Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-15 / 11. szám
8 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Gábor: Nem én, csak addig nem engedem Maryt a templomba, mig ez a tiszteletes van itt. Én: Aztán miért? Gábor: Jó neki itthon is. Én: De azért a templomban mégis csak jobb. Gábor: Majd elküldöm az amerikaiba. Én: Az amerikaiba? Gábor: Ha már minálunk is angolul tanítanak, akkor inkább az amerikaiba menjen. Mindig mondtam, hogy hagyjatok fel vele, mert tönkre teszitek az egyházat, most meg meg a tiszteletes angolul akar prédikálni vasárnap este. Csak ez kellett még. Good by magyar egyház. Hadd menjen csak a gyerek az amerikaiba. Én: Hiszen ott is jó helyen van, de azért van egy kis külömbség a kettő közt. Gábor: Nincs a. Én: Mondd csak Feri, miért küldöd te Maryt az egyházba ? Gábor: Hogy neveljék az apja hitében, megtanítsák a magyar faj szeretetére és megbecsülésére. Én: Mondd csak: megtanulhatsz te valamit, ha nem érted meg hogy mit beszélnek neked? Gábor: Épp az a baj, hogy a gyerekek nem értik. Én: Az baj, nagy baj, de hiába mondjuk, hogy nagy baj: számolni kell vele. A Public Schoolban, meg a high schoolban annyi sok mindent tanulnak angolul, hogy nem csoda ha a tiszteletes magyar beszédét nem tudják felfogni. Te Feri, te többet tudsz angolul, mint a lányod magyarul — menj el a amerikai templomba, majd meglátod, mennyi értesz meg. Én megpróbáltam. Sok szót megértettem, éppen csak azt nem tudtam, hogy miről is volt hát szó. Gábor: Akkor minek a magyar templom? A gyerekeink úgyis befogják zárni. Én; Na, na, nem azt mondtad, hogy azt akarod, hogy az apja hitére tayitsák? Te ismered a tiszteletest, beszélsz vele, hallgatod, tudod, mit prédikál — ha angolul prédikál is. Angol nyelven magyar szív beszél belőle azokhoz a magyar szivekhez, akik angolul értenek csak. De azért magyar marad. A mi hitünket tanítja, amit mi tanultunk, azt tanítja. Magyar ember tanítja, őket a magyar faj szeretetére. és megbecsülésére. Gábor: De angolul. Én: Mit akarsz egy High school girltöl? Hogy tanult meg számolni, olvasni, irni? hogy tanulta meg a földrajzot, a történelmet, a növények, állatok világát, az embereket: gondolataikat és érzéseiket, meg mi mindent, amiről én nem is tudok? Angolul. Ha mind erről angolul gondolkozik, — mert hát úgy is beszél, te is úgy beszélsz hozzá, hogy kívánhatod hogy egyedül a legnehezebbről, a vallásról, Istenről gondolkozzon magyarul ? Gábor: A vallás az, amely legjobban hozzám kapcsolja. Én: Épp azért kell, hogy ezt a kapcsot egy magyar egyház által megtartsuk. Gábor: Hogy lenne az magyar egyház, ha angolul beszélnek benne? Én; Elősszor is csak arról van szó hogy angolul is beszéljenek, én lennek az első, aki tiltakoznék, ha akkor is angolul beszélnének, mikor a magyart is megértik. Ott hagynám az egyházat, ha nem tanitatnának nyaranta magyarul, én vagyok legjobban mellette a szombati magyar iskolának is. De mondd csak igaz telkedre, ha Marit elküldöd a storeba. magyarul mondod meg neki, hogy mit hozzon? Gábor: Mondom, hogy nem érti meg, s épp azt akarnám, hogy megtanuljon. Én; A múltkor is milyen szépen szerepelt a “Sárga Csikó”-ban? Milyen jól megtanította nekik a tisztele- tes! Milyen szépen énekeltek az énekkarban! Gábor: Épp azért kell kényszeritni őket. Én: De nézd csak, mi a fontosabb nekünk neked, — hogy egy kicsit jobban tudjon magyarul, vagy hogy megtanítsa