Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-08-30 / 35. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

as Irén, Rontó Gizella, Stefurák Aranka, Szántó Erzsébet, Szombatin Katalin, Hideg Lidia, Szanyi Ilona, Szathmári Etelka, Süveg Ilona, Szabó Margit, Takács Margit, Vincze Irén, Bunkóczy Gábor,

Milyen az összeköttetésed Istennel?

Az emberek nagy többsége számára a vallásosság, az Istenre való gondolás igen sokszor nem egyéb, mint az élet különböző körülménye között keletkezett múló elérzékenyedés, eltűnő hangulat, a lélekben gyorsan fellobbanó s csakhamar kialvó láng. Ilyen lelkiállapot mellett az ember különösebben akkor gondol az Istenre, ha öröm, áldás, szomorúság, fájó veszteség felrázza lelkét, mélyebben érinti a szivét- Az elszálló hangulatok és tűnő érzések között felcsillanó vallásos érzés nem lehet állandó. Az ember egyideig eljár talán a templomba is, rágondol az Istenre, de aztán ismét elfelejti a templomot és elfelejti az Istent. Az ilyen lélek nincs összeköttetésben valójában az Istennel.

Tovább menve, vannak emberek, akiknek az élete mintha egészen azt mutatná, hogy ők teljesen szakítottak az Istennel és mindenkor: örömben, szomorúságban csak nélküle élnek. Templomba soha nem járnak, úrvacsorával nem élnek, bibliát nem olvasnak, nem imádkoznak és még talán e mellett dicsekedve is hirdetik, hogy azért ők is élnek olyan, vagy még különb és boldogabb életet is, mint akármelyik bibliás keresztyén. Milyen más volna azonban ezeknek a telkeknek az élete, a boldogsága, ha az Istennel volnának össze: köttetésben! A fű, a virág, a vetés növekedik és él, ha rossz is a talaj, ha kedvezőtlen is az időjárás, de milyen egészen máskép fejlődik és él kedvező körülmények mellett. De más volna az Istentől elszakadt lelkek élete, boldogsága az Istennel való összeköttetésben. Másfelől az ilyen embereknek fontolóra kellene venni azt, hogy habár ők el is szakadtak az Istentől, az a mennyei Atya mégis velük is törődik, aki “felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak.” Nekik nincs imádságuk, nincs egyetlen szavuk az Istenhez és nem tudom mit gondolnának és mit tennének ezek az emberek, ha gyermekeik, akikért dolgoznak, akiket szeretnek, táplálnak, ruháznak, nevelnek, ugyviselkednének velük szemben, mint ők az Istennel; elfogadnák az áldásokat, de mégis kerülnék őket és nem szólnának hozzájuk egy szót sem. Egyházunk sok-sok alvajáró és mélyebben nem gondolkodó tagjának vissza kell térni az Istenhez, hogy vele állandóan összeköttetésben éljenek.

Hála Istennek, vannak olyan lelkek is, akiknek az életében a vallás nem elmúló hangulat, hanem diadalmas erő, akiknek az élete nem arról beszél, hogy elszakadtak az Istentől, hanem inkább arról, hogy vele állandó összeköttetésben iparkodnak lenni. Szeretetük, alázatosságuk, hitük, tiszta erkölcsük azt hirdeti mindeneknek, hogy Istennel járnak.

Kedves Olvasó, te melyik táborba tartozol ? Olvasd a bibliát, imádkozz, hogy megismerd Jézust, aki elvezet az Istenhez. Vajha egyházunkban összesereglenébereknél, hogy a szó szoros értelmében minden embernek a lelkek egy o',yan táborba, amely minden körülmények között szilárdan ragaszkodik az Istenhez, amelyre ráillenék Pál apostol eme kijelentése: “meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem je- lenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus risztusban.” Kiss János.

A Reformátusok Lapjának iránya és színvonala.

Lapunk olvasói és amerikai magyar református testvéreink jobbára mindanyian tudják már azt, hogy Oct. 1-ével bizonyos változások fognak beállani egyetlen megmaradt magyar ref- egyházi kiadványunk, a REFORMÁTUSOK LAPJA sorsának további intézésében.

Lapunk jelenlegi szerkesztője még ez év elején lemondott a REFORMÁTUSOK LAPJA, — A GYERMEKKERT és a BIBLIAI LECKÉK szerkesztői tisztségéről. E lemondást a Főt. Publ. Boardok, többrendbeli gyülésezések és tanácskozások után, elfogadták s e hó Aug. 1-én kelt hív. értesítésben a végleges felr mentvényt a “szerkesztő hü és odaadó szolgálatainak nagy elismerése mellett,” — megadtákAzok a kik egyházi életünk fontosabb mozgalmait figyelemmel kisérik s a mozgolódások benső természetével is ismerősök, — tudják azt, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJA vezetésének ügye mindenkor élénk kritika tárgyát képezte nemcsak a lelkészikar tagjai, hanem az egész református közvélemény körében. Ezt egészen természetes dolognak kell tartanunk, hiszen a REFORMÁTUSOK LAPJA, még ha ez minden hivatalos egyházhatosági jelleg nélkül való újság lett volna is, még akkor is befolyással birt volna az egyházi közvélemény kialakítására. Annál nagyobb tekintélyt, befolyást, súlyt s vezető erőt adott e iapnak azon körülmény. hogy nemcsak a magyar egyházmegyék, nemcsak a helyi gyülekezetek nagytöbbsége, az egyházias szellemű és érzületű betegsegélyző egyletek fogadták ezt el hiv. lapul, nemcsak a hatalmas REFORMÁTUS EGYESÜLET választotta ezt el egyetlen hiv, lapjául, — hanem az egyházi főhatóságok is használták ezt a lapot mint magyar hivatalos egyházi orgánumot minden olyan közlemény elhelyezésére, a mely közlemény által a magyar reformátussághoz kívántak szólani.

Azt is egészen természetes dolognak kell tartanunk, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK szelleme, iránya, vezetése sohasem lehetett olyan, hogy azzal a lap ezernyi olvasóinak niindenike mindenkor teljesen és tökéletesen meg lett volna elégedve. A felfogások, a vélemények, az Ízlés annyira különböző az egyes emBódi István, Dézsán Sándor, Farkas József, Gergely Béla, Gyenis Sándor, Gal- bicsek János, Horváth Jenő, Horváth Albert, (Déván,) Kiss Aladár (Milford,I Martonicz József, Matusz Gyula, Mészáros László, Marton Sándor, Márkus Béla, Pradlik Pál, Papp Emil, Subert István, Sipőcz József, Soós József, Szabó Ferencz, Taricska Sándor, Ténai János, Varga Béla, Zamba József.