Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-01-26 / 4. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 8 ben. (Az agrártörvény 32 hold föld birtoklását engedélyezi egy egyházközségnek a pap javadalmazására, és — 16 holdat a tanitó és iskola fenntartására. Ám a legtöbb helyen csak a 32 holdat hagyták meg, vagy még azt sem. Néhol az történt, hogy az egyházak jó fekvésű birtokait elvették s — hogy a t/rvény betűjén mégse ess$k csorba — adtak helyette mást, csakhogy terméketlen, sziklás, hegyes, használhatatlan területeken!) Az ilyenformán bekövetkezett anyagi összeomlás elhárítására az erdélyi ref. egyházkerület közgyűlése kimondta az egyetemes, önkéntes adózás vállalását. Ez mindenesetre lehetővé tett annyit, hogy az egyház- községek mintegy egyharmada, ahol számos és jómódú hívekből áll a gyülekezet, fenntarthatja magát. De legalább 400-ra megy azoknak a gyülekezeteknek a száma, ahol a befolyt adóösszeg távolról sem fedi a szükségleteket: magasabb kulcsot pedig a hihetetlenül nyomorúlt pénzügyi helyzet miatt lehetetlen meg- álapitani. Még hozzá az a nehézség is felmerült, hogy a kormányzat közegei, csakhogy az egyház életműködését megbénítsák, egyszerűen betiltották az egyházi adó beszedését azon a címen, hogy adót csak az állam vethet ki és szedhet fel, s ha más testület teszi: jog- bitorlást követ el. így leplezett címek alatt, titokban való gyűjtésre van utalva az erdélyi ref. egyház, kitéve annak, hogy ha valakit tetten érnek az egyház javára való adakozáson, vagy adakozásra való buzdításon, az illető államellenes bűntény címén vád és büntetés alá kerül. Hangsúlyozandó azonban, hogy a hívek az adózás terhét amúgy is csak végső és hihetetlen erőfeszítéssel bírják, hiszen középeurópában általában az a helyzet, hogy alig van ember, aki a legszükségesebb mindennapiakra való kereset birtokában lenne! Az erdélyi gyülekezetek szomorú helyzetéről4 és az egyházi viszonyokról — legfeljebb újabb és más nevek bekapcsolásával is — ugyanazok mondhatók el, amiket Rev. Louis Comish és társai láttak. Hogy üldözték ki — 3 hónapi börtönbentartás után — az új- tordai lelkészt; hogy tartották fogságban hónapokon át a marosvásárhelyi, vagy a bánffy — hunyadi papot* anélkül, hogy valaha megtudták volna, az illetők, hogy mi ellenük a vád; hogy verték véresre a csendőrök a sövényfalvi papot s amikor feljelentést tett, hogyan verték addig, amig kínjában belement, hogy visszavonja a feljelentést; — ilyen dolgokról százával lehetne említést tenni. De mutatónak ennyi is elég. Papjaink, tanítóink tűrnek, mert tudják, hogy ez csak ennek a “jelenvaló gonosz világnak” a gyötrettetése s Istenbe és Krisztusba vetett hittel állják az őrhelyeket, — szenvedre a Krisztus egyházáért! De a nagyobb veszedelem abban rejlik, hogy a román kormány, amikor látta, hogy az üldözési politika magában nem elég, a jövendő generáció magyarságának megsemmisítéséhez kezdett. Az iskolák bezárása, elvétele mind azt a célt szolgálja, hogy a magyar gyermekekből, román iskolákba kényszerítéssel jó románokat faragjanak s ezzel — egy emberöltő alatt — kihuz- rák a protestantizmus Iába alól a talajt! Ez az oktatásügyi kérdés, — ha Amerikában nem is fogják fel olyan tragikusan a dolgot —: a protestn- tizmus élet halál kérdése Erdélyben, sőt Magyarországra kihatólag is! Ha az erdélyi prot. egyházi életet elfojtanák (Isten óvjon ettől!) nem sok kellene, hogy röviddel utóbb Magyarországon is megtörténjék a Protestantismus összeomlása. A kálvinismus most mutathatja meg az erejét s ez az erő: az egység a hit- testvéri segítő szeretet. Ha az amerikai egyházak most segélyezik az erdélyit, nem könyöradományozást gyakorolnak, hanem az igét töltik be: “Egymás terhét hordozzátok.” (Folytatása következik.) A magyar &\m\ fa Idrányat Ladies’ Society Mfáttaaaaii EGY BOLDOG TALÁLKOZÁS UTÁN. Legelősször vitték fel a gyermek Jézust a jeruzsá- lemi templomba, hogy a gyermeket bemutassák Isten előtt és hogy ajándékot vigyenek két galambot vagy két gerliczét....már amint az törvény és szokás volt. A fő-papról nem szól az írás, akár volt ott akár nem. De szól Simeonról, a ki próféta volt, és szól egy özvegy asz- szonyról, a ki miután hét esztendőt élt férjével nyolczvannégy évig pedig özvegy volt....igy idősebb volt mint száz éves. Ez volt Fánuel leánya. Micsoda gyülekezet! Simeon éneklés és imádkozás közben várta az idvessé- get. Mikor pedig az ő öreg szemeivel látta is az Idvezi- tőt, kész volt meghalni. Ezután a boldog találkozás után sok minden történt olyan amit az agg Simeon a találkozás alkalmával eleve megmondott. (Luk. 2:22-39.) Ki tudná megmondani közülünk, hogy Anna és Mária milyen rokoni viszonyban voltak ? Az Isten házában történt találkozás azt bizonyítja, hogy egy valláson levő rokon-lelkek voltak. Minden más rokoni kötelék eltörpül e mellett. Azt is tudjuk, hogy úgy a gyermek Jézus, mint az ő szülei, az agg Simeonnal és Fánuel leányával Annával boldogan tértek vissza lakóhelyűkre. Simeon kész volt már a halálra is! Ez uj számmal' felruházott uj esztendőben nekünk is volt egy boldog találkozásunk a leechburgi magyar Jeruzsálemben, öregek, ifjak, Fánuel leányai és a magyar református Sión leányai s mindkét seregnek gyér mekei találkoztunk. De ott volt az Isten Szent Lelke is, betöltötte sziveinket mennyei szent ajándékkal, sziv- beli szent buzgósággal. Itt tapasztaltuk, hogy a Szent Léleknek ereje a kűlömböző nyelven beszélőket is egyező hitre sarkalta. Az amerikai testvérek kerestek fel bennünket templomunkban, hogy a mi lelki rokonságunknak egy bizonyos újabb jelét adjuk, öröm volt látni az amerikai és a magyar nők hasonlatosságát. Boldogság volt hallani az angol és a magyar éneklést külön — külön és együttesben. Olvadozott az édesanyák szive a boldogságtól a midőn a magyar éneklő gárda ártatlan gyermeki hangon rázendített “Kövesd a Jézust, kövesd még ma” kezdetű evangéliomi énekre. A magyar gyülekezet felnőtt tagjai a “Dicsérünk Úristen” kezdetű énekkel szerepeltek.
