Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-01-19 / 3. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. /-------------I l ___________________________X_____✓ * Tegyünk egy lépést előre. *— + - -T~ -!■-----------S------A Reformátusok Lapja számára irta: — Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. Ha a mai világ erőszakos felforgatására gondolunk, figyelmünk mindjárt szülő hazánk súlyos, szorongatott helyzetére terelődik. Ez a helyzet pedig a legszomorubb tragédiának a lejátszása. Hivatott emberek élő szóval, nagy Írók betűvel rajzolták elénk édes nemzetünk gol- gothai szenvedését. A helyzettel ismerősök vagyunk, tehát nem is az a célom, hogy rámutassak hazánk felett lebegő sötét fellegekre, vagy arra a gyászos ravatalra, amelyben milliók boldogsága temettetik el. Inkább a mentő eszközökre gondolok, hogy erőnkkel és áldozatkészségünkkel tegyünk szolgálatot a hazának, a hazában szenvedő református testvéreinknek. Igaz, amióta a háború kitörései lecsillapodtak, egyik — másik segélyakcióban részt vettünk, kisebb — nagyobb adományainkkal igyekeztünk segiteni a haza sorsán. De teljesen feledtük hitünk cselédeit. A refor- mátusság nem mozdult meg egészében, mint egy lavina, hogy hatalmas segitő erejével elsöpörje a nyomort, az ínséget, legalább a nyomorgó gyermekek életében. Pedig de sokat tehettünk volna, ha együttes erővel lépünk fel a reformátusság megvédésében. Hány gyermeket mentettünk volna meg a hazának, a magyar «ionnak. Lehetséges, hogy nem volt alkalmas az idő az együttes közreműködésben. Jobban érdekelt bennünket a dogmatikai harc, az egymás pofo/ása, a jobb keresztyén titulusok kiabálása. És a negativ, terméketlen vergődésben észre sem vettük, hogy beleestünk a magunkat emésztő, lázas mocsárba. Vájjon lehet-é felekezeti virtusságról beszélni akkor, amikor saját véreinket, hittestvéreinket engedjük elpusztulni? Persze, hogy egyesek spekuláltak azon, miként lehetne ide-oda csatlakozással ilyen célra pénzt szerezni. Hát ennyit ér a mi vallásunk? Ennyire leestek az erős kálvinisták utódai? Nem. Ha bár megtévedtünk is az idő forgatagában, arcul vert bennünket a gyűlölködés ördöge — feledjük — humánum est errare. S tegyünk egy lépést előre. Azt szokták mondani: az ember csak az után érdeklődik, amire viszhangvan lelkében, amivel valamiképpen közösséget tud vállalni. Nem verődik e szivünk falához református árva gyermekek, aggok, vagyonuktól megfosztott, hazájukból kiüldözött testvéreink kiáltása? Mi az anyagiakban bővölködünk, engedjük a panasznak hangjait könnyedén, lelkiismeret furdalás nélkül elsuhanni? A Krisztus bölcsőjétől a golgotháig kell zarándokolnunk, de senki se tekintsen fel a Krisztus keresztjére, aki adósa marad a kötelességnek, aki nem tud áldozni a Krisztus evangyéliomáért, a legtisztább vallásért, a szenvedőkért — az ne nézzen fel a legtökéletesebb áldozatra. A külömböző egyház hatóságok felhívást intéztek a magyar református egyházakhoz a hazai segítség feladataiban. Alig akadt egy — két egyház, amelyik hozzá állott volna a fontos segitő munkához. Ha talán bizalmatlankodunk, — próbáljuk meg mi magunk, lépjünk előre, hogy megértsük Isten szavát: ne félj, mert én veled leszek. Az amerikai magyar reformátusságnak ki kell pótolnia elkövetett mulasztásait, egy közös segély akcióba kell tömörülnie, mintegy összetartó pontba, hogy a magyar Siont, a református egyházat, mint a magyar nemzet lüktető erejét megmentsük. *) Addig is mig alkalmat vehetünk magunknak az erdélyi akczio adatainak ismertetésére és bemutatására, — lapunk je- lestollu vezérczikkirójának Nt. Horváth Sámuel homesteadi lelkész urnák fennti, lelkes hangú és meleg érzésű czikkével kapcsolatban arra kérjük a Nt. lelkészurakat és a gyülekezetek érdemes elöljáróit, hogy gondolkozzanak az eszme felől, hogy miképen lehetne nekünk a leghathatosabban saját magunk által adandó példamutatással inspirácziot szolgáltatni amerikai hittestvéreink előtt arra nézve, hogy a halálra Ítélt 700 erdélyi magyar ref. gyülekezet existentiáját megmentsük s az Evangélium fényének kioltatását megakadályozzuk az egykor büszke és boldog erdélyi fejedelemségben, mely az elmúlt dicsősséges századokban a haló poraikban is áldott emlékű Bocskay Istvánokat és Bethlen Gáborokat adta Nemzetünknek és hitfelekezetünknek örök dicsősségéül. Az ügyben itt nem részlétezhető okok miatt, nagyon tapintatosan kell eljárnunk, — mert semmit nem használnánk az ügynek, ha az akcziot a román, katóság gyanúját felkeltő módon kezelnénk. A politikai vonatkozásokat teljesen ki kell ebből egyelőre kapcsolnunk. Az akczio ismertetése czéljából lapunk rendelkezésére: van bocsátva a történelmi és hivatalalos adatoknak egész halmaza, a melyeket az akczio ismertetése kapcsán egyenként és a lehetőség szerint közölni fogunk. Egyelőre arra kérünk mindenkit, hogy tegye magáévá az eszmét és forgassa lelkében az akczioban való majdani részvétel gondolatát, * kiki úgy a mint a testvér szeretetet nagy parancsát visszhangozni érezi szivében. Lapunk jövő heti sz. ban ez ügyről többet. Szerk. Biblia — osztályok az amerikai magyar református egyházak kebelében mind nagyobb számmal alakulnak meg, úgy nem sokára, talán már a legközelebbi konferencián is, a bibliai osztályok küldöttei is összegyülekezhetnek és ezt a munkát is olyan rendszeres alapokra fektethetik le, melyek a kellő sikert biztosítani fogják. Nem azt akarom mondani, hogy most nincsen a munkának sikere. Sőt inkább a hozzám érkezett bizalmas értesítések azt igazolják, hogy a bibliai osztályok sikeresen munkálkodnak. De a Biblia tanulmányozásában mindig a legmagasabb fokra kell törekednünk és a bibliai osztályokat kell olyan eszközzé kifejlesztenünk, mely legmesszebb menő bibliai ismerethez juttasson el. A Biblia ismeretének nem azt tartom, hogy egy csomó bibliai idézetet egymásra halmozzunk, amint azt most egy hozzám küldött névtelen levélből látom. Nem