Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-07-06 / 27. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 3 De hogy lapunk olvasói s az egész közvélemény tisztában legyen az egész közlemény tartalmával, az állítások, gyanúsítások lényegével, a vádak tarthatlan- ságával, s azzal a czélzatossággal, mellyel Birtha kormánybiztos ur az amerikai ref. magyar egyházi élet jelen helyzetét s jövendő kilátásait a hazai egyházi közvélemény elé állítja, — ezért egész terjedelmében közöljük a hivatolt czikket, mely LEVÉL AMERIKÁBÓL ez. alatt jelent volt meg az Orsz. Ref. Lelkészegyesület 1924 Jun. 7-iki számában. LEVÉL AMERIKÁBÓL. Trenton, N. J., 1924 május 1. Birtha József barátunktól kaptunk Amerikából levelet, melyet lapunk, sajnos szűk keretei között, egész terjedelmében nem közölhetünk. A többek között ezt mondja: Fájdalommal nézem és látom az ellentéteket jártamban, keltemben és melynek — úgy látszik — nincs és nem is lesz már gyógyulása. Jöhet ide már bárki akármilyen nemes, jó intencióval, a tudás, az ékesszólás bármilyen fegyvereivel, akármilyen tekintéllyel, a szakadék mély, azt áthidalni szinte képtelenségnek látom. Egy igen előkelő, nagy magyar független gyülekezet lelkipásztora kiáltott fel fájdalmasan és elkeseredve: “a magyarországi egyetemes konvent megbocsáthatatlan bűnt követett el, mikor elbocsátott bennünket és martalékává dobta a magyar ref. egyházakat a mindent megőrlő, átalakító amerikai szellemnek, tiz-husz év múlva nem lesznek itt már magyar egyházak, nem lesznek magyar istentiszteletek.” Nagyon sokan, kik a “reformed church”-höz csatlakoztak, lelkészek, egyházak, szeretnék már visszacsinálni elhamarkodott munkájukat, látják a szomorú jövőt, ami a ref. magyar egyházakra várakozik. Az uj nemzedék, ha felnő, már nem lesz kinek magyarul prédikálni. Hasztalan a lelkész minden fáradozása a vasárnapi és nyári tanítással, az angol iskolákba járó magyar gyermek alig tud magyarul, egymásközt otthon angolul beszél, teljesen átakul amerikainak. Tiz-husz év múlva angolul kell prédikálni a magyar templomokban, mert nem lesz, aki megértse a magyar szót. Hány van már ma is, aki angol egyházhoz csatlakozott, mert gyermekei nem értik a magyar szót. A csatlakozás sietteti e szomorú idő bekövetkezését. És azok az óriási vagyonok, melyeket évtizedeken át hangyaszorgalommal gyűjtöttek magyar testvéreink templom és lelkészlak építésével, berendezésével, lassanként idegen vagyonok lesznek, amerikai egyházak tulajdonába mennek át. Fájdalommal nézi és látja ezt ma már Amerikában mindenki. Meg van pecsételve az amerikai magyarság, egyházak sorsa. Lassú, de biztos és céltudatos munkával elsorvasztják, beolvasztják az amerikai angol egyházakba a népet és vagyont. Ravasz püspök ezen, bármilyen ambícióval jön is Amerika földjére, nem segíthet. Nem segíthet a békesség megteremtésében sem. Itt csak az egyetemes konvent gyökeres beavatkozása segíthetne, ha gyár reformátusokhoz, vendégszeretetünket élvezi, — ilyen vakmerő és hamis beállítások közepébe helyezzen bennünket s a minket segélyező egyházi főhatóságokat az otthoni közvélemény előtt. Birtha József v. képviselő, kormánybiztos, a “Magyar Nemzeti Szövetség” kiküldöttje. Az események nyomában, A MI MEGMOZDULÁSUNK. Nem dicsekvésből, de jogos önérzettel tehetjük, hogy rámutassunk arra a körülményre, hogy a magyar reformátusságnak az a megmozdulása, hogy hitét az Árvaháznak és immár a Menháznak a feltartásával cselekedetekben is megmutassa, — már eddig is termékenyítő hatású volt. Az kétségtelen dolog, hogy a Magyar Segélyző Szövetség menházának a felállítását elősegítette s magyar baptisták menházának a felállítására pedig egyenesen elhatározó befolyást gyakorolt. A Magyar Segélyző Szövetségnek régi eszméje és gondolata volt az elöregedett tagoknak a segélyzése. Alapszabályaiban is vannak olyan pontok, a melyek ezt a célt szolgálják. De föltétlenül nagyobb és hasznosabb szolgálatot nyújt a Menház az elöregedett tagnak, mintha félsegélyét előre kiveszi és elélvezi, vagyha aggkori csekély segítségben részesül. Sokkal nyugod- tabban élheti a megöregedett ember az ő öregkorát egy intézetben, mint bárminő más körben is. Ott, ahol öregek vannak, az öreg nincsen terhére senkinek sem. Föltétlenül szükséges tehát az elöregedett egyleti és egyesületi tagokról való gondviselés. Ám, amikor örülünk a mi általunk kezdett munkának a fejlődésén, egyszersmind meg kell állapítanunk azt a tényt is, hogy akkor, amikor a magyar erők egyesüléséről voltak különböző tárgyalások, kár volt az erőknek a szétforgácsolása. Mert ime mi történik? Most olvasom, hogy a Szövetség tisztikara arra fogja kérni a tagságot, hogy egy ötven-hatvan ezer dolláros építkezéshez adják beleegyezésüket. És ezt az összeget meg is kell szavaznunk, mert ha egyszer hozzá kezdünk a munkához, úgy azt tető alá is kell hoznunk. Eddig terveinknek igen sokszor az volt a baja, hogy nem tudtuk azokat végrehajtani! Ám egy ilyen otthonba aztán kellő személyzet, kellő vezetés kell s igy a feltartás költségei szép összegre fognak rúgni! A baptista testvérek otthona nem lesz valami nagy. Nehány öreg testvérnek a befogadására szolgál csupán, így itt, miután a bridgeporti egyháznak a lelkésze tevékeny egyén, — semmi kétségünk a felől, hogy a vezetés jó kezekben lesz. És — ezt hangsulyozom-arra nézve sincs semmi kétségem, hogy a magyar baptisták áldozatkészége olyan példaszerű lesz, hogy hatása meg
