Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-04-12 / 15. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Virág vasár nap. Jézus mint király. A REFORMÁTUSOK LAPJA SZÁMÁRA IRTA:— Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. A virágvasárnapi diadalmenet, mint a tavaszi vizektől megduzzadt folyam árja, méltóságosan hömpölyög és zúg, az egetverő visszhang átszeli a természet templomát: A nagy király jön hozsánna, hozsánna. A tavasz tündére megjelen és átfesti pompázó színekkel a Krisztus útját. A mezők piciny virágai, a bércek lombkoszoruzott fái gyönyörű szint öltenek magukra — a reménység színeit, mely szimbolizálja a várva — várt boldog jövendőt, az emberiség bearanyozott korszakát. Krisztus kilép a galileai hegyek mögül — útja Jeruzsálembe vezet. Rálép még egyszer arra az ösvényre, melyen az irgalmas samaritánus, a kapernaumi százados, Jairus könnyhullatása, a Lázár és a bűnös nő hittől átragyogott léptei átvonultak. Jézus magával hozza a lelki világ káprázatos kincseit, a melyből csak egy atom kell, egy kipattanó szikra és uj élet támad a test roncsaiból. A nép e kincs birtokába akar jutni, hanem a dávidi dicsőség himes zászlóját lengeti, a múltnak nagysága aranyhid gyanánt nyílik meg előttük s föl- zendül a himnusz: Légy segítségül Isten a Dávid fiának! Áldott legyen a ki jött az Urnák nevében! A mezők virágai, a fák lombjai lehullanak a Jézus lábai alá, és ö jön csöndes alázattal, pedig diadalomut az, amelyen lépdel, áldott a nyom, amit maga után hagy, áldott a lépés, mit előre tesz, maga a mennyország van ott, a hol ö van s jár kél. Könnycseppek peregnek arcán alá, hiába a köszöntés: Békesség a mennyben, dicsőség a magasságban. óh te múlandóság köntösébe burkolt világi dicsőség, világi ragyogás, de félreérted a Megváltó tanítását, magasztos célját. Nem lehet öt megnyerni, a ki Isten akaratát kívánja szolgálni, nem lehet azt elszé- diteni a ki az égi szeretet lajtorjáján jár föl s alá, nem lehet megtéveszteni, a ki egy uj országot készít elő, a hit, remény és szeretet gyermekeinek. A keresztyén világ készül a Jézus diadal útjához, a virágvasárnapi ünnepléshez. Fölzeng majd az ének: Áldott, áldott a király, a ki jött az Urnák nevében. De elegendő-e hacsak himnuszzal fogadjuk, hacsak terméketlen hervadó virágot górunk éltünk fejedelmének útjára? Ugyeinkább nap-nap után Jézussal kellene haladnunk. A keresztyén egyházaknak egy soha megnem szűnő diadalmenetet kellene tartania az Isten országa felé, a hit fényétől vezettetve. A virágvasámap legyen a mi számunkra a lelkesedésnek, az igazi vallásosságnak, a felbuzdulásnak ünnepe, de egyszersmind legyen ez az egyház diadalmenetének, elöhaladásának ünnepe Virágvasárnap! a tiszteletnek, szeretetnek ünnepe, milyen nagy szükség van korunkban szellemedre. Mindenütt dúl a tiszteletlenség, a szeretetlenség ádáz viharja. Jöjj és változtasd át az emberiség menetét diadal menetté, Krisztus utjává, változtasd át a kemény sziveket és lelkeket evangyéliomi igazságot, szeretetet, hitet és reménységet termő földdé: Hozsánna, hozsánna! Áldott legyen aki jött az Urnák nevében! Jelenések 19:11-16. Az első keresztyének sokat kellett szenvedniük hitükért az első század 2. felében s ez a könyv, a Jel. könyve egy nagy biztatás, bátorítás, vigasztalás: Ne féljetek, mert lesz még dicsőbb jövőnk is nékünk, mert Jézus király, királya az ő országának a földnek! Maga az írója is száműzött rab, Pathmos szigetén, de látja a szebb jövendőt, amelyben Jézus eljön és megalapítja dicsőségesen országát a földön, ítéletet tart és országa határait messze kiterjeszti, az egész föld színére, mert Jézus király. S ez csakugyan beteljesedett a történetben, mert Jézus király. Királyod-e neked, kedves testvérem ? A zsidók várták a Messiást, aki megalapítja Isten országát a földön, amelyben ők lesznek a vezérlő nép, a kovász. Várták a nagy királyt, aki mint Dávid sarja kiterjeszti uralmát az egész föld kerekségére és elterjeszti a zsidó kegyességet az egész föld színén. A nagy váradalom csakugyan beteljesedett, csak más formában, mint ahogyan a zsidók várták. Jézus király. 1. Mert felséges ő és van tekintélye. Istennél volt mielőtt volt e világ. A mindenség teremtésében neki is része van. Isten megváltói akarata benne valósul meg. Emberi megaláztatásában is átalragyog külső testi borítékán benső királyi, isteni fensége. A beszéde, élete, halála, feltámadása, mennybeszállása királyi fenségről és tekintélyről tesz bizonyságot. S azután lelke által, mint király igazgatja híveit s egyre növekvő országát. 2. Van országa. Mig más országok, királyságok letűnnek, változnak, addig Jézusé már csaknem 2000 éve áll és nem összezsugorodóban van, nem szűkülnek határai, de egyre nő, terjed, hódit. Vannak hírnökei, kik megfújják evangéliuma trombitáit, időről időre a világ mind a négy tája felé. Vannak katonái, kik harcolnak érte mindenfelé. Vannak apostolai, hősei, alve- zérei (mert vezér ő maga,) közkatonái, kik futnak, munkálkodnak, küzdenek érette, de soha nem fáradnak el, sőt szárnyra keltnek, mint a saskeselyük. Úgy hogy ha elhalkulna az Istent és szent Fiát dicsőítő ének hangja a régi keresztyén népek ajkán, felhangzana az messze keleten, délen és északon a nem-népek ajakán. Ha nem zengenének a szivek, a kövek kiáltanának. Isten a kövekből is teremtene fiakat Ábrahámnak, mert Jézus király és országa győz. 3. Jézus király, mert vannak alattvalói. Ti vagytok azok kedves testvéreim. De azok vagytok-e? Engedelmeskedtek-e néki ?! Úgy járultok-e elébe, mint király elé illik? Alázatosan, mint ahogyan a keleti király elé szoktak alattvalói: magatokat a földig meghajtva, porig megalázva előtte?! Áhitatos szívvel, csupa szem és fül lévén, hajlandó szívvel hallgatva, mit mond, mit parancsol, — és azután úgy jöttek el előle, mint akik akarnak és vannak szánva: engedelmeskedni, mert a király, a nagy király, szólt?!
