Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-01-26 / 4. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Publ. Office: 501 Mfrs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: Rev. A. Harsanyi, 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta. Pittsburgh, Pm. Entered as second Class Mail matter on the 16th of April 1917, — at the P. O. at Pittsburgh, Pa. VOLUME XXV. ÉVFOLYAM. 1924 Jan. 26. No. 4. Szám. A Morgantowni, W. Va., gyülekezet újonnan épült szép kis temploma. A gyülekezetét 42 családdal 1922 Dec. B-án alakította Nt. Borsos István uniontowni utazó egyházszervező ref. lelkipásztor. A templom felszenteltetett 1923 Decz. 23-án Nt. Horváth Sámuel egyh. m. elnök, — Nt. Melegh Gyula mckeesporti és Nt. Borsos István uniontowni ref. lelkészek által végzett szertartások kíséretében. A (űntrrh A Reformátusok Lapja számára irta: — Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. Manapság különféle titulussal szokták az embereket megszólítani, s ilyen titulus a reformed churchbeli szó is, ami az amerikai magyar református lelkészek nagy részét érinti. Büszkén hordjuk mi ezt a nevet, mert ehez a névhez fűződik elődeink vallásossága is és itt sincs mit szégyenkeznünk érte, mert, ha Roosevelt- nek nem volt semmi szégyenelni valója azért, mert református volt, nem lehet nekem sem, másnak sem. Különösen akkor, mikor más denomináció fennhatósága alatt levő egyházak is, a mi drága nevünket viselik, mert csakis ezen a néven tehetik magukat ismertté a világ előtt. Nem is akarunk pártjára állani a református névnek, egyháznak és lelkészeknek, tudva azt, hogy ennek támadása teljesen felesleges szószaporitás, minden értelem, haszon és gyönyörűség nélkül való vagdalkozás. Harmincz tanuságos év áll mögöttünk. Gazdag ez a néhány évtized, az egyház és iskola, lelkipásztori gondozás és szellemi élet fejlettségében és mondhatjuk, páratlanul áll az egyháztörténelem sorozatában. Föltétlenül nem is tartjuk szentségtörésnek, ha valaki egyházi nevünket citálja,, de mivel a minap egyik gyűlésen egy atyánkfia olyan értelemben vette ajkára, amiből aztán kellemetlenség következett, — szót emelünk, mert a protestáns embernek örök antipódusa az a szellem, amely lelkeket halász, gyűlöletet szit, farizeusi gőggel nézi le és sérti meg más embernek százszor szent hitét. Bárha ez uj világ földjén mezei virág módjára díszeleg a különféle vallásfelekezetek száma, mégsem tanácsos egyik felekezetet sem alázuhitani történelmi nagyságából, vagy annak egyházi jellegét devalválni. Ezek a történelmi vallás felekezetek az amerikai nemzeti életnek fundamentomvetői, építői és elválhatlanul fenntartói voltak és maradtak mai napig. És ezek a történelmi vallásfelekezetek minden tekintetben keresik is az együtt munkálkodást, sőt, ha úgy tetszik, az egyesülést is. Tehát láthatólag azok megértik egymást, most tehát azt kérdem, hogy nekünk, magyar reformátusoknak mi szükségünk van arra, hogy elvi álláspontra helyezkedve egymásnak álljunk és ugyancsak dobáljuk a gyűlölet kövét? Hiszen mi, amerikai magyar reformátusok mentve vagyunk attól a szégyenletes felekezeti harctól, amelyet ó-hazai testvéreinknek kell szenvedniük. Miért szükséges ezt a negativ és szkeptikus szellemet előidéznünk? Hiszen nékiink példaképül kellene szolgálnunk, hogy miként lehet az egyház mellett lakó hivő keresztyéneknek, a közös keresztyén LAPUNK A REFORMÁTUS EGYESÜLETNEK ÉS AZ EGYESÜLT AMERIKAI MAGYAR RE- FORMÁTUSSÁGNAK ELVÁLASZTOTT EGYETLEN HIVATALOS LAPJA.
