Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-13 / 37. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. S Csendes Óra -WFAMILY ALTAR. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. MENJETEK EVANGELIZÁLJATOK“Akképen küldelek titeket-” János 20:21IMA. Édes Atyám, jó Istenem! Mint eltörődött, szomjas vándor jövök Hozzád, az élet forrásához. Jövök, hogy színed előtt elcsendesedve megnyugvást, uj erőt találjak. Jövök, mert hallottam a hivó szót: “aki szómjuho- zik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” Atyám! nekem szól e meghívás, mert én szomju- hozom! Bünbocsánatra, békességre, szeretetre, hitre, a te gyöngéd, atyai kezed simogatására. Szomjuhozom biztos kezű, határozott vezetőre, Te reád. Engedd meg azért jó Atyám, Fiad érdeméért engedd meg, hogy meríthessek amaz élő vízből, lelkemet megelégithessem, a Jézus által. Ámen. Az “Elveszített dallam” cimü szép ének szövege arról szól, hogy a művész ott ülve az orgona mellett édes, üde, mennyei melódiákat hall, amelyek csillapítják a fájdalmat, eloszlatják a bánatot, letörlik a könye- ket, békességet szülnek. Lejátsza az orgonán a csudálatos dallamot s aztán újra akarja játszani, de nem megy. Elfelejtette ....elvesztette a dallamot! Az emberi életből is mintha elveszett volna valami. A csendes, szelíd békesség, az édes megnyugvás, a megelégedett boldogság. Az élet művésze, az ember, mintha elvesztette volna az élet legszebb, legértékesebb dallamát. És keresi. Ebbe a keresésbe csendül bele a Jézus szava: “jöjjetek én hozzám és én megadom néktek azt, ami elveszett. Odaadom az elveszített dallamot!” Prédikálásában ezt a hangot csendítette meg. “Azért .lőttem — mondotta Jézus — hogy megkeressem és megtartsam azt, ami elveszett.” Evangelizálni! ez volt az ő legfontosabb munkája. Sok másat is cselekedett, de mindent főcéljának, az evangelizálásnak szolgálatába állított, annak rendelt alá. Az éhezők meg- elégitését, a betegek gyógyítását, a csudatételeket mind azért cselekedte, hogy megmutassa, hogy néki “hatalma van e földön a bűnök bocsánatára-” A názáreti zsinagógában tartott prédikációjától kezdve a Golgotán elhangzott utolsó szaváig az volt legfőbb célja, szolgálatának lelkeHogy mit gondolt a btin felől, nyíltan megmondotta: “ha a te szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól. Mert jobb neked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.” Világosan megmondotta az üdvutját is: “aki hiszen a Fiúban örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” “Senki sem mehet az Atyához, hanem ha én általam ” Felhívás, sürgető felhívás a megtérésre és személyes hit a Jézusban ezek voltak a Jézus prédikációinak uralkodó gondolatai. A Jézus követői szintén ezen az utón jártak. Főcéljuk volt: megmenteni az elveszetteket. Ezért hívta el őket az Ur. Ezért küldötte ki munkálkodni. Félre nem érthető módon adta ki parancsát: “menjetek evan- gelizáljatok!” “Elmenvén széles e világra, hirdessétek az evangéliumot !” Ezt a parancsolatot nem egy pár kiválasztott embernek, hanem minden követőjének adta Jézus. Tizenkilenc század múlt el és a világ még mindig nincs megmentve, nincs evangelizálva- Mi az oka? Elf élj tettük a dallamot, figyelmen kívül hagytdk a nagy parancsolatot. A legtöbb egyházban, igen sok templomban mindent csinálnak, csak nem evangeli- zálnak, nem hívogatják határozottan, sürgetően az embereket a krisztushoz! Pedig a legnagyobb megtiszteltetés a kifürkészhetetlen gazdagságú Jézus hirdetőjének lenni. A lehető legjobbat adja az, aki a tiszta evangéliumot adja. Azt nyújtja, amire mindenkinek szüksége van. Tudományt hirdessünk? hisz azt olcsóbban megkaphatja a hallgató akármelyik felolvasó teremben. Politikát? Hisz azt megtalálhatja a napilap vezércikkében. Zenét, vagy szórakozást nyújtson az egyház? Sokkal jobbat nyújt e tekintetben akármelyik koncert, vagy színház. Ezt csinálják sokan, pedig nem ez az egyház megbízatása. Hirdesd az evangéliumot! Ez a dicső feladat! Nem politika, tudomány, zene, szórakozás, hanem evangélium! Az Isten legbecsej-jebb ajándéka. Ez bízatott reánk. Ezt kell hirdetni piinden teremtésnek. De e főmegbizatásról elfélt jtkezve mellékvágányokra tévedt az egyház- v rfi Egy része hitetlenséget hirdet- A bűn, feltámadás, megváltás, áldozativér, halhatatlanság, csudatételek, ítélet napja nevetségesek előtté. Csuda e ha ilyenek hirdetése mellet nincs élet? Más részét elragadta az újság ingere. A szekták, uj felekezetek nagy résáe “uj” dolgokkal, “titkok” feltárásával traktálja a hiszékeny lelkeket. Egy igen nagy rész a formalizmusba, külsőségekbe sülyedt. Harang, könyv, gyertya, füstölő, papi' ruhák, áldozatok. Szükségesek ezek, de nem ez a lényeg. “Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága ? ünnepeiteket gyűlöli lelkem. Terhemre vannak...szün- jetek meg gonoszt cselekedni, tanuljatok jót tenni-..” Mások szociális munkára adták magukat. Táplálni az éhezőket, gyógytani a betegeket, felruházni a mezíteleneket. Gyönyörű krisztusi munka. De csak ezt tenni, nem elég. “Az élet több, hogynem az öltözet, vagy az eledel.” Mi haszna lesz annak, ha az embereket ellátják földi javakkal, de a lelkűk üres marad? Mit cselekedjünk hát? Vissza a régi parancshoz: “hirdessétek az evangéliumot!” Evangelizáljatok! Vissza a Krisztus által kijelölt munkához: “megkeresni és megtartani azt, mi elveszett. Minden más munka mellékes. Ez a helyes szolgálatnak egyedüli útja. A zsidók jelt kívánnak, a görögök bölcsességet, de mi a megfeszített Krisztust hirdessük, mert a kereszt emeli fel a népet. Nincsen senkiben másban üdvösség, nem is adatott más név, csak a Krisztus neve. Ezen az utón járva “a tövis helyén cziprus neve- kedik, és bogács helyett mirtusz nevekedik.” ÁmenUTÓIMA. Édes Atyám, mélyen meghajlok szent színed előtt s örömmel adok'hálát Fiadért és az áldott evangélium ért, a keresztről való tudományért. Atyám imádságom által elődbe viszem a magam szivét, egész egyházamat s arra kérlek, hogy töltsd ki kegyelmedet, töltsd ki reánk Szentlelkedet. Arra indíts minket, hogy engedhessünk a nagy parancsolatnak. Add, hogy csak egy vágyunk legyen: óh Krisztus! mélyebbre benned, mélyebbre még, nem kell e földön semmi egyébb. Ámen.
