Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-07-26 / 30. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 7 Alcohol Elleni Küzdelem Odahaza. Magyarországon s általában azt mondhatjuk az egész Európában, igen félénk s gyenge hatású küzdelem folyik a szeszes italokkal való megtartóztatás érdekében. Állam, társadalom s egyház aránylag tétlenek ez irányban, daczára annak a szemmel látható pusztításnak, erkölcsi és anyagi kárvallásnak, a mi a szeszes italokkal való mértéktelen élésnek következményeként megállapítható. A derék Dr. Deák János soproni luth. theol. tanár nagy erőfeszítéssel, szellemi és anyagi áldozathozatallal ad ki egy tul- szerény, 4 oldalas, két hetenként megjelenő lapocskát, melynek czime: JÓZANSÁG. Méltó volna és illene, hogy a hazai Kék kereszt egyesületet, melynek a Józanság hiv. lapja, mi amerikai magyarok is erkölcsi és anyagi támogatásban részesítenénk. Csak nem rég közöltük idevonat- kozolag Dr. Deák tanár érdekes és rokonszenves nyílt levelét lapunkban. Vájjon lesz é annak a megható Kérelemnek visszhangja? Vájjon akad e megértő lélek, akadnak é vezető egyházi férfiak és buzgó gyülekezeti tagok, kik a hazai félénk mozgalom alá támasztékot adnak Amerikából ? Nehány dollár küldemény nagyban elősegithetné az alcohol elleni küzdelem munkáját megtépett szegény Magyar Hazánkban. Adományok e nemes czélra: Nt. Deák János luth. theol. tanárhoz küldendők, — Templom utcza 3, SOPRON, HUNGARY. Hogy a mértekletességi mozgalom odahaza is terjed, s hogy lelkipásztori szent tisztjük felelősségét e téren is igazán át- érző lelkészek felbuzdulnak arra hogy megóvják híveiknek testét s lelkét az el- zülléstől annak bizonysága az az érdekes körlevél, melyet egyik derék erdélyi ref. lelkész, Gergely Ferencz magyar bükkösi lelkipásztor küldött szét lelkésztársaihoz, s a mely körlevél a Dr. Tompa Arthur szerkesztésében megjelenő EVANGÉLIUMI MUNKÁS ez. rendkívül érdekes kis vallásos lapban jelent meg. A körlevélből a következő szivrehato részleteket közöljük. FELHÍVÁS Ref. Lelkészeinkhez az alkohol elleni küzdelemre! Kedves Testvéreim! Mig e pár sort rovom egybe, az én falúm népe ősi szokás szerint, a szentgyörgy napi áldomást kortyolgatja — júhtej bemérés örömére. Azt hiszem, — s ebben nem tévedek talán, hogy nemcsak nálunk, de a legtöbb helyen e napon található a legtöbb beszeszelt ember s e “jeles napon” látható a legtöbb különböző keresztyéni ?) lélek falvainkban olyan alacsony emberi áhrázatban, melyről Ézsaiás is szánalommal emlékezik meg: “A részeg tántorog az ő okádása felett”. (Ézs. 19, 14.) Sajnos, e “jeles nap” minden ünnepnapi színezetet magára öltött, mert minden kelléke meg van az általános, léleknélkü* ünnepséghez: munkaszünet, teli falúfogadó, kurjongatás és általános, nyilvános tömeg részegség! Ilyen ünnepi színezetűek a sátoros ünnepek másod- és harmadnapjai is általában, mert az alkoholos áhitat valóságos velejárója immár a keresztyénség üdvtényeit megszentelő és megünneiplő másod- és harmadnapoknak. Pedig állítólag az ünnepnapokon szesztilalom vagyon! És mégis; mióta Romániában meg van engedve a szabad cujkafőzés a kisüstö- kön, — azt hiszem mindenik lelkipásztor testvérem tapasztalta, hogy milyen fura és furcsa az a bizonyos ünnepi áhitat és tapasztalhatta, hogy milyen rettentő, demoralizáló tény az, amikor a másod- és harmadnapokon a családi szentély ala- csonyúl le a korcsmák nívójára, mert a kisüstök drágalátos folyadékai ezeken a napokon tétetnek fel az asztalra oda, ahol máskor a kenyérnek és az öreg bibliának van a rendes helye! Hogy milyen romboló hatása van az alkoholnak a gyülekezeti élet sziveverésé- ben, a prezsbiteriumban: — azt észre kellett vennie minden testvéremnek, aki a sátoros ünnepek másod-, harmadnapjain próbálta meg gyűlést tartani a presbitériummal. Számtalan helyen előfordul az is, hogy a böjti nagyhetet a húshagyókeddi jeles nap miatt ki kell tolni hátrább egy héttel, mert a húshagyókedd Erdélyben a szó szoros értelmében a legnagyobb kálvinista