Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-20 / 38. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Az igaz keresztyénség ismertető jelei. A Reformátusok Lapja számára irta: Főt. Dr. D. A. Souders missioi Supt. Az amerikai Reformed Church egyik tekintélyes egyházi folyóirat] ának, a Reformed Church Review- nek júliusi szám ja egész terjedelmében leközölte volt azt a tartalmas s mélyen járó beszédet, melyet Dr. Schneder, a Japánban levő ref. collégium igazgatóba intézett volt nemrég a lancasteri theologia hallgatóihoz. Ebben a beszédben Dr. Schneder rámutatott a theologai hallgatói, tehát a református egyház jövendő papjai előtt arra, hogy milyen különböző vélemény és felfogás uralkodik az emberek között arra nézve, hogy mik legyenek az igaz keresztyénségnek ismertető jelei?! Dr. Schneder felteszi a kérdést; — vájjon miben áll az igaz keresztyénségnek ismertető bizonysága? Erre ő igy felel a Jézus szavaival; — “Keressétek először Istennek országát és az ő igazságát s mindenek megadatnak tinéktek.” Ezen igék alapján kifejti Dr. Schneder a lancasteri theologia hallgatói előtt, hogy az igaz keresztyén embernek arra kell törekednie, hogy szemeit Istenre irányozza szüntelen és az Isten igazságát tegye életfolytatásának főalapelvévé. Isten: igazság, szentség, jóság és szeretet. Bármilyen gyarlók és tökéletlenek vagyunk is, — arra kell törekednünk hogy Istenhez hasonlók legyünk a megközelíthetőség mértéke szerint. S mivel a mi Urunkban a Jézus Krisztusban az istenség kimetszett bélyegét látjuk magunk előtt, — ennélfogva Ötét kell követnünk, hogy a mi életünk az Ő életének mássa legyen. Nem akarunk a közlemény ismertetésébe részletesebben belemenni. A kit érdekel a czikk, — olvassa azt el a Ref. Church Review júliusi szárújában. Midőn a közleményre hivatkoztunk, — egyszersmind e lap szives olvasóinak figyelmét fel kivánjuk hívni a Hei- delbergi katekizmus hasonló tartalmú 32-ik kérdésére is, mely igy hangzik; — Miért hívnak téged keresztyénnek? A felelet ez; — Azért mert hit által Krisztusnak tagja és igy az ő felkenetésének részese vagyok a végre, hogy nevéről én is vallást tegyek, magamat élő hálaáldozatul Neki adjam s a bűn és ördög ellen ez életben szabad lelkiismerettel harczol jak és aztán őj vele együtt minden teremtmény felett örökké uralkodjam. A mióta hitbuzgó őseink ezt a nevezetes könyvet, a Heidelbergi kátét mint a református vallás és anya- szentegyház hitvallástani könyvét elkészítették, — 1568-óta nemzedékről nemzedékre tanítjuk a confir- mácziói osztályokban a növendékeknek, hogy az igaz keresztyénség abban áll, hogy magunkat élő áldozatul adjuk által Istennek s úgy cselekedjünk mindenkor, hogy a Krisztus nevére szégyent ne hozzunk. A római cath. egyházfogalom szerint azon körülmény hogy valaki meg van keresztelve s confirmálva, — keresztyénné teszi az illetőt. De a református egyházfogalom szerint keresztyénnek csakis azt az egyént tekinthetjük, a ki követője is a Krisztus tanításainak. A heidelbergi káté tanítása szerint csakis akkor nevezhetjük magunkat keresztyéneknek, ha a Krisztus testének tagjai vagyunk, ha Ő bele bele vagyünk oltva, ha ő benne és Ő vele való életet élünk s ha az ő lelke által vezéreltetve cselekszünk mindent. Ez azt jelenti, hogy vallást kell tennünk mindenkor ő róla s harczolnunk kell a bűn és az ördög ellen, amiként harczolt ezek ellen ő az ő földi életében. Ez a hit és szent meggyőződés töltötte be a reformátoroknak, — Luthernek, Cálvinnak, Zvinglinek, Me- lanchtonnak s a többi dicső hitvallóknak lelkét. Ez vezette őket minden cselekedetükben a mellyel Isten igazságát napfényre hozták az Evangélium hirdetése által. Ez a hit és szent meggyőződés adott erőt és kitartást a szenvedések közepette mindazoknak, kiknek hitét próbára tette az Ur s kiknek nevei, halálukig való hűségűkért az igazak könyvébe beírattak, s kik fénylenek Istenországában mint a nap. A martyrhaiált halt lelkipásztorok százai és ezrei mellett a gyülekezetek tagjai is hasonló módon tettek vallomást hitükről s pecsételték meg Krisztushoz való hűségüket. Ez azonban, — mondja valaki, — sok száz évvel ezelőtt volt. Ma már mások a viszonyok, más a helyzet s mások a követelmények. Erre mi azt feleljük, hogy az emberiség mai állapota fokozottabb mértékben követeli meg a mai keresztyénnektől hogy magukat élő áldozatul adják oda Istennek s ezzel az ő országának e földre való megvalósítását közelebb hozzák. Krisztus ma is ugyanazt kivánja tőlünk, a mit kívánt az ő apostolaitól. A ki közöttettek első akar lenni, —' legyen olyan mint az utolsó. Szeretetből szolgáljatok egymásnak. Vannak emberek, a kik azt hiszik, hogy az ő kérész tyénségüknek elegendő és biztos mutatója az, hogy ők keresztyén szülőktől származtak, meg voltak keresztelve, confirmálva, valamely gyülekezetnek tagjai, templomba rendesen eljárnak, imádkoznak, áldoznak s adakoznak. Mindezek igen szép dolgok és szükségesek. Mindezek hozzátartoznak a mi keresztyén életfolytatásunkhoz. Ezek gyümölcsök a mi hitéletünk fáján. De mindezeknek a Jézussal való összeköttetésünk érzéséből kell fakadniok. Máskülönben vallásosságunk csak külsőleges, a melyből áldás reánk nem áradhat. Már pedig az ilyen külső, léleknélküli vallásosságot szomorúan tapasztalhatjuk nemcsak egyes emberek, hanem sokszor egész gyülekezetek életében. Némely gyülekezetről Isten angyala ugyanazt Írhatja meg, a mit a sárdisi gyülekezetről: “Láttatol élni, holott halott vagy.” Egyes gyülekezetek építenek pompás templomokat, (és az dicséretes dolog, ha Isten szent neve imádásának méltó hajlékot építenek a hívek,) de a szent czélra meg nem engedhető módon és eszközökkel szedik össze a pénzt. Alacsony színvonalú mulatságok, kihágásokkal összekötött bálok, — erkölcsi szempontból elítélendő pénzszerzések nem szolgálnak Isten dicsősségének emelésére. Aztán sok helyt külső és belső villongások vannak a gyülekezeti elöljáróság
