Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-02-09 / 6. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. sereggel nem lehet győzni. — hanem csak vereséget szenvedni! De Washington lelkének szemeivel látta, hogy e hadsereg élén Isten áll. Felismerte hogy Isten akarata az, hogy e hadsereget egy imádkozó vezérnek kell győzelemre vezetni. S Washington és katonai mindezt azéi’t szenvedték, hogy Neked, kedves olvasó, nekem és mindnyájunknak szabadságunk legyen e hazában! Lincoln Ábrahámot mostoha anyja tanította az imádkozásra. Lincoln a Bibliából tanult meg Írni és olvasni s a Biblia igazságai által lett belőle hírneves ügyvéd és szónok. A polgárháború alatt (1861—65) minden kabineti tanácskozás előtt buzgón imádkozott. Az 1863-ik év első felét sötét időszaknak nevezték el az E. Államokra nézve. Az Unió veszedelem előtt állott. A déli államok több ütközetben győztek s már közeledtek Gettysburg felé. De Lincoln imádkozott. Jul. 1-én megkezdődött a gettysburgi ütközet, mely három nap leforgása után teljes győzelmet hozott az északi államok nak és prezerválta, megtartotta az Unió egységét. A gettysburgi csatáiért nemzeti temetővé avatták fel s felavató beszédében mondotta volt Lincoln e nevezetes szavakat: The Government of the people, by the people, for the people, — shall not perish from the Earth. Krisztusi egyház. A REFORMÁTUSOK LAPJA SZÁMÁRA: Irta: Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. Az amerikai külmissió — bizottság egy érdekes és egyszersmint tanuságos jelentést tesz előttünk. A Ke- letindia és China területén munkálkodó hittérítők ösz- szekülömböztek a vallás formulái, hitvallástétel, fundamentális és liberális irányok végett. Amig civakodtak, a budhaisták és mohamedánok prófétái elsajátították a keresztyén egyház szokásait, énekeiket lefordították és hathatós erővel hozzáfogtak a népek térítéséhez — persze, a maguk vallására. Ez a szomorú kép tárul elénk, a mi egyházi közéletünkben. Mig az egész protestáns világ törtet előre, hogy egy egységes frontot képezzen, addig mi, magyarok, hátul sántikáló mozdulatainkkal a gyűlölködés stádiumába jutottunk. Egymást túllicitáló hangon akar juk meggyőzni a vallás felekezetiség elsőbbségéről s megváltó üdvéről és megfeledkezünk legfőbb kötelességünkről, megfeledkezünk arról, hogy a vallás mindég veszedelmes válságba jut, mikor egy — egy eszméjét tételben fejezik ki, mert az abstrakciók holttá teszik az eszmét. Manapság sokat beszélnek az emberek ilyen — olyan egyházakról, s keveset lehet hallani a Krisztus egyházáról. A hitetlenek hitvallását fennhangon kiabálják, s elnémulnak az isteni örök igazságok teremtő hangjai. A Krisztus nélküli egyház lehet kegyes mondások tárháza, de nem lehet a lelkek éltető forrása. Lehet a pusztában sínylődő ó-kut, melybe a lelkek elvesztését pergethetik, de nem lehet az isteni szeretet meg- dicsőült világa. Ilyen egyháznál a vallásos .alapkő, az Isten hiányzik. Hogy gyönyörű színezetűnek látszó ruhába öltöztessék a kiszáradt múmiákat — az élettelen jelszavakat, egyesek mindég összekeverik vallásukat, a honmentés nagyra fújt eszméivel. Tetszővek akarnak lenni a szülő haza szent képe előtt. Mintha nem tudnák az ó-hazai testvérek, hogy ilyen fövenyes frázisból soha sem épülhet fel a honmentés bástyája, hogy ezek a legtehetetlenebb emberek az egyházi és nemzeti munkálkodás terén, mert a szentirás üti rájuk a feltörhetetlen pecsétet. “A fa pedig gyümölcséről ismértetik meg.” Egyik egyházhatóság ,sem követelheti, hogy Isten országának terjesztésére kiküldött prófétája egy mellverő, hencegő demagóg legyen. Az ó-hazai egyházhatóság is annak örülne, ha idegenbe szakadt gyermekei keresztyéni igaz szellemben, s szeretetben megértők volnának, a hazulról hozott vallásosságunk termékeny fává növekedett volna az uj világ területén is, mert ez volna igaz próbaköve a magyar kálvinista vallásnak. De, ha széttekintünk, bizony beteges alakjában látjuk az egyházi életet. És ennek egyedüli orvosa a: Krisztus. Ne felekezeti egyházakat hirdessünk, hanem a Krisztus egyházát, akkor a vagyon kérdés, templom kérdés magától eloszlik, mert minden és mindenekben a Krisztus lesz. És ne tételezzünk fel keresztyéni, krisztusi életet ott, ahol annak még szikrája sem villant meg. Bizony, mi is elmondhatjuk, mit elmondott egyik nagy emberünk: “Ha beszéddel naggyá lehetne tenni az egyházat, a magyar protestáns egyház lenne a világ leghatalmasabb egyháza.” A sok beszéd helyett próbáljunk meg egyszer már cselekedni is. Hogyan fogjunk a testvéries építő munkához? Van egy néhány egyházunk, amelyeknek emelkedettsége mindnyájunk büszkesége lehet, amelyekben már nem található a maradiság dohos penésze. Ahol a Krisztus lelke lakozik. Minden lelket és szivet áthat az evangélium varázslatos szelleme, ahol mindenki egy élő biblia. Ha ezek az egyházak összetartva, fölemelik a Krisztus zászlaját, ha megértetik az emberekkel az Isten akaratát, ha megfujják az evangélium diadalmas harsonáját és a Krisztus eszméjéért harcoló reformá- tusság frontját nem hagyják el. Ha életünk, munkálkodásunk és egyházunk a Krisztusé, lármázhatnak a lelketölő Heródesek, gúnyolhatnak a kezetmosó Pilátusok, — megmarad a Krisztus, aki ut, igazság és élet a mi számunkra. Az üdv és boldogság csak abban a keresztyénségben van, amelyben mindenki egy egésszé, egy egyéniséggé, Krisztu - sivá, emberré lesz. Álljuk körül a szenvedő Krisztust, ki megtanít imádkozni, szeretni, tűrni és remélni. Ne Ítéljünk, hanem cselekedj ük az irgalmas samaritánus módjára édes hazánk nyomorúságán, s a reánk bízott magyar munkás nép boldogulása érdekében. Ne feledjük: non fit, séd nascitur, non videri, séd esse. MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁR. A megujjitott református énekeskönyvnek tartalma gazdagabb, összeállitása minden igényt jobban kielégítő, kiállítása pedig összchasonlithatlanul tetszetősebb, mint a régi zsoltároa könyvvé. Az Uj zsoltár ára, kitömött, erős és díszes, párnázott vá- szonkötésben tokkal s postai küldéssel 1-25 Iskolai, kisebb kiadás, vászonkötés 75c.
