Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)
1924-03-15 / 11. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ja a csatatért, imádott alföldjén tekint szét merev érc- szemeivel, s bosszú pillantást vet azokra, kiket egykor kardjának élével védelmezett, most még sírját sem tűrhetik. Mi lett a mai nemzedéknek a kezébe a hazával, melyért a hősök életüket adták? Csonka ország! Pedig a magyar ma is a világ legvitézebb népe, Európa három negyede kellett hozzá, meg a hazugságok, ámítások és árulók dandárjai, hogy kezéből a fegyvert kiragadják. Démoni hazugságok, míijelszavak ámítása vezette félre a nemzetet. Az erő mely múltúnk nagyjaiban, mely a nemzeti géniusz alkotásaiban van feltámad meg egykor, lesz még magyar lélek, aki a vaksötét magyar éjszakát az ujjáteremtés fáklyájával fogja bevilágitani. Habár ránt górja súlyos átkát a múlt, hogy: a hazáért mindég megtudott halni a magyar, de nem tud egymás mellett dolgozni és tanácskozni érte. Március Idusa a magyar égen megjelent fényes üstökös vagy. Megérkeztél, hogy hitet, reményt olts a magyar szivekbe, hogy lelkeddel melegíts, szavaddal világot gyújts ebben a sivár, kihalt magyar világban. Március Idusa! szent tűz mely a szivekben él: az igaz, hogy olykor-olykor pislákol és néha-néha sercag- ve füstölög, de mégsem alszik ki sohasem s ujfent mindég fellobog: rejtelmes dús ragyogása mellett felhangzik a nemzeti ima: « Isten áldd meg a magyart! ■***tttt-3í-#tt-:eKtt*****#**tt**********K#**tttt************tt-K.x-***********-K**************************#Erdély megmentéséért. A főt. Dr. Souders missioikeriileti Supt. ur által nemes érzülettel kezdeményezett s a Ref. Church Bel- missioi tanácsa által is megerősített erdélyi segítő ak- czio a remélt és kívánt sikerrel halad előre. A mozgalom természetes segítői első sorban a magyar ref. gyülekezetek, s nem lehet eléggé dicsérnünk azt a nemes felbuzdulást, melyet ez ügyben a mi jeles lelkészeink s buzgó gyülekezeteink eddig is tanúsítottak. Alig van gyülekezet, mely az akczioból kivonta, vagy kivonni a- karná magát. A mit talán senki mert volna kezdetben hinni és remélni, — ma már tisztán a magyar gyülekezetek adományaként több mint ezer dollár áll készen az erdélyi elesett gyülekezetek talpraáljitásanak szent czéljára. Természetesen nagy összegre van szükség, hogy a kiállto nyomor csak némileg is enyhítve legyen s a mi fő, hogy a halálraítélt magyar református gyülekezetek életexistentiája megmentessék és biztosittassék. E szükséges összeg össze fog jönni részben tőlünk, részben amerikai hittestvéreinktől, kiknek érdeklődése és rokonszenve teljes mértékben felébredt az ügy iránt Az Amerikai Protestantismus látja, hogy itt többről van sze, mint egy elnyomott faji kisebbség politikai jogainak megvédéséről látja hogy e ponton nagyobb és szentebb érdekek forognak koczkán, mint a miket veszni lehetne engedni abban a reményben, hogy azok idővel úgyis vissza lesznek szerezhetők. Az evengéjiunii hit, a lelkiismereti szabadság letiprására, s a középkori sötétség visszaállítására törekszik az ellenséges hatalom az elfoglalt erdélyi országrészen! Amerikai prot. vizsgáló bizottság indult ismét útnak épen e napokban Romániába, hogy meghalgassa a kissebségi nemzetiségek vallásügyi panaszait s a felfedezendő sérel