Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-01-19 / 3. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. /-------------I l ___________________________X_____✓ * Tegyünk egy lépést előre. *— + - -T~ -!■-----------S------­A Reformátusok Lapja számára irta: — Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. Ha a mai világ erőszakos felforgatására gondolunk, figyelmünk mindjárt szülő hazánk súlyos, szorongatott helyzetére terelődik. Ez a helyzet pedig a legszomorubb tragédiának a lejátszása. Hivatott emberek élő szóval, nagy Írók betűvel rajzolták elénk édes nemzetünk gol- gothai szenvedését. A helyzettel ismerősök vagyunk, tehát nem is az a célom, hogy rámutassak hazánk fe­lett lebegő sötét fellegekre, vagy arra a gyászos ra­vatalra, amelyben milliók boldogsága temettetik el. In­kább a mentő eszközökre gondolok, hogy erőnkkel és áldozatkészségünkkel tegyünk szolgálatot a hazának, a hazában szenvedő református testvéreinknek. Igaz, amióta a háború kitörései lecsillapodtak, egyik — másik segélyakcióban részt vettünk, kisebb — nagyobb adományainkkal igyekeztünk segiteni a haza sorsán. De teljesen feledtük hitünk cselédeit. A refor- mátusság nem mozdult meg egészében, mint egy la­vina, hogy hatalmas segitő erejével elsöpörje a nyo­mort, az ínséget, legalább a nyomorgó gyermekek életé­ben. Pedig de sokat tehettünk volna, ha együttes erő­vel lépünk fel a reformátusság megvédésében. Hány gyermeket mentettünk volna meg a hazának, a magyar «ionnak. Lehetséges, hogy nem volt alkalmas az idő az együttes közreműködésben. Jobban érdekelt bennünket a dogmatikai harc, az egymás pofo/ása, a jobb keresz­tyén titulusok kiabálása. És a negativ, terméketlen ver­gődésben észre sem vettük, hogy beleestünk a magun­kat emésztő, lázas mocsárba. Vájjon lehet-é felekezeti virtusságról beszélni akkor, amikor saját véreinket, hittestvéreinket engedjük elpusztulni? Persze, hogy egyesek spekuláltak azon, miként lehetne ide-oda csat­lakozással ilyen célra pénzt szerezni. Hát ennyit ér a mi vallásunk? Ennyire leestek az erős kálvinisták utó­dai? Nem. Ha bár megtévedtünk is az idő forgatagá­ban, arcul vert bennünket a gyűlölködés ördöge — fe­ledjük — humánum est errare. S tegyünk egy lépést előre. Azt szokták mondani: az ember csak az után ér­deklődik, amire viszhangvan lelkében, amivel valami­képpen közösséget tud vállalni. Nem verődik e szivünk falához református árva gyermekek, aggok, vagyonuk­tól megfosztott, hazájukból kiüldözött testvéreink kiál­tása? Mi az anyagiakban bővölködünk, engedjük a pa­nasznak hangjait könnyedén, lelkiismeret furdalás nél­kül elsuhanni? A Krisztus bölcsőjétől a golgotháig kell zarándo­kolnunk, de senki se tekintsen fel a Krisztus kereszt­jére, aki adósa marad a kötelességnek, aki nem tud ál­dozni a Krisztus evangyéliomáért, a legtisztább vallás­ért, a szenvedőkért — az ne nézzen fel a legtökélete­sebb áldozatra. A külömböző egyház hatóságok felhívást intéz­tek a magyar református egyházakhoz a hazai segítség feladataiban. Alig akadt egy — két egyház, amelyik hozzá állott volna a fontos segitő munkához. Ha talán bizalmatlankodunk, — próbáljuk meg mi magunk, lép­jünk előre, hogy megértsük Isten szavát: ne félj, mert én veled leszek. Az amerikai magyar reformátusságnak ki kell pó­tolnia elkövetett mulasztásait, egy közös segély akcióba kell tömörülnie, mintegy összetartó pontba, hogy a ma­gyar Siont, a református egyházat, mint a magyar nemzet lüktető erejét megmentsük. *) Addig is mig alkalmat vehetünk magunknak az erdélyi akczio adatainak ismertetésére és bemutatására, — lapunk je- lestollu vezérczikkirójának Nt. Horváth Sámuel homesteadi lel­kész urnák fennti, lelkes hangú és meleg érzésű czikkével kap­csolatban arra kérjük a Nt. lelkészurakat és a gyülekezetek ér­demes elöljáróit, hogy gondolkozzanak az eszme felől, hogy mi­képen lehetne nekünk a leghathatosabban saját magunk által adandó példamutatással inspirácziot szolgáltatni amerikai hit­testvéreink előtt arra nézve, hogy a halálra Ítélt 700 erdélyi ma­gyar ref. gyülekezet existentiáját megmentsük s az Evangélium fényének kioltatását megakadályozzuk az egykor büszke és boldog erdélyi fejedelemségben, mely az elmúlt dicsősséges szá­zadokban a haló poraikban is áldott emlékű Bocskay Istvánokat és Bethlen Gáborokat adta Nemzetünknek és hitfelekezetünknek örök dicsősségéül. Az ügyben itt nem részlétezhető okok miatt, nagyon tapin­tatosan kell eljárnunk, — mert semmit nem használnánk az ügy­nek, ha az akcziot a román, katóság gyanúját felkeltő módon ke­zelnénk. A politikai vonatkozásokat teljesen ki kell ebből egye­lőre kapcsolnunk. Az akczio ismertetése czéljából lapunk ren­delkezésére: van bocsátva a történelmi és hivatalalos adatoknak egész halmaza, a melyeket az akczio ismertetése kapcsán egyen­ként és a lehetőség szerint közölni fogunk. Egyelőre arra kérünk mindenkit, hogy tegye magáévá az eszmét és forgassa lelkében az akczioban való majdani részvétel gondolatát, * kiki úgy a mint a testvér szeretetet nagy parancsát visszhangozni érezi szivében. Lapunk jövő heti sz. ban ez ügyről többet. Szerk. Biblia — osztályok az amerikai magyar református egyházak kebelében mind nagyobb számmal alakulnak meg, úgy nem sokára, talán már a legközelebbi konfe­rencián is, a bibliai osztályok küldöttei is összegyüle­kezhetnek és ezt a munkát is olyan rendszeres alapokra fektethetik le, melyek a kellő sikert biztosítani fogják. Nem azt akarom mondani, hogy most nincsen a munkának sikere. Sőt inkább a hozzám érkezett bizal­mas értesítések azt igazolják, hogy a bibliai osztályok sikeresen munkálkodnak. De a Biblia tanulmányozá­sában mindig a legmagasabb fokra kell törekednünk és a bibliai osztályokat kell olyan eszközzé kifejlesztenünk, mely legmesszebb menő bibliai ismerethez juttasson el. A Biblia ismeretének nem azt tartom, hogy egy csomó bibliai idézetet egymásra halmozzunk, amint azt most egy hozzám küldött névtelen levélből látom. Nem

Next

/
Thumbnails
Contents