Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-08-09 / 32. szám

2

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

Mire való a vasárnap ?

Erről a kérdésről beszélgetett egyszer négy főld- mivelő ember. “Mire való a vasárnap ?” mondotta hetykén egy legényke. “Mire volna egyébre való, mint hogy jól kimulassuk magunkat? Törjük magunkat eléggé e- gész héten át, huzzuk az igát, akár a barom, sohase érünk rá, hogy magunknak egy kis jó napot csináljunk. Mikor huzathatnánk a cigánnyal a nótánkat, mikor íi- ritgethetnénk kedvünkre a boros fiaskót, mikor pön- dörithetnénk meg amúgy magyarmiskásan a lányokat a kopogós csárdásban, mikor üthetnénk a blattot, ha nem vasárnap. Mire való volna a vasárnap, ha nem erre ?”

“Bolond vagy pajtás, hogy igy beszélsz” mondta nagy fontoskodva a másik. “Van eszem, hogy ha e- gész héten át elfáradtam, még vasárnap is fáradjak! Elmenjek a kocsmába, rúgjam a port, lerészegedjem és verekedjem, talán még meg is bicskáztassam magamat, mint ahogy már mi tűrés-tagadás, veled is megtörtént pajtás? Ennél én okosabban cselekszem. Pöl se kelek vasárnap, hanem reggel, ha fölkel a nap, a másik oldalamra fordulok s tovább alszom. Azt se tudom vasárnap, fiú vagyok-e, vagy lány, mert csak annyi időre eszmélek, mig a gyomromat megtöltöm, aztán járja tovább a hortyogás. Alvásra való a vasárnap, semmi egyébre.”

“Óh, ti haszontalan léhütok!” vágta oda nagyke- vélyen a harmadik “igy tékozolni el a drága időt mulatozással, henyéléssel! Miért volna a vasárnap más forma, mint a többi nap? Miért ne volna a vasárnap épen úgy dologra való nap, mint a szerda, vagy a szombat? Az ökör vasárnap is húz, ha befogod, a kapa nyele vasárnap is a kezedbe illik, minek vesztegelnéd el hát az időt hiábavalóságokkal. Dolgozzál vasárnap is, majd többre mégy. A kocsmázás elviszi a pénzedet, az alvás se hoz semmit a konyhára. De a munkának meg van a gyümölcse.”

A társaság negyedik tagja eddig csak hallgatott, figyelt. Mintha a kebléből egy-egy sóhajtás emelkedett volna föl, amint a beszédeket hallgatta. Most azonban ő is megszólalt, csendesen, komolyan. Szavait a legutóbb elhangzott szavakhoz fűzte.

“De az Isten nélkül végzett munkának keserű és mérges a gyümölcse. Pedig aki Isten törvénye ellen dolgozik, az Isten nélkül dolgozik. Isten törvénye és parancsolata: Az ünnepnapot megszenteld. Egyikőtök sem tanulta még meg, hogy kell a vasárnapot megszentelni. Aki kocsmában tölti el, muzsika, tánc, bor és kártya mellett, az nem megszenteli, hanem megszent- ségteleniti. Aki átalussza, az a testet talán pihenteti, de a lelket éhezni és szomjuhozni hagyja, mert elrabolja tőle azt az időt, amikor meg kellene elégittetni. Aki vasárnap is folytatja a hétköznapi munkát, az nem hisz Istenben, nem hiszi, hogy ha Isten parancsot ad nekünk, akkor az áldást ennek a parancsnak a megtartásához köti, aki pedig megszegi a parancsot, annak a munkáját nem áldja meg. Vasárnap szüneteljen a hétköznapi munka, de a munkaszünet ne legyen alkalom a dorbézolásra, sem a henyélésre, hanem alkalom

Isten házának látogatására, a biblia bővebb tanulmányozására, (mert hiszen igazi keresztyén embernek olvasni kell a Bibliát!) aztán imádságban való hosz- szabb társalkodásra a mennyei Atyával, jó könyvek és lapok olvasására, egyszóval a lélek táplálására és erősítésére. Az igy táplált lélek nyer erőt a hétköznapi élet harcaira, kísértéseinek való ellenállásra, az ilyen megerősített lélek tartja fönn a testnek erejét is a munkára, jobban, mint az egész napi alvás. A megszentelt vasárnap áldás az egész hétre, az állandóan megszentelt vasárnap áldás az egész életre. Erre való a vasárnap.”

Melyiknek adsz igazat, Kedves Olvasóm? Melyiknek a tanácsát követed ? Vargha Gyuláné.

Az amerikai egyházi bizottság látogatása Erdélyben.

Az elszakított Királyhágón túli magyar református “szenvedő” egyház látogatására, sorsuk, bajaik, sérelmeik meghallgatására és a román kormány útján való lehető orvoslása céljából Amerikából Budapesten át Bukarestbe mentek a 60 millió református hívőt képviselő világszövetség kiküldöttjeként Dr. Sylvester W. Beach, a princetowni egyetem tanára, a Presbyterian Church képviseletében és dr. Charles E. Schaffer philadelphiai lelkész, a Reformed Church képviseletében, kiket erdélyi útjukra, mint a misszió harmadik tagja, Laky Zsigmondné, newbrunswicki ref. lelkész neje kisért el és aki egyben tolmácsként is működött a küldöttség tagjai és az erdélyi református egyházi vezérférfiak között tartott értekezleteken, tanácskozásokon. Az amerikai kiküldöttek jún. 17-ike és jún. 24-ike között Bukarestben tartózkodtak, s a román kormány több tagjával, a külügyi, vallásügyi, oktatásügyi, földművelésügyi miniszterekkel tárgyaltak s igyekeztek alapot teremteni az egyetemes emberi érdekek és konszolidációs békemunka számára azzal, hogy a kormánynak jóindulatát és Igazságos elbánását kérték hit- sorsosaik számára, amire nézve a kormány tagjaitól ígéretet is kaptak.

A kiküldöttek tiszteletére a külügyminisztérium és a kultuszminisztérium Bukarestben bankettet rendezett, amelyen jelenvoltak többen a miniszterek közül, továbbá Tőkés Ernő, a bukaresti ref. egyház lelkésze. Másnap a román király fogadta az amerikai kiküldötteket és ebédre is meghívta őket. Bukarestből Erdélybe indúltak tanulmányútra, hogy az erdélyi ref. egyház sorsáról közvetlenül szerezzenek adatokat s anyagot a román kormánnyal tovább folytatandó tárgyalásokra. Arra kérték a kormányt, hogy utaikon ne kisérje őket hatósági közeg, hogy igy minden tartózkodás nélkül ismertethessék meg velük az erdélyi ref. egyházak vezetői helyzetüket, orvolást váró sérelmeiket. A kormány a delegációnak ezt a kívánságát készségesen teljesítette isNagy Károly erdélyi ref. püspök kíséretében tették meg erdélyi körút jókat. Bukarestből június 25-én Brassóba érkeztek s négy óra hosszat tartó értekezletet tartottak a ref. egyház presbitériumával, a fel-