az egyház a mi magyar fajunk megértésére, szülei szeretetére és megbecsülésére? Gábor: Nézd János bátyám, ha magyarul tud, csak jobban velünk fog érezni? Én: Persze, én is azt tanácslom, hogy tanítsuk őket magyarul. Gábor: Mi? Az előbb épp az ellenkezőt mondtad. Én: Nem a Feri. Ha megtudjuk tanítani, az a legjobb. De ha már késő — ha már mindent angolul tudnak, ha csak angolul gondolkoznak: csak színdarab játék tesz nekik a magyar. Elfelejtik, mint a szerepet, betanult tesz, nem fog a szivőkből jönni. Ezek a nagyobbak már nem tudnak magyarul Feri, ezért kell nekik a magyar dolgokat is angolul tanítani. Hogy legalább tudjanak róluk valamit. Mary is vájjon nem jobban fog e hozzatok vonzódni, ha észreveszi, hogy ti megértitek őt, hogy ti megértitek Amerikát, az itteni viszonyokat, ha nem fogja szégyelleni magát magyarsága miatt. Mert sokan szégyellik Feri, talán te magad is. Mi magyarok sokan lenézzük magunkat, nem ismerjük eléggé régi haánk történetét, nem mondjuk büszkén, az idegennek, hogy magyarnak születtem, magyarnak, aki egész Európát védte századokon át a tatár a török ellen, mialatt a többi ország nagyobbra nőtt, aki elősszor hirdetett vallás szabadságot, aki önmagát áldozta fel hogy többiek eljenek. Mi csak az egyletben meg az egyházban verjük a mellünket, hogy igy-ugy, de vájjon tényleg hisszük e hogy vagyunk olyan nátio, mint akármelyik más, olyan becsületes, olyan munkás, olyan régi. Ha kissebbek is vagyunk, épp‘olyan nagy embereink vannak, mint akármelyik más országnak. Mátyás királyunk, Rákoczynk, Kossuthunk, Petőfink, Madáchunk amennyi csak kell. Ezt tanítsuk meg a gye- i-ekeknek. Tanítsuk meg angolul, ha kell. De tanítsuk meg, hogy nem egy részeges nyomorult, elmaradt, senki országból jöttünk, de egy ősrégi büszke fajból. Az Egyesült Államok csak 300 éves. mi 1000 évesek vagyunk. Ezt tanítsuk meg nekik, hogy álmodjanak a földről, ahonnan apáik jöttek, hogy szeressék azt a régi hazát, hogy tartsák becsületben és tiszteletben, hogy ne szégyeljék a magyar vért. ami bennük van, de legyenek rá büszkék. Ha ezt megértik és tudják, nem gondolod, hogy többet érünk vele, mintha magyarul beszélünk nekik, amit nem értenek? Nem gondolod, hogy ez jobban hozzánk köti, hogy jobban magyarok tesznek, ha az idegen, lenézett szegyeit magyar egyház helyett kapnak talán részben angol nyelvű magyar egyházat, de amelyet megértenek, megbecsülnek és szeretnek? Magyarul, vagy angolul: de vezessük őket Krisztus Urunkhoz, tanítsuk őket, mint minket tanítottak: Az anyanyelvűnkön. Valljuk be, hogy az ő anyanyelvűk az angol. Ne ijedjünk meg, azért még ők a mieink, ha megtudjuk tartani a szivőket. Ha nem értik meg magyar szavunkat, meg fogják érteni magyar szivünket és velünk maradnak, nem kényszerűségből, de szeretet- ből. így csinálták a németek is, tanuljunk a más jó példájából. Ez az egyetlen ut, hogy megmentsük magyar egyházainkat és megmentsük a magyar egyházakon át magunknak, szülőknek, az itt iskolázott gyermekeinket. Mert ők szeretnek minket: a szivők a mi szivünk. Ne zárkózzunk el előllük. Ne féljünk ujjitani. Az itteni helyzet hozta nekünk ezt az újat is. Marynek ha angolul beszélsz is mégis a te lányod, nem a nyelve, a szive tesziazzá. Ezt tartsuk meg. Mert bolond az akinek ha egy dollárt kínálnak, hazafiasságból magyar koronát kér. A dollárral több jót tehet ha ezt az amerikai pénzt fogadja el. Nincs é igazam?
