Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-20 / 38. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Iskola és nevelésügy. Rovatvezető: Nt. Dienes Barna caldwelli ref. lelkész. TANTERV. Nyár folyamán irtunk arról, hogy magyar tanításunkat mily nehézzé teszi a tanterv és tankönyv hiány; hogy kétszer annyi eredményt lehetne felényi erőfeszítéssel elérni ügyes tanterv alapján — amerikai magyar gyermekek számára irt — kézikönyvek segítségével. Egyszer már össze kellene fogni hogy ezt a különböző felekezeteket és iskolákat egyformán érintő fontos kérdést megoldjuk. Az alábbi cikk nem kívánja megoldani ezt a kérdést, inkább csak ösztökélni szeretné az arra hivatottakat hogy a kérdéssel foglalkozzanak. Legelőszőr is mi tehát az, amit a tantervnek fel kellene ölelni? (Tanterv: nyári, szombati s esetleg hétköznapi magyar — tehát nem vallás — tanításra.) Természetesen iirás — olvasást. De nem csak irás — olvasást. Legtöbb iskolánk pedig másra nem törekszik, de nem is törekedhet manapság. Imi — olvasni tanítunk, de nem tanítjuk a magyar nyelvet (feltételezzük — pedig hibásan — hogy a gyermek úgyis tudja a nyelvet. Honnan tudná? Annyit tud amennyit naponta otthon hall. De a világról, a tudományok eredményéről, a társadalomról minden ismeretét angolul kapja az iskolában vagy az életben. Hogy tudna magyarul mikor magyarul semmit se tanul és semmit se csinál? Az elmúlt nyáron az egyik osztályomban egy kis lány tudta csak, hogy mit jelent a veréb szó és 10 éves körüli fiúk osztályában senki se tudta mi az: Majom s a “faith, hope and love”-ből csak a szereteted tudták magyarul. S ne lenne szükség a magyar nyelv tanítására? De mig ez se minden! Ha tanítjuk írni — olvasni, ha megtanítjuk a nyelvre, még mindég csak eszközt adunk a kezébe. Minek a kalapács, a fúró, a szegek, a gyalupad, ha nincs mit dolgozni rajta? Minek a nyelv ha nincs mire használnia? Ne csodálkozzunk ha elfelejti, ne csodálkozzunk, ha tönkre megy a kezében: mert mi nem adtunk neki anyagot, amin használja. (Közbevetőleg legyen mondva, éppen ezért a Gyermekkert beszüntetését pótolhatatlan csapásnak érzem.) De mi hát ez az anyag, amit én a gyermek kezébe akarnék adni? Semmi más, mint a magyar kultúra. Ez amit minden Amerikában magyar szülőktől született vagy itt felnőtt magyar leánynak és fiatal embernek ismernie kellene. Angol nyelven ha magyarul nem képes megismerni. Akárhogy, — de ez egy kincs neki Ismernie kellene a fajt, amiből származott: annak jó és rossz tulajdonságait, küzdelmeit, alkotásait, lehetőségeit: ismernie kellene önmagát, határoltságait és erényeit. A gyermek saját életére égetően fontos, hogy megtudja becsülni a vérét, hogy ne vesse meg saját faját, hogy büszke legyen apáira — s igy bizó, bátor önmagába. Az angol, francia, német kultúra nagyobb mint a magyar. De nekünk is van kultúránk: irodalmunk, művészetünk, tudományunk, utazóink, felfedezőink, nagy embereink, vértanúink is vannak nagy számban. Az amerikai magyar gyermekek valami olyan cigány félének képzelik el a magyart s valami nevetséges szalma fedeles viskók országának, ahol ökrös szekereken utaznak még ma is az emberek, ahol villanyról, telefonról, automobilról s más ilyes csodákról még csak hallani se hallottak. Ezekről a dolgokról ők magyarul sohase hallanak: hogy tudnák elképzelni hogy vannak? Pedig igazán csak ez a kultur múlt csak a vérűnk egy muzsikája, amely még összeköt velük. Minek akarjuk őket olvasni — írni tanítani, ha nem tudunk adni nékik anyagot, amelyen használják azt? ha nem tudunk őket érdeklő, nekik megérő anyagot adni, hogy érdemes legyen nekik tanulni? Tudom hogy a vállalkozás nehéz lenne a serdülő fiatalságot irodalmunkban, képzőművészeteinkben, zenénkben érdekelni, de nem megérné-e? Ifjúsági köreink nek adna munkát, célt és anyagot, amiért érdemes volna dolgozni — de hozzá kellene fogni! (Ahelyett csak népszínműveket tanítunk s a végén fiatalságunk tényleg elhiszi, hogy mi magyarok igazában csak gatyás, fokosos, hejehujázó duhaj népség vagyunk s ez a mi irodalmunk és kultúránk.) A fentebbiekből következik hogy először is kellene egy Abc, amely nem Írni, — de olvasni tanít. Amely tekintetbe veszi a gyermekek angol nyelvi ismereteit, magyar szókincsét s egy 2 hónapos tanításra van beosztva. Másodszor egy olvasókönyv, amely haladók részére a fenti Abc alapján utal az olvasás és irás nehé - ségeire és a nyelv szerkezetére (természetesen csak a legegyszerűbb és elkerülhetetlen nyelvtani dolgokra) s amely olvasmányaiban feldolgozza a magyar múltat érdekes, megkapó történetek alakjában. Harmadszor egy kézikönyv, amely konfirmandusok köreiben, Ifjúsági körökben vagy más megfelelő szervezetben szolgálna irányitóul és anyagul s bevezetné a fiatalságot a magyar kultúra kincseibe; amely bemutatná ezt a kultúrát dióhéjban s útmutatást adna azoknak akik ezt jobban megismerni óhajtanák. MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁR. A megujjitott református énekeskönyvnek tartalma gsx- ésgabb, összeállítása minden igényt jobban kielégítő, kiállítása pedig ösazehasonlithatlanul tetszetősebb, mint a régi zsoltárom könyvvé. Az Uj zsoltár ára, kitömött, erős és díszes, párnázott vá- ■zonkötésben tokkal s postai küldéssel 1.21 like)*i, kisebb kiadás, vászonkötés 75c. ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldéa a naponkénti árfolyamon. Hajo jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenfél« hazai és amerikai jogi ügyek pontos éa lelkiismeretes intézése. 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street McKeesport Pa.