meket, jogfosztásokat, hatalmi visszaélésüket az angol és az amerikai közvélemény elé tárja. Úgy vagyunk értesülve hogy a dologgal foglalkozott a Prezsb. Világszövetség is a Febr. 26-án tartott Newport News, Va. nagy gyűlésén, mely szövetség amerikai részének az elhunyt Di-. Good volt az elnöke. A REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK több számját lehetne megtölteni azoknak a flagráns sérelmi eseteknek az elsorolásával és leírásával, a melyekkel a román koimány kezeli a magyar reformátusság egyházi és iskolai ügyeit. Sajnos, lapunk rendkívül lefoglalt szűk tere nem teszi lehetővé azt, hogy a rendelkezésünkre bocsátott adatok sokaságát leközöljük. Olvassák el olvasóink a Főt. Nagy Károly erdélyi püspök jelentésének azt a folytatolagos részét, melyet lapunk mai sz. ban adunk, és abból fogalmat alkothatnak maguknak arról, hogy mi vegyen végbe a nemzetek kormányai által ünnepélyesen aláirt s betartani Ígért békeszerződés elenére Erdélyben a magyar reformátusokkal, ezeknek papjaival, tanítóival és gyülekezeteivel. A KIRÁLYTÓL KÉRNEK ORVOSLÁST SÉRELMEIKRE AZ ERDÉLYI MAGYAR REFORMÁTUSOK. Ha az intervenció nem sikerül, rendkívüli közgyűlést hívnak össze. — Az egyházkerületi közgyűlés befejező’ tárgyalásai. A vitát Nagy Károly püspök zárta be a következő beszéddel: — A vita immár befejezettnek tekinthető. Felszólalásomat a végére hagytam, mert azt akartam, hogy lássam az egyházkerület közvéleményének megnyilvánulását s a világ is lássa, hogy nem én irányítom az egyházkerület közhangulatát, hanem csak kifejezője vagyok annak; nem én izgatom a közvéleményt, hanem csak szószólója vagyok annak hivatali állásomnál és lelkiismeretemnél fogva. A legutolsó felszólaló érvelésével kapcsolatosan magam is épen azon gondolkoztam, hogy az igazgatótanácsi javaslat álláspontja még mindig a kérés és megértő szó álláspontja. Mi még mindig a megértést keressük, jobb belátást sürgetünk és várunk; nekünk ebben nem szabad kimerülnünk. Hónapok óta egyebet sem teszünk, mint hogy ahonnan kidobtak az ajtón, oda visszakéredzkedünk az ablakon, utalván arra is, hogy Románia kül — és belpolitikai érdekeivel ellenkezik, hogy a világ tele legyen azzal a gondolattal, hogy itt a kisebbségek elégedetlenek. Mert azt nem lehet semmi kormánynyilatkozattal eltörölni a világból, hogy mi szomorúak, elkeseredettek vagyunk, mert az, ami itt elemi iskoláinkkal folyik, az nem más, mint az elemi iskoláknak az autonom egyház testéből való kivétele, az nem más, mint a vallás szabad gyakorlatának korlátozása. Igazgató-tanácsunkban is igen sok vita volt referensekkel, bizottságokban, hogy milyen javaslatot terjesszünk a közgyűlés elé. — Legutóbb a kisebbségi miniszter ur panaszainkra azt mondta: nem tudja, mi történhetett az urakkal?! Hiszen tele voltak örömmel, az újságok köszönettel, mikor a szerzetes iskolákra vonatkozó és más pontokban sikereket értek el Bukarestben! Méltőztassék kinyilatkoztatni, hogy ez soha nem volt közvélemény az erdélyi magyarságnál. Mikor kijelentettük, hogy a két iskolai rendelet biztosított jogaink konfiskálását jelenti és semmi törvényes alappal nem bírnak, — csodálkozva kérdezte, hogy már ide, erre az álláspontra jutottunk vissza?! Azt feleltem, hogy nekünk mindig ez volt az álláspontunk; a tárgyalásokon azt mutat-
