Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-02-03 / 5. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 11 A BLOOMFIELDI SEMMINÁRIUMBÓL. A bloomfieldi főiskola és theológia Magyar Irodalmi Körének tisztújító évi gyűlésén a következőket választották meg: elnök: Dienes Barna; alelnök: Tóth Tibor; jegyző és titkár: Szathmáry Bertalan; pénztáros: Kalabányi István; könyvtáros: Fürjész Béla. — Lap- és könyvbizottságba: Tóth Tibor, Szathmáry Bertalan, Fekete András. — Programbizottságba: Szabó András, Kalabányi István, Szegedi János. — Színdarab előkészitő-bizottságba: Szathmáry Bertalan, Tóth Tibor, Gaál Kálmán. A belső építő munkától eltekintve, az Irodalmi Kör egy komoly, értékes színdarabbal fog a nyilvánosság elé lépni s magyar könyvtárának fejlesztése és kiépítése céljából különböző Egyházak körében előadást tartani. A jelekből ítélve Bloomfield méltó lesz a “régi nagy híréhez” s igaz, bensőséges örömet fog mindenki találni a bloomfieldiek előadásán. (Részletek után érdeklődőknek örömmel ad felvilágosítást a titkár.) Nagy és szép munkát végeznek szép csöndben a bloomfieldi fiuk s reméljük, hogy most, mikor ki fognak lépni a nyilvánosság elé, mint azelőtt, most is a régi, igaz szeretettel fogja őket fogadni az amerikai magyarság. CALDWELL, N. J. Lelkész: Tiszt. Dienes Barna, papjelölt. Karácsony és Újév. A karácsonyi ünnepeket a vasárnapi iskolás gyermekek örömestéje vezette be. Szombaton este karácsonyfa-ünnepély volt az Illés Hallban, amely alkalomra a tulajdonos nemcsak hogy ingyen átadta termét, de azt gyönyörűen karácsonyi díszbe öltöztette. Nagy tetszés mellett adták elő a gyermekek Zsurki Ede és Csontos Péter urak szives és pompás segítségével a “János susztert”. Persze, volt aztán boldogság. Santa Claus bácsi jött az ajándékokkal, volt ének, szavalat; ráadásul Galló Jánosné jószívűségéből szerencse csomaghuzás, azután meg sütemény, tea. Szóval öröm a gyermekszíveknek. Süteményt ajándékoztak: Csontos Pétemé, Bors Lidia, Horváth Imrémé és Illés Albertné. A karácsonyi és újévi istentiszteleteken igazán szép számmal vettek részt a hívek. Mutatja, hogy az ünnep első napjának perselye volt: $66.00 e kis, de meleg szivü gyülekezetben. Az Úrvacsorájához a kenyeret és bort Zakar István és neje adta. Leszámolás és választás. Az évi tisztújító közgyűlés igazi krisztusi szellemben folyt le. Bár sok nehéz és kényes tárgy várt meoldásra, — bár viharfelhők gyűltek az égen — Krisztus szavára csodálatosan elült a háborgó vihar s az Ur békességének szövetsége költözött a szivekbe. Patonay Miklós gondnok, Illés Albert trustee bizottsági elnök, Jancsó János és Szabó Péter presbyterek mellé visszaválasztották 3 évre Illés József jegyzőt, Zsurki Ede volt presbytert. Megválasztották 3 évre: Bruchac Mihályt trustee- nek és pénztámoknak, Csontos Pétert, Mészáros Pált, Zakar Istvánt és Zsiray Györgyöt presbyternek. Horváth Imre visszaválasztása betegsége miatt függőben maradt. Megható, lélekemelő szertartással iktatták be hivatalukba a megválasztottakat tiszt. Dienes Barna és Rev. E. Stearns. Patonay Miklós és Illés Albert pedig szép beszéddel üdvözölték uj társaikat és kívántak összetartást és szeretetet a templomépités eljövő nagy munkájára. Az évi számadás mutatja, hogy több mint $500-ral szaporodott az Egyház vagyona az elmúlt éven, amely meglepően szép eredményre igazán büszke lehet min den Caldwell nagy és környéki testvérünk nek szive. Ez a kis magyar evangélikus és református gyülekezet megmutatja, hogy mit lehet tenni, ha az Egyház és vallás szeretete él az emberek szivében! Még egy ilyen esztendő s a magyar templom állani fog Caldwellen! DETROIT, MICH. Lelkész: Nt. Tóth Mihály. Egyházközségi gyűlés. Detroiti ref. egyházunk három részletben tartotta ezidei évi közgyűlését. A gyűlés elé terjesztett tárgyak sokasága kívánta ezt meg. Egy gyűlés