Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-08-23 / 34. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

7

Nikodémus mégsem tud ellent állani a vágynak, hogy szemtől szembe ne lássa, hogy fel ne keresse azt a hires neves názáreti prófétát. Épen azért elmegy hozzá. De éjjel. Nem tudja leküzdeni félelmét társaival szemben. Megkérdi Jézust: Mi módon születhetik, aki vén? Mert elébb tudtára adta az Ur, “Ha valaki ujjá- nem születik, nem láthatja meg az Isten országát.” És újjá született a vén ember. Eszébe jutott Jézus magyarázata után az ó Testamentom tanítása a szívnek megmosattatásáról és megujitásáróli. T^anit- ványnyá lett Nikodémus. Uj emberré lett- Krisztusért kész volt szemvedni később nappal is. Feláldozta hivatalát, méltóságát, dicsösségét, vagyonát, és akkor volt a legboldogabb. Krisztussal lenni. Ez volt fő boldogsága.

Tanúságok.

Újjá születésre van szüksége a családnak, az egyháznak, az Államnak, a Társadalomnak. •

Az újjá születés látható jelenségei Szeretet, kü- ség, igazság, tisztaság, joravaló erő, lelkesedés, az örök élet utáni vágy.

Kidolgozta: Nt. Borsos István ref. lelkész. '

Lapunk tárczája.

Rovatvezető: Nt. Ujlakr Ferencz loraini ref. lelkész.

HAZUGSÁG — HAZUGSÁG.

III-ik Folytatás.

— Még nagyobb lesz telketek veszedelme — válaszolt bátorsággal az utas. Mert azt fogjátok hinni, hogy szelíden fosztogatva, durvaság nélkül zsebelve, helyes utón vagytok. Elaltatjátok telketeket, midőn azt hiszitek, jót cselekedtetek, ha az idegentő1! elveszitek pénzét és azt mondjátok neki: Barátom, ne rettegj, mi nem vagyunk rossz emberek. Eredj Isten hírével. Vagy ha e rablott pénzből valamit nagylelkűen még vissza is adtok neki. Vagy ha különbséget tesztek gazdag és szegény utas között — s talán még a szegénynek ajándékot is adtok abból, amit a gazdagtól elvettetek. Mert — mondjátok meg atyámfiai, nem igy szá- dékoztok-e cselekedni ?

— Tehát becsületes rablók, istenfélő haramiák, irgalmas gonosztevők akartok lenni... Azaz sokkal bii- nösebbek, mint eddig voltatok, mert eddig nem tudtátok, mit cselekesztek, midőn fosztogattatok, most pedig már jól tudjátok, hogy nagy bűn az, azért igyekezni fogtok minden nagy gonoszságot egy kis jóval enyhíteni... Nem, nem. barátim, — tartsátok meg pénzemet és, ha valami jóval vagytok irántam, tegyetek meg annyit, hogy a legelső utast bocsássátok szabadon és bántalom nélkül. Meglehet, Isten attól is izén nektek, — tanultok tőle valamit, amit én nem tudok és ismét egy lépést tesztek a jóság ösvénye felé. Mert egyik jó a másikat szüli, mint egy gonosz a másikat.

— De mit kívánnál hát tőlünk elvégre is, te telhetetlen ember? — kérdi ismét a főnök.

— Azt, hogy térietek meg.

— Könnyű neked megtérésről beszélni. — sóhajtá az ember — de hogyan térjünk mi meg? Mit gondolsz, mi történik velünk, ha — mint mondod — megtérünk ? Amely pillanatban mi elvetjük a fegyvert, elhagyjuk az erdőt és az emberek közé megyünk....

— Valószínűleg törvényt látnak felettetek — feleié az utas.

— Törvényt látnak és... ?

— Valószínűleg kivégeznek.

— No lásd, — moniá a kapitány, csaknem sírva a

dühtől és kétségbeeséstől — és mégis megtérésről beszélsz ?

