Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1924 (25. évfolyam, 1-38. szám)

1924-03-01 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

7

nevelte, a maga rósz szokásait, a maga bűneit. A múltkor írták az újságok, hogy megcsípték lopásért — a Balogék lányát! Valamelyik nap láttam az öregeket, sírtak, hogy hát megérdemelték a Jó Isten verését, mert hát ők az okai, pedig Isten látja leiköket, csak az ő Juliukért dolgoztak, kuporgattak, nélkülöztek. A szülői szeretetet tépték. Maguk taszították el a gyermeküket maguktól. Idegeneké lettek gyermekűk előtt. Lenézettekké lettek. Nem tanították meg arra, ami a családokat, országokat ősszeforrasztja: a múlt kincseire: más volt a szokásuk, gondolkozásuk, nyelvük, ruhájuk. Nem törődtek vele, hogy a gyermek megtanulja becsülni szeretni tisztelni a vérét, a szülei hazáját, az ezredéves múltat ahonnan jövünk. Hagyták, hogy a gyerek lenézzen, kinevessen, fitymáljon minket. Azt mondták, minek a magyar a gyereknek? Ugyanazt amit te mondtál, Erzsok. Nem abból él meg. De vájjon az életünk csak az hogy pénzt keressünk? Az, hogy szüléinktől megtanultunk becsületesnek lenni, az Istent tisztelni, embertársainkat megbecsülni, szüleinket mint szüleinket tekinteni vájjon nem többet ér e mindenféle tudománynál. Van valami, ami mindennél fontosabb hogy megtanuljunk, még pedig: hogy a legnagyobb kincs becsületesen, tisztességesen élni, Istent tisztelni, szüleinket szeretni. Ezt pedig csak a szülői

VASÁRNAPI

ISKOLAI

LECKE

MÁRC. 1-RE.

Aranyige: Sziveiteket elkészítitek az Urnák és csak néki szolgáltok. I. Sám. 7:3.

Sámuel próféta feléleszti a nép hitét.

I. Sám. 7:5-13. Olvasandó I. Sám. 1-7.

Kanaán meghódításának történetét olvasván, azt hihetnők, hogy az ország elfoglalása gyors, győzelmes módon ment végbe. Tényleg azonban e feladat hosszú évekre terjedő, fáradságos folyamatot vett igénybe.

Az első években az izraeliták a politikai szervezés fejlesztésében csekély és lassú előhaladást tanúsítottak. Törzsekként vonúltak be Kanaánba és törzsek gyanánt maradtak meg abban. A nemzeti egység gondolata nem forrasztotta őket teljesen össze. Másfelől a törzsek egymás közti féltékenysége is gyakran lábra kapott. Az egyes törzsek bírák vezérlete alá helyezkedtek, akik szokatlan képességük és kiváló személyiségük által emelkedtek ki az átlagos sorból. Valamely nagyobb veszély fenyegetése alkalmával egy erős vezér ideiglenesen képes volt e törzseket egyesíteni, azonban a pusztában töltött évek annyira kifejlesztették náluk a szaházban szüleitől tanulhatja meg a gyerek. Hogy legnagyobb kincs az otthon, a család, a szeretet, már pedig ti hogy, tanítjátok meg az Ivettét az Amerikai szokásokra, az itteni módira? Ti János, ti sose lesztek angolok meg egyikünk se, aki öreg fejével kijött ebbe az országba, ha azt akarjátok hát, hogy a gyereketek mindezt megtanulja és a tietek maradjon ha felnő, ha számitni akartok rá, mint rátok az apátok —tanítsátok meg őt magyarul érezni, beszélni, tanítsátok meg szeretni, megbecsülni a magyart. Hogy becsülné meg különben saját magát, meg titeket? Ami az embernek idegen, azt nem tudja szeretni, nevet rajta, kikerüli, vagy fél tőle. Ti pedig idegenek lesztek a gyermeketeknek, ha csak annyit fog tudni a magyarról, hogy azok szegények, tudatlanok meg sokat veszekednek s még csak angolul se tudnak. Nem azért kell a gyereknek magyarol megtanulni, hogy abból pénzt csináljon, hanem hogy ne szakadjon el tőlünk, szülőktől, ne váljon idegenné. Azért kell a magyar templomba küldeni, hogy itt szüleinek szokásaival, gondolkozásával, múltjával megismerkedjen s együtt imádkozzon velünk, miénk maradjon. Amerikai vért nem önthettek bele, ha kiirtjátok magyar véréből ami a magyarban szép és jó, úgy jártok, mint aki dinnyét vet tök közé. Binye fog ugyan nőni az indán, de tők izű, se jó dinnye, se jó tők.

badságszerető szellemet, hogy egy erős kezű vezér szilárd uralmától óvakodtak és húzódoztak.

A kanaáni élet bonyolultságai és a nehézségek szaporodása arra a belátásra juttatta őket, hogy erős, központi vezetésre és irányításra van szükségük. így, midőn Gedeonnak sikerült leverni a midiánitákat, akik a termés lopása miatt komoly veszedelmet jelentettek reájuk nézve, az izraeliták királynak hívták meg Gedeont s azt java /solták, hogy a vezérség, az uralkodás az ő családjának előjoga és kiváltsága maradjon, amely ő utána fiaira szálland. Más alkalmakkor is szemlélhetjük a szervezettségre valló összetartás példáit, de a veszély csak Sámuel idejében sarkalta őket a vezérkijelölés tekintetében gyors cselekvésre.

A filiszteusok az izraeliták előtt költözködtek a Kanaán és Földközi-tenger közti szűk földsávra, ahonnan terjeszkedni óhajtottak. Természetesen, legközelebbi szomszédaik, az izraeliták érdekeivel kerültek összeütközésbe. Nem csak a filiszteusok vetettek szemet Löldjükre, hanem más népek is ellenségeknek tekintették őket, midőn az izraeliták megizmosodását és életképességét tapasztalták. Éppen akkor, amikor a filiszteusok győzelmei arra a belátásra bírták az izraelitákat, hogy egy hatalmas vezér számukra elengedhetetlen szükségesség, az ammoniták a Jordántól keletre támadták meg a testvértörzseket, amelyek a szomszédságukban laktak.

Sámuel próféta felgondolván a veszély hordere- jét, a válságos állapotban Sault szemelte ki királynak. Szerencséjük volt, hogy e férfiú fel tudott emelkedni a helyzet magaslatára. Saul gyors cselekvése és az ellenség sikeres leverése megerősítette Sámuel választásának helyességét, s a királyság alapja meg volt vetve.

Saul királlyá kenetése új és fontos korszak fel- derültét jelenti az izraeliták életében. Ezek szétszórt törzsek csoportját alkották, most pedig nemzetté tömörültek. E változást nem a királyi koronázás egv-