Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-11-17 / 46. szám
± I « AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. j*#S L apunk tárcái] A. m. Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkésL. AZ UTOLSÓ SZÓ. Nagy vigalom zaja hallatszott ki az utcára Ken- deressy uram házából. Noha már a hármas harangot is meghúzták s az ünneplőbe öltözöttek szent komolysággal beléptek a templomba, a dáridónak nem akart vége szakadni. Kenderessy uram kedvét a vendégek nem merték távozásukkal megrontani, pedig már többen horkoltak az asztal alatt elázottan. A házigazda sűrűn emelgette poharát, a jókedv kiült az arcára, feszengett benne a dicsekvés, hogy a hét leány után fiúgyermekkel ajándékozta meg a felesége. Évekig várt erre a napra, tizennégy éven keresztül lehorgasztott fejjel járt, szégyen és bosszúság töltötte el, valahányszor az újszülöttben leányt jelentettek, hadd tudja meg a világ, hogy elég volt a jóból. A születés előtt két napon át szavát sem lehetett venni, se étel, se álom nem kellett szegény fejének, a türelmetlen várakozás egészen beteggé tette. Mikor a bába fiút jelentett, örömében a bábát össze-vissza csókolta, ugrándozott, szaladgált, nállánál boldogabb ember alig akadt a világon. Ezért a fiúért volt tehát a nagy vigalom, benn a környékbeli uraságok, az udvaron pedig a cselédség kö- szöntgette a pohárnak a legnagyobb áldás, a gyermek megérkezését. Szóbeszéd közben mindenről megemlékeztek, csak arról volt nagy hallgatás, aki ezt a drága életet a szülőknek ajándékul egy időre kölcsön adta. A mulatságnak csak másnap este szakadt vége. A boldog apa, úgy ahogy volt elterült a földön s a nap már magasan járt hétfőn reggel, amikor kábult fejjel mély álmából nagynehezen felébredt. Ettől a naptól kezdve remetévé lett. Órák hosszat leste gyermekének álmát, jaj volt annak a légynek, amely oda szemtelen- kedett, lábasba került az a kakas, amely vagy a hajnal, vagy a győzelmét jelentette. Óvta gyermekét hidegtől, melegtől, még a légynek sem volt szabad dün- nyögni, ha elaludt a kicsike. Évek jöttek, esztendők mentek s Attilából iskolás fiú lett. A büszke apa otthon taníttatta, a legkiválóbb tanitókat hívta el házához s az “istenét,” ahogyan gyermekét szokta nevezni “felsőbb emberré” akarta kiképeztetni. A világon csak egy okos, ügyes, szellemes zseni volt s ez az ő fia volt. Király akkora kényelmet, szabadságot nem adhat gyermekének, mint amekkorát Kenderessy uram magzatjának adott. Büszkén dicsekedett azzal, ha az öklömnyi emberke a cselédet megrugdalta, a tanítójára nyelvét öltögette, vagy ha a macskába a kést beledöfte. Ilyen nevelés mellett az egész ház rettegett a kis zsarnoktól. A szegény penészvirág asszony szenvedett a legtöbbet a gyermek vá- sottsága miatt, de hallgatnia kellett, mert férje megtiltott minden beavatkozást. A tanítók egymásután szöktek meg a zseni elől, egy-két hónapnál tovább egyik sem bírta ki arcátlanságát. Volt ugyan egy önérzetesebb tanító, aki alaposan megvesszőzte a “felsőbb ember” csemetét, de aztán annak futva kellett menekülni a felbőszült apa haragja elől. A község nagytudományú és buzgó lelkésze sokszoi kérte a földesurat, hogy hagyjon fel oktalan nevelési elveivel, kérésére azonban csak gúnyos mosoly volt a feletet. “Hagyja csak tiszteletes úr, elmlt az az idő, midőn babonás mesékkel tömik tele a gyermek fejét. Isten a huszadik században meghalt, isten az ember s elsősorban az én fiam. Meglátja papocskám, hogy fiamból lesz az új messiás, aki a világot kiforgatja sarkaiból.” A lelkipásztor erre az öntelt beszédre határozott választ adott: “Nagyságos uram, ne káromolja az Istent. Nem látja, hasonló nevelés mellett mimódon csúszik ki lábunk alól a talaj. Itt is, ott is a magyar föld már idegenek kezére kerül, mert az istennélküli nevelés kártyás, kicsapongó, léha nemzedéket nevel....gyer- meknek kell a vessző, mert a fegyelem nélküli nevelés állatokat és nem embereket nevel.” Ezzel el is köszönt és nemes haraggal távozott otthonába. Attila évek múltán kinőtt a szülői háztól, idegen városok vették “nevelő” hatásuk alá. A féktelen ifjú, mint egy zabolázatlan paripa, nagy mohósággal vetette magát az élvezetekre, egyik ezer a másik után csúszott ki kezei közül, adósságot, adósságra halmozott. Az elvakult apa eleinte még örült az adóságnak. Büszkén dicsekedett, hogy fia úgy él a városban, mint egy kis király, sőt a felsőbb ember kifejlődéséhez egyenesen szükségesnek tartotta azt, hogy “az ifjú hadd tombolja ki magát,” mert hiszen a nagy költők is igy cselekedtek fiatal éveikben. Két év múlva már kölcsönt kellett felvennie a birtokra, öt év múlva már több hold föld dobra került s a fiatal nemes viccesen irta haza, hogy “öreg bolondom ne kési ekedj a pénz küldésével, mert már a könyveimből élek.” (Ezalatt a lángész azt értette, hogy szorultságában már a könyveit kénytelen eladogatni.) S az “öreg bolond” lótott-futott, hogy “istenének” pénztte- remtsen elő. Az örökös gond a szegény anyát a sírba vitte. A hirt Attila úrfi épen egy autókirándulás előtt vette s igy nem mehetett haza. A hét leány szégyenkezve titkolta rokonságát az eszevesztett ifjúval, csupán az apa várta csökönyösen a jobb hirt fiáról. Egy szép őszi napon sürgöny jött Kenderessynek Párisbób “Attila fiát a villamos elgázolta.” Az apa szédült, szeme káprázott, térdre roskadt s csak ennyit mondhatott: “én terveztem, Isten végezett.” Fél év múlva az egész Kenderessy birtok Schwartz Ignácé lett. — n — a. ROTH JÓZSEF ÉS FIA BANKHÁZA A legszigorúbb állami felügyelet alatt. Pénzküldés a naponkénti árfolyamon. Hajo jegyekeladása. Közjegyzői iroda. Mindenféle hazai és amerikai jogi ügyek pontos és lelkiismeretes intézése. 41 éve szolgálja a magyarságot becsülettel. 401 Jerome Street. McKeesport, Pa. A Roth Bankhoz mindenki a legteljesebb bizalommal fordulhat! 401 Jerome Street. McKeesport, Pa.