— Ne féljetek azoktól, — ismétlé az utas — akik a lelket meg nem ölhetik. Vagy hiszitek, hogy azt a törvényt kikerülitek? De már alkonyodik. Bocsássatok engem utamra és ne haragudjatok szabad beszédemért. Szeretetből szóltam. Isten veletek!

Ezen szavakkal az utas távozni készült.

— Megállj még egy kissé! — szólt a főnök. És hosszasan, merően nézett az idegen szemébe— Te! Ember! Te! Te! — mondá neki szaggatott hangon — te azt mondod, hogy szeretetből szóltál. Vigyázz! Eddig oly biztonságban volt minden hajad- szála, mint az a fénylő nap az égen. De e pillanatban kockán áll az életed. Ha szeretetből szóltál, szeretsz is minket— Kétségkívül

— Ha szeretsz, tehetnél is érettünk valamit.

— Nem gondolom, hogy valamit tehetnék egyebet annál, hogy pénzemet, amit elvettetek, nálatok hagyom önként és jó szívvel.

— Nem azt értettem. Hanem ha mi innen kibujdoshatnánk s teveled együtt a te hazádba költözhetnénk. Ott mi uj életet kezdenénk, becsületes emberekké lennénk s a törvénytől is megszabadulnánk.

Az nem lehet, — feleié az ember. — Az nem volna megtérés- Isten nem azt akarja, hogy éljetek, hanem hogy megtérjetek és éljetek. A bűnösnek lakolni kell.

— No jó, de a te hazádban talán könyörületesebb a törvény. Vagy ha nem az is, te tekintélyes ember lehetsz— Tanácsnoka vagyok városomnak.

— Annyival inkább; s mint ilyen megtehetnéd, hogy a törvény súlya ne alkalmaztassák ránk.

— Hazám törvényei szerint Ítélnék, mert másként ítélve hazudnám.... — Azután hozzátette:

— Különben is, erről szó sem lehet. Már az maga is bűn volna s minden megtérést végképp kizárna, ha ti a büntetés enyhítése céljából más törvényt keresnétek, mint a mely ellen pártot ütöttetek. Ez ismét egy neme a hazugságnak. Hazugsággal pedig nem lehet megtérni.

— Tehát semmi könyörület, semmi reménység? Hát akkor az igazság rosszabb, mint a gonoszság. Mert lám, mi rablók sokszor könyörülünk, igazán sokszor megsajnáljuk és látatlanná teszszük az utast: a te igazságod oly kérlelhetetlen..-.

— Jól mondod; az igazság kérlelhetetlen. Nem alkuszik. Hazugságért nem adja el magát. Egyenes az útja; tehát a megtérésnél is egyenes utat követel.

— Akkor megmaradunk ebben az életben. Úgyis mindegy. Életünk mindenképpen kockán van- Jobb igy, mint amúgy. — De tudod mit?... Szeretnénk megtérni, de életünket mégsem vethetjük oda. Most már határozottan halld határozatomat. Először is: Elvett pénzedet visszaadjuk mind: ez megtérésünk első jele. Másodszor pedig: Mi gazdagok vagyunk, sok pénzünk van. Ezt te ebben a pillanatban átveszed. Tízezer tallért fogunk átadni, melylyel te bemégy a székvárosba. Ezen összeget te a bírák között szét fogod osztani és kegyelmet kérsz számunkra. Jól megérts; nem teljes büntetlenséget, csak annyit, hogy irgalmasan bánjanak velünk a törvényben. Azt hiszem, cimborák, jól beszéltem.

— Helyes, — mondák a többiek egyhangúlag, — Vedd a tízezer tallért és járj el ügyünkben— Nem tehetem — felelt szilárdan a kalmár. — Ez hazugság volna tőlem, tőletek pedig csak más alakú gonoszság. Hamis megtérés.

— Hát ennyi ember élete nem ér meg egy hazugságot? — kiáltott az egyik rabló fogcsikorgatva. És husángját a kalmárra emelte.

(Folytatása következik.)