Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-06-28 / 26. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 sokára bemegy a kikötő bejáratán, horgonyt vet, elérte célját. így történt Wesleyvel is. Messze, nagyon messze volt Isten országától amikor Georgiából visszatért. Mikor azon az emlékezetes szerdán felnyitotta bibliáját, már nem messze volt Isten országától. Ugyanaz nap estéjén pedig átment a kapun és belépett az Isten országába. Messze az Isten országától! Nem messze az Isten országától! Az Isten országa határain belül! (Folytatása következik.) MI A HÍR AZ ÁRVAHÁZBAN? A HARMADIK ÉVFORDULÓ. Julius 4-én lesz három esztendeje annak, hogy Árvaházunk megnyílott és Istennek áldó kegyelme folytán megkezdette munkálkodását. Ez a három esztendő bizonyságot tett a mellett, hogy a mi népünknek a szive arany. Ha a lelkipásztorok és világi vezető emberek kellőképen megvilágositják a helyzetet és megmutatják az utat, a melyen járni kell: úgy ami népünk kész arra, hogy mindazt a reménységet megvalósítsa, amit hozzá füzünk. Természetes, hogyha nincsen meg a kellő felvilágosítás, sőt ha egyenesen ellene vagyunk annak, hogy az Intézet fejlődjék és virágozzék, ha kicsinyes egyéni, személyi érdekek vezetnek ott, ahol nyilvánvalóvá1 kellene tenni, hogy egyek vagyunk a Jézus Krisztusban: úgy nem lesz semmi eredménye a munkának és egyéniségünk előtérbe állítása által, a köz szenved s ebben az esetben az árvák és az elagott testvérek szenvedése hosszabbittatik meg. Egyházközségeink tagjai és általában népünk ebben a munkában is három csoportba osztható. Az első csoport az, amely teljes tudatára emelkedett annak, hogy a ki bőven vet, bőven is arat. Ez a csoport Isten lelkének ihletése által nagy dolgokat cselekedett és nyilvánvalóvá lett az életéből, hogy Isten meg is áldotta minden törekvéseiket, nem egyszeresen, nem tízszeresen, hanem százszorosán. Azok az egyház- községek, amelyek a legtöbbet tettek az árvaházért, nem csak a legmagasabb fokán állanak a lelki életnek, hanem az anyagi áldozatok is olyan magas, aminőt nem tudnak felmutatni azok az egyház községek, amelyek csak immel-ámmal vagy egyáltalában nem törődnek azzal, hogy cselekedeteikkel mutassák meg az ő hitüket. A példák vonzanak. Csak figyeljük meg ezeket a példákat és meglátjuk, hogy minő eredményekre számithatunk, ha hasonlóképen cselekedünk. A második csoportba azok az egyház- községek tartoznak, amelyeknek a tagjaiban megvolna a jóakarat s ez egyszer — másszor is cselekvésre is indul, de a jóakaratot mindig lelkesíteni kell, különben nem lesz rendszeres a segítésnek a munkája. Az ilyen helyeken van szükség arra, hogy alkalmas és alkalmatlan időben hangoztassuk, hogy nem elég megépíteni a templomokat, nem elég csupán a gyülekezet anyagi terheit hordozni: hanem a jónak a cselekvése által kell megmutatnunk azt, hogy Krisztus tanítványai vagyunk. És, ha ennek az Árvaháznak ez alatt a három év alatt nem is lett volna más eredménye, mint az, hogy a szolgálatnak ezt a lelkét sok testvérnek és sok gyülekezetnek az életébe belevitte: akkor is olyan hivatást végezett, amely méltóvá teszi arra, hogy mindnyájan egyakarattal legyünk az Intézet céljainak a megvalósításába. A harmadik csoport az, amely egyáltalában nem törődik az egész árvaházzal. Ezekről nincsen mit mondanunk. Ezekért csak imádkoznunk kell és kérni Istent, hogy indítson minden testvért arra, hogy készen legyen Jézus kicsinyeinek a, befogadására! Óh, ha