Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-07-19 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 15 Weisz Sándor testvérünk Braddockból és most Lővey Sándor testvérünk Pocahon- tasról küldöttek idáig ez irgalmassági czélra egy egy dollárt. így a mai napig bejött ez irgalmassági czélra három dollár, — melyet átutaltunk a mi kedvelt magyar bankárunkhoz, a clevelandi BOLDIZSÁR FERENCZ jól ismert pénzküldőhöz ki az összeget minden költség felszámítása nélkül a legkedvezményesebhen eljuttatta a csapástól lesulytott Özv. Buzi Sándorné czimére Mezőtúrra. Legyenek áldottak a jó szivek, kik jószivü adományaikkal meg emlékeznek a szegényekről. 0 0 0 AM. MAGY. SEGÉLYZŐ SZöY. Az Amerikai Magyar Segélyző Szövetségnél tudvalevőleg évenkint referendum- szavazással töltik be az időközben megüresedett állásokat. Az idei szavazás határ ideje junius hó 22-én járt le és a beérkezett szavazatokat vasárnap, junius 29-én számolták öszsze. Az eredmény a következő : Elnök lett: Dezső János egyhangúlag. Alelnöki Zsenyhey József 1077 szavazattal; Lukács János 723-at kapott. Trustee: Renchy János 1059 szóval. (Leskó Lajos 592.) Felügyelő bizottsági rendes tagok: Cer- manusz Emil (Newark, N. J.); Fried! János (Cleveland, 0.); Magyar János (Lackawanna, N. Y.) és Herman József (Bridgeport, Conn.); póttag: Szalay Jenő (McA'doo, Pa.) A GENERAL PUBLICITY KÖZLEMÉNYEI. COOLIDGE ÉS HARDING. A'z arlingtoni temetőben, ahol a nemzet halottai feküsznek, Coolidge elnök megkapó beszédet mondott. Beszédében a nemzet halottjainak adózott kegyelettel s szívből fakadt szavakkal adózott elődjének is, akinek különösen a békére irányuló tevékenységét méltatta. Coolidge elnök a Hardingnak szóló kegyeletes szavakkal újra tanujelét adta annak, hogy állítólagos ridegsége csak önfegyelem, amely mögött azonban melegen dobogó szív nézi az élet problémáit. Beszédének leglényegesebb kitétele az volt, hogy Amerikának a világbirósághoz kell csatlakoznia. Hisz a békében, nemcsak mint jelszóban, hanem mint valóságban is. Coolidge komplikált egyéniség. Titokzatos a lelki area s épen, mert titokzatos, mindenféle feltevésekre ad alkalmat. De ez a titokzatosság nem jelenti azt, mint ahogy sokan mondják, hogy az emberektől idegenkedik. Tartózkodó, mert alap- természetében szűkszavú, de tartózkodása korántsem az embergyülölettel azonos. Aki a békét szereti, abban az emberszeretet is él. A békeszeretet végeredményében annyit jelent, hogy legyen mindenkinek alkalma az alkotó munkára, kerüljön mindenki olyan helyzetbe, amikor csakugyan értékesnek érezheti az életet, amely ma még tele van tökéletlen ségek- kel, fogyatékosságokkal, kicsinyességekkel. ALKALMI BESZÉD a debreceni kollégium amerikai ünnepélyén Mélyen tisztelt Hallgatóság! Szivünkhöz forrott deb. collégiumunknak áldozatkészí’í ;!> il sok szép alapítványa van. Alapítványok és adományok nélkül a kollégium soha sem is tudott volna meglenni; szép hivatását, nevezetesen tz igaz evangéliom világoltatását, a jó erkölcsi nevelést és a magyar nemzeti eszme hirdetését nem tudta volna szolgálni. Az alapítványok túlnyomó része hazai eredetű; magyar véreink, nagyobbára református testvéreink, adták össze a maguk filléreiket vagy koronáikat, érceiket vagy földjüket, hogy azok által erősítsék a lélek szárnyalását az itt felnövekvő ifjúságban. Ezekért az adományokért a kollégium nem fizetett a köznapi mértékkel: feledéssel és hálátlansággal. Adakozóinak gazdag névsoráról könyvet adott ki, neveiket emlékünnepélyeken emlegeti s az alományozók nemes cselekeletét, hogy messze világol- jon, homlokzatára irta kőbe metszett betűkkel a jövendő nemzedékek elé tanulságul, buzdításul. Alapítványaink az alapítók nevét viselik általában; igen sokszor kettős nevet, tisztes házastársak egybefonódó családnevét, hogy a frigy a két név között a jótékonyság patinája által óva legyen generációkon át. Vannak alapítványaink, amelyeket intézmények, testületek, városok, egyházak tettek, amelyek részben való megtérítései