Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-01-12 / 2. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Az álmokról. A REFORMÁTUSOK LAPJA SZÁMÁRA: Főt. Dr. D. A. Souders, missioi kerületi Supt. Az álmck keletkezését nagyon sokféleképen magyarázzák az orvosok és a lelki élet tüneményeit vizsgálók. Annyi bizonyos, hogy az álmok képeinek kialakulására nagy befolyással van az, hogy minő táplálékot és minő mennyiségben vettünk magunkhoz a megelőző estvén. Aztán befolyással van az, hogy minő gondolatok foglalkoztatták elménket s töltötték meg a szivünket, minekelőtte a pihenés párnájára lehajtottuk volna fejünket. Az is bizonyos, hogy a látomások, álmok, képek és jelek sokszor a mi figyelmezetésünkre adatnak Istentől mi nékünk. A zsoltáriro igy énekel a szép 127-ik zsoltárban; — “Szeretteinek az Ur álmában ad eleget.” Ép ezért jo dolog sokszor figyelni az álomra. Nekem két különös álmom volt a multkorjában, a mit elmondok e lap utján az én kedves magyar testvéreimnek. Az egyik álmot karácsony előtti éjjel álmodtam. Egy kis magyar gyülekezet körében voltam jelen álmomban a karácsonyfa ünnepély tartása alkalmából. A meglehetős szűk, kicsiny templomka csinosan fel volt díszítve karácsonyi diszitésekkel. A gyermekek szépen fel voltak öltöztetve és várakozással néztek az ajándékok elé, a miket kapni reméltek. Ott voltak a szülök is és nagy közönség, már a mennyi elfért a kis templomba. Ott voltak az elöljárók is teljes számban. Kezdetét vette csakhamar a programm. Elsőnek a curátor kezdett beszélni s körülbelől ezeket mondotta; “Nekem nem tetszik az, hogy mi ezt az ünnepélyt a templomban tartjuk. Kellene hogy egy külön iskola helyiséggel rendelkezzünk. Nincs kedvemre az sem, hogy itt játékokat halmozunk fel a gyermekek részére. Sokan a szülők közzül szegények ahoz, hogy játékokat vásárolhassanak gyermekeiknek s ha az egyik többet kap mint a másik, ez csak az irigység érzetét költi fel a gyermeki szivekben. Sokkal jobb szeretném, ha kizárólag és csupán a karácsonyi ünnep nap vallásos jellegének kidomboritására fektetnénk a súlyt és elvezetnénk a gyermekeset lélekben és érzésben Bethlehembe, hol a mi édes Megváltónk jászol bölcsőben pihent ez estvén. Beszédj e végén még a curátor arra kérte a lelkipásztort, hogy tartson a gyermekek előtt és a közönség részére tanító beszédet a szent karácsony ünnepének jelentőségéről. A lelkipásztor természetesen készséggel engedett a kérésnek, hiszen az ő szive is tele volt a kedves szép karácsonyi szent ünnep örömének előérzetével. Hivatkozva a curator beszédjére, ő is kifejezést adott azon nézetnek, hogy ezen és hasonló jellegű társas összejövetelek czéljait szolgáló iskola épület nagyon szükséges volna a gyülekezet tagjai részére. Majd szent lelkesedéssel rajzolta meg ama csodálatos éjszakának feledhetlen történetét, mikor az égnek angyalai megjelentették az idvesség után sovárgó emberiségnek ama megigértetett1 Messias megszületését. Erre fölébredtem álmomból. Karácsony első napjának éjszakáján ismét álom látásom volt. Minthogyha ugyanaz az álmom folytatódott volna. Ismét előttem állott a curátornak képzeletbeli alakja. Most mintha valami társas estélyt {ártották volna a gyülekezetben levő B. S. E. tagjai, a mely alkalommal a curator, mint az egyletelnöke szerepelt. Ismét kifogásolta a karácsonyi megszokott diszitése- ket s azok helyébe egy kosárból előszedte az ő saját készítményeit, a melyek a bethlehemi istállót mutatták be, benne a jászol bölcsővel, a bölcsőben a szendergő kisded Jézussal. Az istálló tetejébe pedig nagy büszkén odatűzte az amerikai zászlót. Aztán beszédet intézett a társas estélyre összejött magyar testvérekhez. “Látjátok, testvéreim, — mondá ő, — ez a zászló emlékeztet engem szüntelen arra, hogy milyen áldott országba vezérelt engem az isteni kegyelmes gondviselés. Egy országba, hol az én jó Istenem tiszteletét zavartalanul s megszokott módon végezhetem. Hol lelkiismereti és polgári teljes szabadságot élvezhetek. Hol megbecsülik és megfizetik a munkát, melyet elvégzek. Hol alkalmam van magamat tovább képezni s jobb sorsomat biztosítani angol esti — iskolába való járás által. Hol gyermekeim részére meg van adva a lehetőség ahoz, hogy ők a legmagasabb polczra is fel juthassanak. Aztán eszembe jut, hogy milyen sok jót tesz mi velünk magyar reformátusokkal az amerikai ref. egyház missiohatósága. Hány lelkészt hozatott már ki gyülekezeteink részére otthonról! Hány templom, iskola, papiak építéséhez nyújtott csekély kamatú kölcsönt, vagy adott ajándékba tekintélyes összeget! Hány törekvő magyar ifjúnak adja meg a lehetőséget, hogy tanuljon s hasznos közéleti férfiúvá váll- jon! Sőt még az otthon szenvedő testvéreinket is segíti nemes keresztény hittestvéri szeretetből. Nem érdemli meg és nem méltán várja meg ez az ország kedves testvérek, hogy mi hűek legyünk hozzája, s intézményeit, alkotmányát, törvényeit tiszteletben tartsuk? Vájjon megtesszük é ezt? Az amerikai zászló mellé kitűzöm szegény letiport, szét darabolt, kinpadra feszitett édes magyar Hazánk hármas színű zászlaját is. Mindkét országot szivén igaz szeretetével szeretem. Midőn most itt örvendező szívvel együtt vagyunk; gondolok az otthon szenvedő testvérekre. Hallom, hogy 700 magyar ref. templom fennmaradása van veszélyeztetve. Az Evangélium fényét és áldásait ki akarják oltani, sötétséggé akarják változtatni ellenséges hatalmak. Hallom hogy az amerikai egyház megmozdult a segély nyújtásra. Mi is Segélyző egylet tagjai vagyunk. Vájjon a mi szivünkben megrezdül é a részvét húrja, a mi egyletünkben felbuzdulnak é tagok, hogy segélyére siessenek a szorult helyzetben, a nyomorúságban levőknek!? Erre felébredtem. Aztán sokáig elgondolkoztam a 2 álomjelenés felett. Bizony igaza volt annak a derék curátornak mindenben a mit érzett és a mit mondott.