mindnyájan készen volnánk! El sem lehet képzelnünk azt, hogy milyen sok jót cselekedhetnénk. Minden magyar árvának helyet biztosíthatnánk, Egyesületünknek minden elagott tagját, sőt másokat is befogadhatnánk, s megvalósíthatnánk a magyar diakonissza nevelést, amire föltétien szükségünk volna! Nem kell ehez nagy adózás. Csak a maradék darabokat kellene összeszedni. Ha minden református testvérem csak egy dollárt adna, már sokat-nagyon sokat cselekedhetnénk. Nem is kérünk mi többet erre a célra: Csak egy dollárt minden református test- vértó'l. Azzal, aki figyelemmel kíséri az eseményeket, immár tisztába lehet, amit én mindig hangsúlyoztam, hogy ezt a munkát nekünk magyar protestánsoknak, kö- zelebró'l a reformátusoknak kell elvégeznünk. Ez mind jobban — jobban nyilvánvalóvá lesz! Kétségtelen, hogy mindig lesznek más vallásu testvéreink között is olyan emelke dett ,szivü és gondolkozásu emberek, akik szívesen áldoznak erre a jótékony intézetre, amely még ma is egyetlen jótékony intézménye az amerikai magyarságnak: de az is természetes, hogy a feltartásból az oroszlánrészt nekünk kell viselnünk! A harmadik évfordulón távoztassunk el a sziveinkből minden kételkedést. Ne gondolkozzunk kicsinyes módon! Csak arra gondoljunk hogy ennek az intézetnek a virágzás legmagasabb fokára kell felemelkednie, mert ez a bizonyság- tevő' a mi hitünk mellett. Ha erre gondolunk, úgy készen leszünk arra, hogy mindeneket megcselekedjünk az Árvaházért! Gondoljuk el csak, ha aránylag minden gyülekezetünk most az árvaházi héten száz dollárt gyűjtene, — ennyit pedig átlag kis helyen is összeadnak ami testvéreink: úgy ez az összeg nyolcz — tíz ezer dollárt jelentene. Feszítsük meg minden erőnket! Ne mondja senki, hogy rósz időket élünk! Gondolja meg minden testvérem, hogy minden nagy törekvéseinket anyagilag rósz időkben kezdettük meg! És ebben a mi munkánkban épen a roszidők azok, amelyek a legnagyobb buzdító erővel bírnak, mert ezek figyelmeztetnek arra, hogy az éhezőnek enni kell adni, a szomjuhozónak a szomját meg kell enyhiteni! Ha magunk nem érezünk szükséget, úgy nem is tudjuk, hogy mi a szükség! Itt pedig a mi szükségeink sokak és nagyok! Nem azoknak az eltartásában, akiket már befogadtunk, hanem azoknak az elhelyezésénél, akik még kint vannak és szeretnének bejönni az Intézetbe! Nincsen olyan hét, hogy ne érkezne hozzánk folyamodvány! Most a második ház és a kis kórház fel- használásával talán tudunk száz árvának helyet biztosítani! Ezzel a számmal a feltartás gondjai is megnövekednek Valóban elmondhatjuk, hogy eljött az idő, amikor minden egyes testvérnek éreznie kell, hogy nagy dolgokat csak együttes erővel lehet megvalósítanunk! Árvaházi hetünk Jegyen bizonyság amellett, hogyha vannak is közöttünk vélemény különbségek: de Jézus parancsolatának a betöltésében mindnyájan egyek vagyunk! Legyenek áldottak a munkások, akik tudják, hogy az aratni való gabona sok! Innen a Moriah hegyéről értük száll a magasba az imádság! Az árvák imája legközelebb van az Atyának a szivéhez! Kalassay Sándor árvaatya. Moeller Nagy Orgonái. t*00 templom részére készült már gyárunkban orgona. — Készítményeink > logtBkáletesebb orgonák. Minden orgona, tolj«» egé»zében a mi gyárunkban készül, teljes jótállás mellett. — E*er háromszáz városban van szolgálati állomásnnk. hol embereink minden javitáat elvégeznek. — írjon árjegyzékért, költségvetésért é« mintára) jó Vért. M. P MOELLFR orgonacrváros— HAGERSTOWN. MD.
