Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-06-21 / 25. szám
PUBLISHED EVERY SATURDAY. MEGJELENIK MINDEN SZÓ MBATON. Publ. Office: 501 Mfrs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: Rev. A. Harsanyi, 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta. Pittsburgh, Pa Entered as second Class Mail matter on the 16th of April 1917, — at the P. O. at Pittsburgh, Pa. VOLUME XXV. ÉVFOLYAM. 1924 June 21. No. 25. Szám. Ébredés. Milyen szép az ébredő természet. A kopár fák virágcsokorrá változnak, a szürke föld ezer szinü virágok gazdag pompájával kihimezett zöld selyem ruhájába öltözik; a néma levegő ég, mintha muzsikálna a benne zümmögő millió élet, a felszálló madarak énekétől hangossá válik. Fenségesen, csodálatosan szép a természetnek ez az ébredése. Nem hiszem, hogy volna emberi szív, melyet meg ne hatna. Nem hiszem, hogy volna emberi szív, mely az, ébredő természet első megpillantására hevesebben meg ne dobbanna, látására önkéntelenül is ily szavakban ne törne ki: Istenem! Milyen szép! Amilyen fenségesen, csodálatosan szép a természet ébredése olyan fenségesen, csodálatosan szép az emberi lélek ébredése is. A természet ébredése azt hirdeti, hogy nincsen halál, csak tespedés, szunnyadás, álom és azután jön az ébredés, az élet a maga temérdek áldásával, gyönyörűségével, hódolva annak, akitől származik: a világ teremtőjének, Istennek! A természet ébredése áldás és élet, mely nyugodni nem tud, örökké dolgozik, munkálkodik; virággal borítja be a fákat, zöld1 pázsitba öltözteti a földet, élelmet nyújt a dolgos méhecskének, a szinpompás lepkenek, az elevenségek milliárdjainak, egy pillanatra nem nyugszik, de szórja az áldást gazdagon, boldogan. A lélek ébredésének első megnyilatkozása, hogy amikor tespedéséből, tetszhalott álmából magához tér, úgy érzi, hogy magára van hagyva, árva s elindul keresni azt, akitől származik, az Atyát, az Istent. És amikor megtalálta az Atyát, az Istent, akkor találta meg önmagát is és áldássá, életté változik, aki többé nyugodni, tespedni nem tud, de örökké munkálkodik, dolgozik, a busulásban elmerülteket megvigasztalja, a szomorú arcokra az öröm virágait hinti, ahol szükség van reá: bátorít, felemel, erősít, vigasztal, imádkozik, teremt, épít, temérdek áldását szórja gazdagon, boldogan. óh fenségesen, csodálatosan szép a lélek ébredése. Oh vajha minél több ilyen Istent kereső, Isten után buzgón vágyakozó fölébredt, újonnan született lélek volna a mi gyülekezeteinkben. Demjén István. BARACS HENRIK HALÁLA. Minden koporsó a halálra emlékeztet. Különösen érezhetjük ezt a figyelmeztetést az olyan koporsók mellett, amelyekben azok nyugosznak, akiket szerettünk, akiket megbecsültünk. Olyan mélyen és olyan igazán soha sem éreztem ezt a figyelmeztetést, mint most ammikor Baracs Hen- riknak a halálhírét olvastam. Hallottam, hogy nincsen jó egészségben, tudtam, hogy gyöngélkedik, de nem tudtam, hogy közel áll a halálhoz abban a testet megölő, a lelket elhomályosító gondolatban, — hogy miként lehetne a történelmi Magyarországot újra olyanná tenni, mint volt a háború előtt ?! Kinek milyen az élete .* olyan a halála! Baracs Henrik egy egész életet élt át abban a munkában, hogy a magyarságnak a segítségére legyen. Az amerikai magyarság életének utolsó harmincz esztendejében nem volt egyetlen egy olyan mozgalom sem, amelyben részt ne vett volna és ne h.arczoltvolna az általa jóknak, helyeseknek ismert nagy gondolatoknak és céloknak a megvalósításáért. Közel harmincz esztendeje ismertem! És ez alatt a harmincz esztendő alatt közel állott a lelkemhez s nem egyszer küzdőtársa voltam, bár volt rá eset hogy ellentétes álláspontot foglaltunk el, a véleménykülömb- ség soha sem volt olyan erős, hogy bennünket egymástól eltávolított volna! Ma, amikor már sokan csak az elért eredményeket vagy a nagy célok érdekében folytatott munkának a sikertelenségét látják: el se tudják gondolni, hogy milyen nehéz volt az alapvetésnek a munkája; Ma amikor már egy és más tekintetben még is csak rá lehet mutatnunk egy és más eredményre: sokan elfeledik azokat, akik egész életüket állították oda egy-egy olyan eszmének a szolgálatába, amely soha sem az egyénnek, hanem az összmagyarságnak a javát célozta. Ha ezek az ideális lelkű emberek odaállottak volna a vagyon szerzésnek a szolgálatába, ha a pénznek az istenét imád