annak a szellemi tőkének, amelyet ezek az intézmények vagy ezek vezetői nyertek valaha a kollégiumtól. Nem sok, de van olyan fundációnk is, amely külföldi eredetű és a megértő, segítő krisztusi szeretetnek mások szivében termett gyümölcseit adja élvezetül, táplálékul. Ezeket a külföldi adományokat nem önként adták a távoli országok lakói; mi kértük, midőn olykor-olykor reánk tört a nyomorúság s ez ezekben az alapítványokban ránk nézve a sötét háttér. Viszont a tündökletes bennök az, hogy akik kértek, nem hiába kértek s akik adtak, jősziwel adtak. Az igy létesült alapítványok az illető nemzet nevét viselik, mert az alapítvány összehozásának nagy munkája az ő fáradságos gyűjtésük eredménye. Egy alapítványunk van, amelynek kettős nevében nem házastársak neve fűződik össze, egy alapítványunk van, amelyben az idegen nemzeti név mellett magyar név is ragyog: ez az alapítvány a ::Baltazár Amerikai Alapítvány.” Az alapitó levél egybeforrasztotta ezt a két nevet, mert az alap létrehozásában egyenlő munkát, egyenlő érdemet látott a kérő gyűjtő és az áldozatos adakozó részen. Mint minden alapítvány iránt, ez iránt is érzi kollégiumunk a hálát s amint kegyelettel emlegeti a régiek emlékét, úgy szeretettel és lelkesedéssel ünnepi a jelen alkotását. Amerikának, ennek a nagy országnak nagyságát és annak minden előnyét igen sok magyar élvezi, mint amerikai polgár. Ezek a véreink kimentek hazulról a legkülönfélébb okok miatt, s még azok is, akik más gondolatokkal érkeztek ki a kikötőbe, hamarosan, lelkűk sugallatára, hallgattak arra, ami őket a jóra ösztönözte s rövid idő múlva beleilleszkedtek abba a légkörbe, amely egvébként sem idegen szellemű a magyar léleknek. S mikor ránkozakadt a nagy összeomlás, — a collégium neveltjei közzül elindult egy hálás gyermek, mint “a boldogtalan ország gyászba öltözött követie” hogy segítséget kérjen az édesanyának. És csoda történt?! Nem; a legtermészetesebb dolog történt: Amerika idegen ajkú népe megérezte püspökünkben az embert, Amerika magyar lakossága meglátta benne a testvért és egyetemlegesen felismerték benne a Krisz tus örök evangéliomának apostoli buzgó- ságú szolgáját, hűséges sáfárát. Akik egymást megértik, azok tudnak együtt dolgozni. így értette meg egymást és igy dolgozott együtt a nagy állam lakossága, az Északamerikai Egyesült Államok áldozatkész épe és a nagy férfiú, a mi szeretettel, tisztelettel körülvett püspökünk annak az alapítványnak a létrehozatalán, amelynek áldását, mint a “Baltazár Amerikai Alapítvány” kamatait immár második éve élvezi kollégiumunk ifjúsága. Az alapítvány céljára megindult gyűjtés tavalyi összege 22,301 dollár, mely az azóta befolyt utólagos adományokkal együtt összesen 23,411 dollárra nőtt, ami 90,000 koronás árban számitva 2106.990.- 000 mai magyar koronának felel meg. Ebből az összegből különféle költségek és jótékony adományok kifizetése után a megmaradt tőke búza valutában és készpénzben ván elhelyezve s igy egy milliár- dot meghaladó összeg áll az alapítvány rendelkezésére. A tanuló ifjúság részére az 1923—24. tanévben segélyképen kiadott összeg megfelel 359 dollár 11 centnek, mai értékben 32.319,900 koronának. Az alapítványból részesült az I. félévben 30 hittanhallgató, 5 joghallgató, 14 orvostanhallgató, 1 bölcsészethallgató, 57 főgjm- náziumi, 45 tanitóképzőintézeti tanuló. A segélyezés mérve fejenként 10—50,000 K. között volt. A II. félévben 31 hh., 6 jh., 18 oh., 3 bh., 28 gimn., 28 tk. A segélyezés mérve fejenként 45—180,000 K. *) Ezt a szép beszédet a debreceni colle- giumban tartotta Nt. Dr. Erdős Károly theol. tanár akadémiai igazagtó, mikor az amerikai alapítványok kamatait kiosztották a szegény sorsú, szorgalmas diákok között. Főt. Dr. Baltazár püspök, — mint né- künk írják, — Oct. 19-én ül ismét hajóra, hogy segítséget gyüjtsör éhező és nélkülöző diákoknak. CZIMVÁLTOZAS. A Ref. Egyesület központi titkárja Molnár István hittestvérünk Jul. 1-én lakást változtatott. Új czime ez: 306 Payne ave., Toledo, O.
