát egészen fedezte Petőfi ünnepély- lyünk jövedelme. Ugyanezen gyűlés tárgyalta Dr. Souders missziói felügyelő Urnák azon ajánlatát, hogy a Homesteadon működő misszionárius nőt áthelyezi a ga- ryi és east chicagói Egyházakhoz bizonyos feltételek alatt. Mivel e feltételek elfogadhatók nem voltak, a dolog elmaradt. Szó sincs róla Testvéreim, Egyházunknál szükség volna egy második munkaerőre. 7—8 mérföld körzetben élő 250 egyháztagot pásztorálni, 250 gyermeket jó reformátusnak magyarul nevelni, Ifj. Egyleteket, énekkart, egyleteket vezetni, előadásokat rendezni, látogatni, mindenkor mindenkinek szolgálni, minden igényt kielégíteni próbálni még, úgy sem sikerűi egy embernek, ha pásztorbotját a saját és családja nyomorúsága árán vett automobilon hordozza is szerte munkamezején, mert ezt éjjellel toldott, nappali idő sem futja. Nem hivatalos, csak magán levelezést folytatok ez ügyben Dr. Souders felügyelő Úrral, hogy hát ha más hasonló helyzetben lévő Egyházaknak jut tanítóra évi 900 van 1000 dollár segedelem a Board tói, ha a legrendezettebb, de a miénknél alig — alig népesebb Egyházunknál három munkaierőre is telik a Home Mission Boardtól, miért ne kaphatnánk mi is évi 1000 dollárkát, hogy azt még párszázzal az Egyházéból kiegészítve, egy jó munkatársat állíthatnánk lelkész mellé erre a munkamezőre, hol csak Hammondon, — hogy Harbort ne is említsem, — 40—60 nem egyháztag református család lakik és él. Én kérem ezt a közgyűlést, nézzen e dolgok, mélyére, emelkedjék a jóbelátás magaslatára s egy határozattal tegye az Egyház hivatalos ügyévé ez irányban tett lépéseimet. Az aratnivaló sok, a munkás kevés. A Május 13-án tartott presb. gyűlés alkalmazta nyári iskolánkhoz tanítónak Ifj. Fekete András papjelöltet havi száz dollár fizetéssel s ugyanekkora fizetést szavazott meg a lelkésznek is, mivel a lelkipásztori kötelességek körülírása Alapszabályunk 12. pontjában nem teszi s nem is teheti .lelkész kötelességévé a nyolc heti, mindennapos tanítást. Bár a tandíjakból csaknem egészen bejött a tanítókra költött 400 dollár, mivel sokszól hallottam ez ellen a presbiteri határozat ellen, figyelmeztetem a testvéreket arra, hogy 400 dollárért nem ketten hanem négyen tanítottunk 2 hónapig E. Chigóban 100, Ind. Harboron 75, Hammondon 40, Whitingon 5 gyermeket és még North Side-on is lehetne, jövőben kell is tanítani 30—40 ‘gyermeket. Ugyanezen presb. gyűlés utasította el a Nyugati Magyar Ref. Egyházmegye Elnökségének azon, megkeresését, hogy Egyházunk csatlakozzék a Magyar Egyházmegyéhez. Aug. 19-én és Szept. 2-án tartott Alap- szabálymódositó közgyűlésünkről már meg emlékeztem s csak annyit fűzök még hozzá, hogy e gyűlés eltörölte azt a régi szokást, mely a tisztujjitások idejen külömb- séget tett East Chicago és Indiana Harbor között. Jövőben minden egyháztag választható bármely tisztségre a lakására való tekintet nélkül, csak a presbiterek megválasztásánál kell a kollektálásokra tekintettel lennünk. Ugyanezen közgyűlés érvényben hagyta a szavazatra jogosságnak azt a régi formáját, hogy az Egyháztagok konfirmált gyermekei is választók, de nagykorúságuk idejéig nem választhatók. A Szept. 16-án tartott presb. és 23-án tartott közgyűlés határozatai értelmében Egyházunk nyílt árverésen megvásárolta a Melville és 148 utcák szögletén lévő régi iskolát 4 lottal 4600 dollár összegért. Ez a vétel az év eseményeinek kiemelkedő pontja és uj kilátások, uj jövő alapjait képezi Egyházunk részére. Mindnyájunk édes öröme, hogy a régi vágy teljesült, de el ne bízzuk magunkat, mert a szép alapra építenünk is kell. A régi épület már két hónap óta nyitva van s aki akarta, megnézhette, hogy milyen állapotban van. A most lemondó presbitérium legutolsó gyűlésén hozott határozatával azt javasolja ennek a közgyvlésnek, hogy a megválasztandó uj presbitériumot hatalmazza fel e közgyűlés az épület sorsára vonatkozó többirányú szakértő vélemény beszerzésére. Egyházunk 1923 évi pénzforgalmáról a pénztámok tesz részletes jelentést. Én csak azt jegyzem meg, hogy bevételünk volt 4310.68 cent, kiadásunk 4025.67. Maradvány 285.01, A kiadásban bennfoglal- tatik 500 dollár előleg az iskolára és 507.- 29 cent, mellyel a jubileumi alapot egészítettük ki 1492.71 centről 2000 dollárra. Ezzel az 1007.29 centtel együtt a múlt évi tisztahasznunk 1292,30 centel tesz ki. Vagyoni állapotunk 1923 végén a következő: jubileumi alapon 2000.00, Csekkszámlán 1432,36, Ervin City Loan Ass’n- nél 500.00, Iskoláért előleg 500.00, a Nőegylettől Iskolára 500,00, készpénz a pénz tárnoknál 12,00, összesen 4944.36 cent és East Garyben két lot. Ezt a vagyoni állapotot terheli 1000.00 dollár adósság a Home Mission Boardnál. Született és megkereszteltetett 1923-ban 41 gyermek: 22 leány és 19 fiú. Konfir- máltatott 21 növendék. Házasságot kötött 10 pár. Meghalt és eltemettetett 20 testvér: 12 fi és 8 nő. Istentiszteleteink minden esetben megtartattak, és kielégítően látogatottak voltak különösen az ünnepi és adventi alkalmakkor. Úrvacsorával hatszor éltek a hívek mindig növekvő számmal, mintegy 800 lélek. Egyháztagjainknak száma 1923 végén 210, kik nagytöbbségben az egész tagsági dijjat befizették. Vannak, kik csak felet fizették, de adományaikkal ezek is pótolták és semmi panasz ellenük. A'zonban, amint lassan — lassan megismerkedtem a környéken lakó református magyarság tömegével, szomorúan láttam, hogy lehetne és kellene lenni itt úgy 350—400 jó egy háztagnak, ha a szétszórt holt csontok is megelevendnének. Ez ellen az állapot ellen minden erővel küzdenünk kell, hogy a vád angyala ellenünk ne emelje szavát Isten trónja előtt. Épen ezért a lehetetlen állapotért, de meg a mi nagyterveinkért is nem tudom eléggé komolyan kérni ezt az egyház községi közgyűlést arra, hogy 924-re válasszon egy olyan erős prés bitériumot, melynek minden tagja Krisztus katonája és egy — egy egyháztagtoborzó állomás legyen. Tegyük meg 1924- et, Egyháztagtoborzó évnek és duplázzuk meg a tagok számát, mert lehetséges. Ezzel végére értem évi jelentésemnek.
