Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-07-12 / 28. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

3

formátus gyülekezetekben s egyházak hívei köreben az eszme s czél érdekében való agitálás végett, — így szükségessé vált egy másod — kormánybiztosnak is a kiküldése. így jött ki Körössy után Birtha József képviselő, kormánybiztos.

Az ő kiküldetésük politikai czéljainak ismertetésével nem kívánunk foglalkozni. Nagyon természetes - nek találjuk azt, hogy hazai intéző körök az eddiginél intenzivebben kívánnak foglalkozni az amerikai magyarsággal s ennek hathatós segítségnyújtását szegény Magyar Hazánk talpraállitása s megerősítése érdekeben igénybe óhajtják venni. Az amerikai magyarság megszervezetlenségén múlt hogy úgy a háború alatt mint azután is olyan segélyt nem tudott az amerikai magyarság adni az édes Hazának, a minőt más körülmények között megadhatott volna.

Mi a Birtha kormánybiztos ur közleményével egyházi szempontból kívánunk foglalkozni.

Birtha kormánybiztos ur magáévá teszi annak a független ref. lelkésznek érzését s nyilatkozatát, ki “megbocsáthatlan bűn” elkövetésével vádolja meg a Conventet a miatt, hogy ez a Ref. Church-nek adta át amerikai egyházi munkáját, mivel ez által a “mindent megó'rló' amerikai szellem” hatása alá engedte a magyar gyülekezeteket.

Bennünket nem érdekel annak a bizonyos független lelkésznek az egyéni felfogása s nézetnyilvánitása, — bárha elég komikusnak tartjuk, hogy mikor ő egyfelől sajnálkozását fejezi ki a felett, hogy a Ref. Church felügyelete alá helyezett magyar ref. gyülekezetek be fogadják az amerikai szellemet, — ugyanakkor ő maga szenteltet fel nagy ünnepélyességek s látványosságok kíséretében gyülekezete nevében amerikai zászlót, melyet magas póznára huzat fel a templomelőtti téren, hogy tüntessen azzal, miszerint ő és a gyülekezete már amerikai szelleműek.

Érdekel azonban bennünket Birtha kormánybiztos urnák az az állítása, mely szerint ő NAGYON SOK volt csati, lelkésszel beszélt volna, a kik csalódottan éreznek a Ref. Church kebelében s szeretnék visszacsinálni a csatlakozást.

Olyan positiv formában teszi ezt a kijelentést Birtha kormánybiztos ur, hogy állításának alaposságában nem igen kételkedhetünk. De a mikor elhisszük neki az ő állítását, — ugyanakkor sokkal helyesebbnek s correctebb dolognak tartanánk, ha nyíltan meg is nevezné azokat a bizonyos lelkészeket, mert az általánosságban tett kijelentés a gyanú fellegét borítja mindkét volt csati. m. egyh. megye összes lelkészeire. Már pedig egészen bizonyos dolog, hogy a gyanú vádjával illetett lelkészikar tagjainak nagy része nem érdemli meg sem Birtha kormánybiztos úrtól sem mástól, hogy eljárásuk és magatartásuk correctségében bárki is kételkedjen.

A Ref. Church vezetősége sem a tiffini egyezmény megkötése előtt, sem azután nem kénvszeritett egyetlen lelkészt, vagy gyülekezetei sem arra, hogy a tiffini egyeményt elfogadja, illetve hogy a Ref. Church fennhatósága alá helyezze magát. E kérdésnek eldöntése mindenik gyülekezetnek s lelkésznek saját egyéni s mindenik gyülekezetnek saját benső elhatározásának ügyét képezte. A ki akarta követte a Convent tanácsát,

— a ki nem akarta, nem követte azt. A mely gyülekezet tovább működésének feltételeit s lehetőségeit megtalálta az amerikai denominatiokhoz való csatlakozás keretein kívül, — azt a gyülekezetei a Convent a maga útjára bocsátotta.

Minden correct felfogású egyén előtt azonban lehetetlen dolognak tíinik fel az, hogy valaki érzelmei, meggyőződése vagy épen akarata ellenére tartozzon olyan fennhatóság alá, melylyel semmi érzelmi s elvi közösséget nem vállal.

Épen ezért tiltakoznunk kell az ellen, hogy Birtha kormánybiztos ur a tiffini egyezmény kihatását ily helytelen világításba téve állítsa oda a hazai református egyházi közvélemény elé.

Még határozottabban tiltakoznunk kell továbbá az ellen feltevés ellen, mintha a Reformed Church vezetőségét alacsony motivumu, önző vagy spekulativ szándék vezérelte volna akkor, mikor belement a hazai conventtel való tárgyalásba a csati, egyházak s ezek lelkészeinek átvétele ügyében.

Azoknak az óriási vagyonoknak, a mik a magyar gyülekezetek szerzeményét képezik, — magyar gyülekezeti tulajdonjoga nemcsak a tiffini egyezményben, nemcsak a Ref. Church Alkotmányában, hanem abban a keresztyén emelkedett erkölcsi érzésben is biztosítva van, mely nem kívánja el tulajdonítani másnak a birtokát.

Sem a Ref. Church, sem a Prezsb. Church, sem egyetlen amerikai valláserkölcsi testület sem cselekedne soha olyan immorális dolgot, hogy elvegye akár nyíltan akár ravasz fondorlat utján bármely Amerikába vándorolt nemzetiségtől a felépített templomokat. Mi szükségük is volna nekik a magyar templomokra, a magyar egyházi biztokokra? Ha az amerikai reformátusok templomot óhajtanak, — ők építenek a maguknak szebb, rájuk nézve alkalmasabb helyen fekvő templomokat, mint a minő templomaik a magyar reformátusoknak vannak.

Nem, — kedves Birtha testvér, — az amerikai magyar reformátusok által épített templomok az amerikai magyar reformátusok tulajdonát képezik és fogják képezni mindenkoron. Erre nézve megnyugtathatja úgy saját lelkiismeretjét, mint a Conventét. Az azonban nincs kizárva, hogy ezekben a magyar templokban, úgy a Ref. Church fennhatósága alatt levőkben, mint a függetlenekben, bizonyos idő múlva angolul is fog kelleni prédikálni azoknak a papoknak, a kik az ifjúságot elveszíteni, vagy elzülleni nem akarják hagyni. Igaz hogy reánk nézve hízelgőbb és jobb volna, ha mind örökre biztosítani tudnánk Amerika földjén magyar templomainknak kizárólagos magyar jellegét, — de vajon lehetséges é délibábot azzal a reménnyel kergetnünk, hogy azt meg is foghatjuk?

Vájjon ha a Convent tényleg belemenne abba, hogy újra felvegye a kapcsolatot az amerikai magyar ref. gyülekezetekkel, — meg tudná é akadályozni az amerikai átalakító szellemet az ő hóditó munkásságának kifejtésében? Vájjon kívánatos é magyarságukra általában hogy államot alkosson az államban s ezen el zárkózottságban növekedjenek fel a mi gyermekeink is?

Birtha kormánybiztos ur lehet hogy jóhiszemű kép