ünneppé lépett elő, mivelhogy e nap éjjelén fogyhat el a legtöbb spiritusz, szilvapálinka, bor, kürtőskalács és pehely- pánkó s konfirmándus növendékeink közül sokan csodálkoznak azon, hogy e jeles napot miért feledték ki a kátéból, mikor “ennek már igazán meg van minden ünnepi pontozatja! ?” Mondhatnók: ez az alkohol és a káté közötti tényleges viszony képe, melyből az a cáfolhatatlan igazság mered elibénk, hogy most egyes hivek lelkivilágában az első helyre az alkohol van téve. Nézzünk széjjel egy kicsit és minden lelkiismereti furdalás nélkül általánosíthatjuk azt a megállapítást is, hogy a presbiteri gyűlések a legtöbb helyen áldomás- ivással záródnak be s az ivászatra elköltött egyházi közpénzek, mint napi- és fuvardíjak kerülnek bele a gondnoki pénztári naplókba, vagy raff inált furfanggal más címeken számoltatnak el hivatalos számadásokban. És azokon a helyeken, hol az alkoholélvezet a presbiteri, lelki munkálkodás privilégiumává avatódott. ott e- gész bizonyosan nincsen sem egyházi adó, sem közcélokra való kollektálás. A napokban egyik egyházközség iktatta be új pász torát. Ünnepnapja volt a falunak, ennélfogva az ivászat sem maradhatott el a lelkiegység ünnepéről, tehát a papbeiktató hivek megittak az egyház pincéjéből (az egyház sajáttermésü borából) 18 veder bort — ingyen, az Isten dicsőségére, mert pásztor küldetett a sokáig egyedül maradt nyájnak! Komoly keresztyénség mellett a részegítő ital együtt jár-e az örvendezéssel? “Kinek jaj, kinek panasz? Kinek ok nélkül való sebek ? A bornál mulatóknak’. (Péld. 23, 29.) Lelkész Testvéreim! Az alkoholt a komoly keresztyén életből ki kell dobni, az egyházi életben meg kell semmisíteni minden módon és eszközzel, hogy felszabaduljanak az alkohol által lekötött és szunnyadó erkölcsi energiák pl. az adakozás, a komoly ünneplésre való áhitozás és az intenzivebb vallásos életfolytatás. A' lelkipásztori belmissziós munkának ez lett az egyik legsürgősebb feladata, hogy tulajdon házán kezdje el a lelkipásztor az Ítéletet! Legyen abstinens! Gyógyítsa meg előbb maga-magát, hogy komolyan, híven, önzetlenül, önfeláldozóan tudjon meggyógyítani betegeket, kikből igazán egész légió él körülötte. (Luk. IV. 23.) Minden komoly, áldozatra kész lelkész testvérem kezdje meg az alkohol elleni határozott küzdelmet. Az alkohol ellen nem lehet immel-ámmal hangoztatott mértékletességgel küzdeni, aki küzdeni elszánta magát a föld legnagyobb átka és nyomorúsága ellen, annak a lelkipásztornak teljes abstinensnek kell lennie! Aki nem tagja a kékkeresztes antialkoholista egyesületnek, az csak sápitozni fog a részegség ellen, de nem önfeláldozóan és diadalmasan küzdeni is ellene. És aki próféta, az ne a szájával prófétáljon, de a maga egész életével. Aki igazi pásztora népének, az áldozza fel népéért szenvedélyét, vagy a nagyon elásztikus nevezetű mértékletességét. Legyen teljesen önfeláldozó abszti- nens, azaz szeszesitaloktól tartózkodó, mert a “a jó pásztor életét is odaadja a juhokért”. (Ján. X. 11.) írjatok, testvéreim, akartok-e a testvéri egyesülés erejével egymáson kölcsönösen segíteni, egymást a népünket mentő munkában támogatni? Ha igen, úgy jertek álljunk össze bármily kévésén vagyunk is az absztinens lelkészek baráti körébe. Közös munkával, egymást támogatva, egymásért imádkozva könnyebb és határozottabb lesz majd a mi küzdelmünk, amelyik az önmegtartóztatási fogadalom nélkül nemcsak illuzorius, —de—, az Isten szent- séges jelenlétének érzetében mondva —, egyenesen immorális is, mert ez igazán “vizet prédikál és bort iszik”. (I. Kor. 5, 11.) “Mindaz, aki pályafutásban tusako- dik: mindenben megtartóztató”. (I. Kor. 9, 25.) Szeretettel köszönt titeket testvéri és baráti öleléssel, a önmegtartóztatási fogadalmat tett pásztor társak nevében: (Eféz 1. 16—18.) Gergely Ferenc. magyarbükkösi ref. lelkipásztor. 12 DRB VEGYES ISKOLAI TANKÖNYV, — alkalmas nyári iskolában a tanítók részére tananyag kiválasztására. Nagyobbrészt más felekezetbeli olvasó könyvek. A 12 drb ára 2.50