keretében nem lehetett volna minden tárgyat behatóan megvitatni. Éppen ezért újév napján a közgyűlés megválasztotta a tisztviselőket. Január 2-ik vasárnapján meghallgatta a tisztviselők s a lelkész jelentéseit. Ezekből megismerte a múlt esztendei munkálkodást részletesen s megtudta azt is, hogy milyen terveket kellene ebben az esztendőben megvalósítani. Január 21-én aztán határozott a gyűlés a fontosabb ügyek fölött. Mindhárom gyűlés a szeretet és az egymást megértés igaz jegyében folyt le s minden jó református meg van arról győződve, hogy ezzel a detroiti egyház életében egy uj és nagy reménységekre jogosító korszak nyillott meg. Megtaláltuk, legalább úgy hisszük, hogy megtaláltuk azt az utat, melyen haladva a detroiti református egyház nemcsak számban, de minőségben is Amerika legnagyobb református egyháza lesz nemsokára. Önkéntes tagsági dij. A detroiti ref. egyház január 21-iki közgyűlése egy rendkívüli fontos határozatot hozott. Eltörülte ugyanis a megszabott, adószerűén kivetett tagsági dijat s ehelyett életbeléptette az egyénenkénti önkéntesen megajánlott tagsági díjrendszert. Ez méltányosabb is, igazságosabb is és keresztyénibb is. Eddig mindenki 56 centet fizetett havonta, tehát egy évre 6 dollárt. Már a gyűlésen voltak, akik bejelentették, hogy az uj rendszer alapján 25 dollár tagsági dijat fognak fizetni ezután. Az a lelkesedés, amelylyel a gyűlés ezt az önkéntes meg- ajánlási rendszert elfogadta, arra enged következtetni, hogy az egyház bevétele ezen a cimen megháromszorozódik, de legalább is megkétszereződik. De a közgyűlés egy lépéssel még ennél is tovább ment és elfogadta az egyénenkénti tagságot. Eddig csak a családfő fizetett tagsági dijat s minden családból csak egy tagot számláltunk. Ezután minden családban annyi tagot számlálunk, ahány felnőtt, illetve kenyérkereső van a családban. És minden egyes tag önmagáért önmaga ajánlja meg az év elején egész évre a tagsági dijat. Vagy pedig a családfő ajánlja meg minden felnőtt tagért külön-külön az évi tagsági dijat, amit aztán tetszés szerinti részletekben fizet be az egyház pénztárába. Még egy üdvös határozat. Ugyancsak a január 21-iki gyűlésen határozta el a detroiti ref. egyház azt, hogy ezután minden presbyter kap az év elején 20 egyháztagot gondozás végett. Ezektől be fogja szedni a megajánlott s könyvében feltüntetett tagsági dijakat. De nemcsak az lesz a kötelessége, hogy ezeket a pénzeket pontosan beszedje, hanem vollásrekölcsi szempontból is gondozás alá veszi. Ha például a néki kiadott 20 egyháztag közül valaki megbetegednék, erre felhívja a lelkipásztor figyelmét s a lelkipásztorral együtt elmegy a beteget meglátogatni. De elmegy a lelki- pásztor nélkül is, hogyha a lelkipásztor sokoldalú elfoglaltsága miatt gyakran nem mehetne, hogy igy az a szenvedő testvérünk érezze, hogy a detroiti református egyház tisztviselői valóban a Krisztus példáját követik s a szenvedővel együtt éreznek. D» egyéb kötelessége is lesz. Ha valaki például elhanyagolná gyermekének megkeresztelését vagy meg- konfirmálását, vagy a templomlátogatásban rest volna, ezekre a dolgokra szelíden bár és tapintatosan felhívja az illető tag figyelmét s jelentést tesz a lelkipásztornak arról, hogy hol, kit és miben kell szorgalmazni. Ilyen nagy gyülekezetben a lelkipásztor csak akkor terjesztheti ki lelkipásztori tevékenységét minden egyes tagra, ha a presbyterek hathatós segit- ségégre lesznek abban. Egy megható jelenet. Mindenki emlékszik arra az időre, amikor a detroiti református egyházat nemcsak a kettészakadás, de a teljes megsemmisülés veszedelme fenyegette. A rosszakaratú uszítások és félreértések egész halmazát dobták felelőtlen s lelki- ismeretlen alakok kívülről az egyház életének mezejére. A szomorú a dologban az, hogy ezek a felelőtlen s lelkiismeretlen alakok a lelkipásztori palástot viselik
