Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-09-06 / 36. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 ******************************************* KERESZTHORDOZÁS. ******************************************* “És kényszerűének egy mellettük elmenőt, bizonyos czi- rénei Simont, aki a mezőről jő vala, Alekszándernak és Dufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét ” Márk 15:21. Simon Afrikában lakott. Gyakran vágyódott arra. hogy az Isten gyermekeivel, Izráel fiaival együtt lehessen a Szent országban. A távolság azonban igen nagy, az utazás igen nehéz volt arra, hogy gyakran mehetett volna Palesztinába. De most hogy közelgett a páska ünnepe, mégis csak rászánta magát, hogy kezébe vegye a vándorbotot és Palesztinába zarándokoljon. Valahányszor arra gondolt, hogy nemsokára meglátja a gyönyörűséges Jeruzsálemet és beléphet a templom ünnepélyes iboltozatai alá, a szive hangosabban kezdett dobogni. A várva várt idő elközelgett. Felkészült tehát az útra. Vele együtt bizonyára sok más zsidó is jött Czirénéből. Mikor Simon átlépte Palesztina határát, több karavánnal találkozott amelyek ugyanolyan járatban voltak, mint ő, az ünnepre mentek Jeruzsálembe. Ezektől az ünnepi zarándokoktól hallott bizonyára először a hires názáreti prófétáról Jézusról- A zarándokok szent lelkesedéssel beszéltek neki Jézus csodáiról, hatalmas szaváról, szentséges, szeretetreméltó lényéről. Simon meggyorsította lépteit. Szeretett volna mielőbb Jeruzsálembe érni, hogy ezt a híres prófétát, a Messiást megláthassa. Ám útközben Simon más dolgokról is hallott. Hallott a Krisztus ellen támadt irigységről, a főpapok és farizeusok növekvő gyűlöletéről. Hallott arról is, hogy ezek a főpapok és Írástudók elhatározták Krisztus megölését. Mikor Simon Jeruzsálembe érkezett, menten látta, hogy az egész várost mély izgalom járja át. Szájról szájra járt a hir, hogy a főpapok Jézust kereszthalálra Ítélték. Mikor eljött a nap, amelyen Jézusnak a kereszthalál kínjait el kellett szenvednie, Simon korán felkelt. Mint a legtöbb zarándok, ő sem lakott a belvárosban, ahol az ünnepi vendégek számára nagyon kevés hely állott rendelkezésre, hanem valahol künn a külváros legszélén- Ezért olvassuk, hogy a “mezőről” jött. Derék, erőteljes ember volt. Egyszer, ahogy közeledett a belváros felé, egy nagy tömeggel találta szemben magát. Simon ott állt, hogy lássa a fejleményeket. Nemsokára odaért hozzá a tömeg. Elől kemény léptekkel a katonák haladtak, mögöttük a papok, főpapok s a két lator, aztán jött fáradtan vonszolva lépteit a Krisztus. Épen akkor, mikor Simon közelébe ért, Jézus megtántorodott és a földre rogyott a kereszt terhe alatt. A katonák nem akartak hozányulni a kereszthez. Szétnéztek hát s a környezetben meglátták Simont, az erőteljes férfit, aki mély érdeklődéssel figyelte az eseményeket. Megragadták és kényszeritették, hogy Krisztus keresztjét vegye a vállaira. (Folytatása következik-) MAGYARORSZÁGI REFORMÁTUS UJ ZSOLTÁR. A meKujjitott református énekeskönyvnek tartalma raj- dagabb, összeállítása minden igényt jobban kielégítő, kiállítása pedig összehaaonlithatlanul tetszetősebb, mint a régi zsoltáros könyvvé. Az Uj zsoltár ára, kitömött, erős és díszes, párnázott vá- ■sookötésben tokkal s postai küldéssel 1.2S IakeJ-j, kisebb kiadás, vászonkötés 75c. Lapunk tárczája. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. Egy hét múlva a tömlöctartó megjelent náluk és értésükre adta, hogy kegyelemből megengedtetik, hogy egy közös tömlődben legyenek mindnyájan; nem azért, hogy egymás lelkét romlásba vigyék, hanem inkább azért, hogy egymásnak vigasztalására, intésére, tanítására legyenek. Egy másik hét múlva újra felnyílt tömlöcük ajtaja és belépett rajta a kalmár— Visszajöttem hozzátok, barátim. Az elmúlt két hetet arra használtam fel, hogy családomat meglátogassam, ügyeimet rendbehozzam. Ezeket elintézvén, azzal az elhatározással jöttem ide, hogy megosszam veletek a tömlöc sanyaruságát. Emlékezhettek rá, hogy visszautasítottam a megvesztegetésre szánt tízezer tallér kezelését, mert az hazugság és csalás lett volna. Inkább az életet, mint az igazságot áldozni fel: ez a keresztyéni jelszó. De magamat feláldozhatom érettetek, annálfogva engedélyt kértem és nyertem a bírótól, hogy fogságtoknak részese lehessek. A foglyok alig mertek hinni érzéküknek, mikor a kalmárt maguk között látták. — Hogyan? te neked szeretett családod van, akit elhagysz, hogy velünk megoszd a tömlöc nyomorát! Kalmár, ez lehetetlen. — Családomnak nincs annyi szüksége rám, mint nektek. Én egy utat mutattam nektek, azt mondván, hogy az a jó ut. Ti hittetek nekem és azon az utón a tömlöcbe jutottatok. Ha én itt elhagytalak volna, méltán vádolhatnátok azzal, hogy megcsaltam bizalmatokat. Úgy tekintelek titeket, mint elveszett juhokat. De a pásztor, aki megtalálja és ismét magára hagyja az ilyen juhot, sokkal bűnösebb, mint aki el sem indult keresni- Félig elvezettelek a Krisztusig, bűn volna, ha most magatokra hagynálak. Most van rám legnagyobb szükségetek, mert ha most segitségtekre nem lesz a Krisztus igéje és példája, gonoszabbakká lesztek, mint voltatok. Meg akarom mutatni, hogy a tömlöc penészében is sokkal boldogabb az ember jó lelkiismerettel, mint testileg szabadon, de lelkileg a sátán rabságában. Veletek együtt akarok szenvedni. A kalmár megtartotta szavát. Ott lakott közöttük, az ő száraz kenyerükön és korsó vizükön élve, lábán az ő láncaikkal. A foglyok feledték a zúgolódást. Tömlöcük nemsokára templommá lön. Felhangzott belőle a tanítás szava, a buzgó könyörgések, az áhitatos éneklés. A fegyver és fosztogatás emberei megtanultak olvasni; olvasták a szentirást maguk. — Tehát te nem kívánod látni családodat ? — kérdik tőle a foglyok. — Hát ti nem kívánnátok látni házatok népét ? — viszonzá a kérdést. Mély sóhajok feleltek ere. Nekik nem volt senkijük. Sem feleségük, sem gyermekeik. — Igenis, kívánom őket látni, de letettem erről az örömről, legalább addig, mig ti a hitben megerősödtök. Ha látom telies megtérésieket, akkor — ha ti megengeditek — távozom. A husángos ember sóhajtással felelt erre. — Értelek, barátom. Értem a sóhajtásodat. Azt akarod mondani ugy-e, hogy akkor nagyon sokáig kell itt maradnom, mert a te szived nehezen változik9 Könyörögj buzgón, s akkor már szived Isten kezében van, s ő azt teszi vele, a mit akar. Hiszem, hogy te ma-
