Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-09-06 / 36. szám

PUBLISHED EVERY SATURDAY. —^ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.;

Publ. Office: 501 Mfrs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: Rev. A. Harsanyi, 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta. Pittsburgh, Pa

Entered as second Class Mail matter on the 16th of April 1917, — at the P. O. at Pittsburgh, Pa.

VOLUME XXV. ÉVFOLYAM. 1924 Szept. 6. No. 36. Szám♦

A REFORMÁTUSOK LAPJA számára irta:

KÉRDÉS:— “Mi különbség van az Úrvacsora és

Úrvacsora vagy ‘áldozás?

IRTA: Nt- Töltéssy Zoltán Daisytown — Vestaburgi ref. lelkész.

Sajnálatosan elterjedt szokás az amerikai református magyar népünk között, hogy gondatlanságból, vagy tudatlanságból az urvacsorai szertartást elkeresztelte “áldozásnak.” A konfirmándusokról úgy beszél, mint “első áldozókról” és vannak helyek, ahol talán már elvétve sem hallani az “Úrvacsoráról.”

Ez is a református öntudatnak már nagyfokú meggyengülését jelenti és azt mutatja, hogy egyháztagjaink nem tudnak különbséget tenni az Úrvacsora és a mise között. De mit szóljunk akkor, amikor ezt a hibát nemcsak egy lelkészünk is elköveti? Első sorban megszégyenítő, nem kevésbbé boszantó, hogy ilyen eset előfordul és az egyházi híradásokban, akár a Reformátusok Lapjában jelenik az meg, akár a Népszavában, Szabadságban, vagy Magyar Híradóban, következetesen találkozunk ezzel a szerencsétlen “református áldozással.”

Ezek az egyháztagok és lelkészeik nyissák ki a Heidelbergi Kátéjukat (ha ugyan van nekik ilyen:) és keressék meg a 80. kérdést, amelyik őszintén megadja a fenti kérdésre a feleletet. Érdekes megjegyezni azt, hogy Magyarországon az ellenreformáció idejében a Heidelbergi Kátét csak úgy akarták a katholikus hatóságok a sajtó alól kiengedni, ha töröljük belőle a nyolcvanadik kérdést. Noshát őseink ereiben nem aludttej folyt, mint a mai kálvinistákéiban, hanem inkább nem nyomtatták ki, de a hitüket nem adták fel. Mit mond a 80-ik kérdés ?

a Mise között?”

FELELET:— “Az Úrvacsora nekünk arról tesz bizonyságot, hogy minden bűneink teljességgel megbocsáttatnak a Krisztus amaz egy áldozatáért, mellyel ő Maga a keresztfán áldozott. Továbbá, hogy mi a Szent Lélek által a Krisztusba oltatunk, ki immár emberi természete szerint a mennyekben, az Atyának jobbján van és azt akarja, hogy őt ott imádjuk- A misében pedig az tanittatik, hogy élők és holtak biinei nem bocsáttatnak meg a Krisztus kínszenvedéséért, ha a misemondó papok által Krisztus azokért naponként meg nem áldoz- tatik. Azonfelül az is tanittatik, hogy a Krisztus teste szerint, igazán és valóban jelen van a kenyér és a bor színe alatt és ennek okáért azokban kell őt imádni. Eszerint a mise alapjában véve nem más, mint megtagadása Jézus Krisztus egyetlenegy áldozatának és kínszenvedésének s igy kárhozatos bálványimádás.”

Kemény szavak, de az a szörnyű tévtan, amit a katholikus egyház tanít, nem is jellemezhető másképen. Mert a Szent írás bizonyságtétele szerint Isten bűneinket egyedül és teljesen végtelen kegyelméből Jézus Krisztus kínszenvedéséért bocsátja meg. Ez az evangélium. És az Ur teste ma is a mennyben van, ülve az Atya jobbján. Ezzel szemben a katholikus egyház tanítja azt; hogy:

1. Krisztus áldozata nem volt elég, hanem a papnak az oltáron naponta kell megáldozni az Urat.

2. A papnak képessége van az ostyát (nem is kenyeret) és a bort valóságos testté és vérré változtatni. Holott az Ur teste valóságosan a mennyben van, ők azért igy is megcsinálják a csodát.