Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-03-08 / 10. szám

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON.

Publ. Office: 501 Mfrs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: Rev. A. Harsanyi, 1234 Wisconsin Ave., So. Hill Sta. Pittsburgh, Pa.

Entered as second Class Mail matter on the 16th of April 1917, — at the P. O. at Pittsburgh, Pa.

VOLUME XXV. ÉVFOLYAM. 1924 Márcz 8. No. 10. Szám.

Erdély megmentéséért.

ERDÉLY 1922-BEN.

Atyai barátunk, Főt. Dr. D. A. Souders missioi kerületi Superintendens, az alábbi szövegű kérvénynyel fordult a tehetősebb amerikai reformed churchbeli gyülekezetekhez az erdélyi magyar ref. gyülekezetek megsegítése érdekében:

A Ref. Church kebelébe tartozó mintegy 300 lelkipásztor kapott nemrégiben egy egy példányt Dr. Comish unitárius lelkésznek azon müvéből, mely az erdélyi magyar protestáns egyházak jelen helyzetét tárja fel. Bizonyára minden lelkész mély meghatottság- gajl olvasta el e könyvet. Azok részére, kik e könyvből nem kaptak, — az ügyre vonatkozó következő felvilágosítást adjuk:—

Erdély a világháború előtt Magyarországhoz tartozott és annak keleti részét képezte. Területe k. b. félannyi mint Pennsylvania államé s lakosainak száma körülbelül egy mjllio.

Erdély István király óta Magyarország testéhez tartozott és csupán a török hódoltság idejében volt elszakítva az anyaországtól. Erdélybe a reformátio 1580 táján hatolt be és azóta fenntartotta ott magát. Az országrész prot, lakossága 1920 ban félmillió volt, melyből a református egyház 400 ezer tagot számlált.

A háború kitöréséig az egyes gyülekezetek saját vagyonaik jövedelmének élvezetén kívül rendszeres államsegélyben részesültek volt.

A háború bevéződésevel a helyzet megváltozott. A békeszerződés következtében Erdély Romániához csatoltatott. Egyház és állam szétválasztattak. Az államsegély nagy mértékben összevonatott és sok esetben teljesen megszüntethetett. Egyes gyülekezetek ingatlanai az uj állam által elvétettek. Ennek folyománya az egyházak elszegényedése lön. A pénzérték elértéktelenedése fokozta a nyomorúságot, az élelmiszerek és a ruhanemüek árának emelkedése pedig a lelkészekre nézve lehetetlenné tette a tisztességes megélhetést és ruházkodást, minek következtében hivatásuknak sem élhettek. Ez volt a helyzet 1922-ben. Ma, 1924-ben a helyzet még rosszabbnak mondható. A lelkészek átlagos évi fizetése amerikai pénzben mintegy 75 dollár, és számos lelkész lett kényszerítve arra, hogy a mezőn vagy a gyárban dolgozzon, hogy maga és családja részére a megélhetést biztosítsa. Hasonllo nehéz helyzetben vannak a collégiumi és egyetemi tanárok. Mindent egybefoglalva azt mondhatjuk, hogy ezen és más kedvezőtlen körülmények folytán Ei-délyben és kelet Európában a Protestantismus a teljes kiirtás veszedelme előtt áll. Legújabb értesüléseink szerint még az ist. tiszteletek tartása is meg van nehezítve. Mintegy 600 lelkész és 350 tanár s tanító igényli a hittestvéri segítségnyújtást. Az erdélyi magyar ref. gyülekezetek századokon keresztül védbástyái voltak a nyugati ke- resztyénségnek és civilizácziónak. Vájjon megegedhet- jük é most hogy ezen gyülekezetek megsenmisittesse- nek? A múlt időkben e gyüílekezetek hűek voltak a hitükhöz egész a martyromságig. Bár a próbák alatt roskadoznak, de azért most sem zúgolódnak. Bíznak Isten megsegítő kegyelmében és hozzánk fordulnak átmeneti segélynyújtásáért. Mi amerikai és nyugat európai református hittestvérek nyújthatunk e szenvedő testvéreknek egyedül segítséget. Vájjon mi, az amerikai Reformed Church tagjai elmulasztanánk é megtenni a reánk néző kötelességet?

Több dolog ldlkesit bennünket a segélynyújtásra. Először látjuk, hogy az angol és az amerikai unitáriusok mily hatalmas segítséggel járultak az erdélyi unitárius gyülekezetek megmentéséhez. Aztán látjuk, hogy a mi magyar missioi gyülekezeteink is mily nemes áldozatkészséggel, pénzgyüjtések, ruha és élelmiszer csomagok küldésével siettek az erdélyi nyomor enyhítésére. Legújabban több magyar gyülekezetünk határozta el, a belmissio tanács felhívása folytán azt, hogy bizonyos évi összeg kiutalásával segítségére siet valamelyik nélkülöző erdélyi gyülekezetnek. Többen a magyar gyülekezetek közzül 50 dollárt, sőt száz dollárt küldtek e nemes czélra a missio pénztárhoz.

Belmissioitanácsunk ezekfolytán úgy érzi, hogy most már szabadságot vehet magának arra, hogy ha-