Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-06-28 / 26. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. tél eleget az apostoli felhívásnak, akkor még nem tud­tad megmutatni a te hitedet cselekedeteidből, hanem sokkal inkább bizonyságát adtad a te hitetlenségednek. Mit tegyünk hát kedves Olvasóm, hogyha szól hoz­zánk az apostoli felhívás: “Mutasd meg nekem a te hitedet a te cselekedeteidből!” Mi módon cselekedjünk jót, hogy abból a mi tettünkből valósággal következ­tetni lehessen élő, keresztyéni hitünkre s nem pedig farizeusi hitetlenségünkre. Te hiszel kedves Olvasóm? Kérdezd meg szivedet, hogy mit tégy, hogy ezt igazolhasd. Kérdezd meg szi­vedet, hogy mi az Isten akarata te veled, cselekedj aszerint s megmutatod te, hogy hitednek gyümölcse jó cselekedeted. Ne az embereknek akarj tetszeni cseleke­deteiddel, ne azoknak elismerését akard elnyerni, s akkor cselekedeteidből igazolod a te hitedet s ekkor cselekedeteidből lett teljessé a te hited. Fülöp László. AZ ERDÉLYI REF. EGYHÁZAK S ÍNSÉGES LEL­KÉSZEK SEGÉLYZÉSÉNEK ÜGYE. örömmel állapítjuk meg, hogy e tárgyban szétkül­dött felhívásunkra csaknem minden magyar ref. gyü­lekezet kedvező határozathozatallal válaszolt. Sőt egyes helyeken már a felhívás kibocsátása előtt is gyűjtöttek az erdélyi reformátusság megmentésének czéljára. Ál­talánosságban annyit mondhatunk hogy a magyar gyülekezetek áldozatkészsége e téren is meghatóan nyilvánult meg. Dr. Schaeffer missioi központi titkár ezen gyűjtés összegeképen több mint ezer dollár kész­pénzt vitt el magával, hogy ezen összeget az adakozók rendelkezései szerint a meghatározott gyülekezeteknek általad ja. Miután a szükség nagy, a nyomorúság kiálltó, — igy jelentékeny összegre van szükség, hogy csak pil­lanatnyilag és átmenetileg is segítsünk erdélyi magyar hittestvéreinken. Több mint hatszáz gyülekezet sorsá­ról, további megmaradásáról, az elkobzott földek, in­gatlanok, épületek pótlásáról, elvont és megszüntetett államsegélyek helyébe való segítségnyújtásról, lelkész! állomások fenntartásáról stb. van szó. A református egyház fontos tényező volt századokon át Erdélyben. Ezt a tényezőt meg kell tartani továbbra is. A magyarországi és az erdélyi ref. egyházak kér­nek tőlünk, a mit nem tettek soha a múltban. Tőlünk jólétben levő hittestvéreiktől kérnek segítséget. Mi ezt a segítséget képesek vagyunk nekik megadni és meg is fogjuk nekik adni Verbum Christiani satis est. Ezzel kapcsolatban e sorok utján valami izenetet is kívánunk küldeni a magyarországi egyházi intéző- körökhöz. Értésünkre esett az, hogy utóbbi időkben több fiatal, nőtlen lelkipásztor jött át Magyarország­ból Amerikába. Értjük a vágyat, mely őket hozzánk jönni késztette. De arra kérjük őket, hogy fontolják meg azt, miszerint az ő helyük most odahaza van a le­rombolt falakat felépíteni, a nyomorba esetteket vi­gasztalni, a hitéletet erősíteni s azon gyülekezeteket szolgálni, a melyek a magyar Haza határain belül van­nak. Egyes esetekben lelkészek jönnek ide otthonról anélkül, hogy ajánló levelet hoznának magukkal az egyházi hatóságoktól. Az ilyenek számára nincs itt munkatér ez időszerint. A missióhatóságok sem tudják őket segélyezni vagy nekik munkatért biztosítani. Egy lelkész fizetésével otthon három lelkészt lehet fenntar­tani. Mi kérünk és zörgetünk a jó szivek ajtaján: a ma­gyarországi és erdélyi ínséges, nélkülöző, lelkészek és gyülekezetek segítésére. Irwin, Pa. D. A. Souders, Miss. Supt. Ért bennünket és nem is valami kellemes. Oktató és hitvédelmi havi folyóiratban adták tudtunkra, hogy, “Isten káromló” az a református lelkipásztor a ki azt meri állítani, hogy “egy Istent imádunk azzal a kű- lömbséggel, hogy mi nem imádjuk a szenteket.” Ismer­jük a régi hangokat. Dr. Nyíri István r. k. plébánost mint a “szent család” szerkesztő-kiadóját nem ismer­jük, de a szenny csatornát melyen keresztül a magyar reformátusságot gyalázó valótlan hazugságokat meg kapta, azt igenis ismerjük. Szent családhoz nem illő, kupec modorban irt az említett lapocska a leechburgi magyar ref. gyülekezet husvét ünnepi istenitiszteleté­ről azt állitván, hogy amiért egy volt rom. cath. ifjú ekkor tért át az evangéliomi reformált keresztyén val­lásra, az áttérés pillanatában “lecsapott az Isten nyila a magyar templomban?” Mi úgy hiszűk, hogy máshol csaphatott le, valami agylágyulásban szenvedő fanati­kus pápista üres koponyájába, mert mi ugyan Leech- burgban mindaddig nem vettük azt észre, amig az a valaki, a kiről igen épületes dolgokat ismer az itteni magyarság....be nem jelentette fájdalmait. Különös hangsúlyai ir templomi orgonánk elnémulásáról. Tud­juk, hogy régi óhaja teljesülne, ha csak egyszer is igazolná valami véletlen, az ő hazug pletyka állításait. Annak a kétes hírű riporternek itt adjuk tudtára hogy ott, ahol lábbal tápodják az orgonát és igazságot, — mindkettő elnémulhat, de abban a templomban ahol csak Istené a dicsőség, — ott soha. ök,...azt állítja, nem fűznek a dologhoz semmi “kommentárt” (?) “hidjen mindenki a saját bőrére azt amit akar.” Erre az lenne talán a leghelyesebb fe­lelet, hogy ezt csak az teheti meg aki bőrkereskedő. Tudjuk, hogy ebben a czikkirónak nagy jártassága van. “A szárazmenyköves ténnyel számolunk” folytat­ja undort keltő csalárdságait a főmunkatárs. Mi pedig csak azzal a néhány katholikus testvérrel számolunk be neki, a kiket siettet a hozzánk jövetelben, ö vele pedig számoljon az akinek szolgál....a Sátán. Kiván­csiak vagyunk rá, hogy vájjon melyik ábrázatját mu­tatja meg majd, akkor ha a “szent asszonyok” infor­málják a legutóbbi áttérésekről? Egyebekben is kívánunk azoknak sok szerencsét a kik az Isten igazságát hazugságra változtatják! tisztelettel Kovács Andor leechburgi ref. lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents