Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-03-29 / 13. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Itt van a lapunk, amelyiknek hatalmas, erőteljes református zászlónak kellene lenni! És mily sokan nem jönnek itt sem az Ur segítségére! De sok közös jó ügyet lehetne még felhozni. Megújulásra! Isten Lelkének kiáradására van szük­ség! Valami olyan nagy, az Úrtól jövő megújulásra, ami kiégessen minden bűnt, elseperjen minden ellenté­tet, egységes csatarendbe állítsa Istennek amerikai magyar református gyermekeit! Megulásra, ami oda­vigyen nagy erővel az Urnák segítségére, az Umak se­gélyére vitézei közé! (Birák 5:23.) Mért késel Jézus? Jöjj Uram, jöjj minél előbb. Amor omnia vincit. Irta: Nt. Horváth Sámuel homesteadi ref. lelkész. Ha egyházi közéletünk mozzanatait a maga alaku­lásaiban megfestenők, különös képet nyernénk. Hiszen minden eszköz rendelkezésünkre áll, hogy nagyobbak, erősebbek legyünk a mai állapotunknál és mégsem va­gyunk azok. Sokan tűnődnek is ezen dolgok felett s nem egyszer rohamos kérdést is intéznek, miért nem bon­tunk vitorlát, s hajózunk a mélyre? Miért e megállás? Hát nem halljuk az égi szót: vedd fel a szövetség ládá­ját és indulj előre? Bizony meg — megmozdulunk mi egyszer egyszer, mint a Bethesda tó gyógyító hullá­mai, de mit ér, ha a gyógyító cseppek közzé méreg csep­peket is vegyítenek, amitől aztán zsibbadás követke­zik, a teljes fölépülés helyett. Semmi sem mutatja a helytelen, hibás mozdulatok tox-lódását, mint a különböző összejövetelek hibás tör­melékei. Nem gyanúsítjuk azokat, akik minden lépést az egyház és a reformátusság elhaladásának feltételei alatt tettek. De mit ér, ha becsúszik egy — két képzelt politikus, aki aztán a fej ete tej éré állít minden törekvést, egyéni haladás kapaszkodó kötelének tekint minden szent és jó dolgot. Hát pedig ilyen a mai helyzetünk. Gyanúsítás, rágalmazás, bejelentések lövegei röpülnek ki azokról a helyekről, ahol a szent szövetségnek ütik fel sátorát s hónalj alatt hordják a szent bibliát. Mennyire örvendünk annak a tetterős megmoz­dulásnak, ami összegyúrta a múlt és jelen félre pakolt lisztecskéjét és abból tápláló kenyeret készített egy uj generátió neveléséhez. Csakhogy ehez az kell, ami az emberben a legemberibb, ami legerősebb, legszentebb, legtisztább — ami isteni. Ebbe nem vegyülhet politi­kai klikk, arculverés, kisebbítés, mérgek injekciója. Itt a mesternek a tanítvánnyal kell járni, ide olyan lélek kell, AKI A GYÖNGÉT FELTUDJA EMELNI, aki ál­dozni tud, a mások boldogulásáért is, akiben a szeretet ég, ami aztán mindent legyőz. A szikrázó fáklya meggyűlt, de félő, hogy nem a jeruzsálemi helyre emelik fel, az Istenimádás magasla­tára, hanem a Gethsemáné kertbe viszik kézrekeriteni a Szeretetet. Nem tudom, észre veszik e azok, akik fe­lelősek a mai áldatlan helyzetért, azt, hogy az egyház terén politikai faktorral dolgozni nem lehet. Észrevet­ték e, hogy az egyház csak egy alapon áll — a szerete- ten, s minden más mázolást, vakolást le hány magáról ? De nincs ilyen mozgalmakhoz semmi közünk, amely nem nyílt és szabályszerű, mert azok csak árnyékok, vallá­sos mélyülést és egyházi lendületet nem hozhatnak. De ha a felé tekintünk, szeretnénk, ha ezután min­den komoly ügyünk tárgyalása ott történnék, ahol an­nak helye van, mert csak úgy várhatunk eredményt és csak igy lehet biztosítva egyházunk tekintélye és tör­vénye. Senkinek személye ellen sem indítunk hadjára­tot, mert a keresztyén szeretet nem épit válaszfalakat, egy közös családhoz tartozunk, igy mindenkinek emel­nie kell e közös családi megbecsülést, a családi szent érzetet. Amor omnia vincit. Ez a jelszavunk. Ebben az égi erőben látjuk a jövőnek kialakulását. Erre pedig kér bennünket az árvaházban összekulcsolt gyermekek keze és imádkozó szive. Az aggmenház lakója, a magyar is­kolák tanuló serege, az egyesület ezernyi tagja — kér bennünket, hogy tegyünk meg mindent a közjóért, a haladásért, különösen a református egyház diadaláért — és ezt tegyük meg a szeretet jegyében, mert a sze­retet mindent legyőz.-f=f- Családi kör. JW­FAMILY ALTAR. HARMATCSEPPEK. Vezérfonal a Biblia naponkénti olvasásához a böjti napokra. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. A bünbocsánat elnyeréséhez feltétlenül szükséges az, hogy megváltjuk bűneinket Isten előtt. Azonban kü­lönbség van bünvallomás és bünvallomás között. Ezt vizsgáljuk meg e héten. Figyeld majd meg: te melyik­hez tartozol? Vasárnap. A megkeményedett szivü bűnös. Olvas. Mózes II. könyve 9 rész 23-35 vers. Faraó igy szól: “vétkeztem....gonoszok vagyunk.” Mi idézte elő a Faraó vallomását? Mi hajtotta meg e büszke embert? A félelem. Az Ur menydörgést, tüzet és jégesőt bocsátott Egyiptom népére. Mikor a Faraó látja a rettenetes csapást, rémülten kiáltja: Vétkez­tem! Mily sokan kiáltanak igy a csapás, szenvedés, be­tegség, szerencsétlenség, vagy a halál láttára. És a vihar múltán mi történik ? “Amint látta a Faraó, hogy megszünék az eső, meg a jégeső és a menydörgés, ismét vétkezék és megkeményité szivét.” 34 v. Elmúlt a baj, a félelem, elmúlt a bünbánat is. Igaz bünbánat, megjobbulás az ilyen? Hétfő. Hazug bünvallomás. Olvas. Sám. I könyve 15 rész 13-26 vers. Saul monda Sámuelnek: “vétkeztem....mivel fél­tem a néptől.” Saul életének legnagyobb hibája volt az, hogy nem volt őszinte. Nem őszinte biinvallomásában sem. “Féltem a néptől.” Nem félt Saul senkitől, erősza­kos, zsarnoki természetű ember volt. Nem félt ő, csak nem akarta beismerni, hogy ő a felelős vétkéért, in­kább másra kente. Én igazán nem tettem volna, de hát a körülmények, a barátok vettek rá, féltem az ő meg- szólásuktól. Mily sokan beszélnek igy, ahelyett, hogy férfiasán, őszintén beismernék: vétkeztem! Mi a vége a hazug életnek? Jó nem lehet, az bi­zonyos. Saul öngyilkossá lett.

Next

/
Thumbnails
Contents