Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-15 / 37. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. den városa összeomlott az Ur előtt és az ő haragjának a tüze előtt! Japán nagy és hatalmas ország de még csak kevesen hallották meg benne Jézusnak tanításait. Japánnak ez a nagy szerencsétlenség lesz az újjá szülőj e! Japán most fogja belátni azt, hogy a keresztyén- ség mire képes, ha benne van Istennek lelke: a szeretet. Japáp most fogja tapasztalni, hogy Krisztus követői igyekeznek segíteni mindenütt, ahol arra igazán szükség van! A keresztyénség nem egyébb mint testvériség! És ez a gondolat hiányzott eddig Japánból! E miatt volt nagyon nehéz azoknak a munkája, akik Japánban terjesztették Krisztusnak evangyéliumát! Az Egyesült államok népe az első, amely mindjárt a veszélynek az első hire után igyekezett arra, hogy segítséget nyújtson. Az amerikai Veres Kereszt nagy összegeket gyűjt a segítés, a mentés munkájának a végrehaj tására! A mi magyar református gyülekezeteinknek és Egyleteinknek is ott kell lenniök azok között, akik elhozzák adományaikat a szeretetnek az oltárára! Nem arról van szó, hogy nagy adományokat adjanak egyházaink, hanem arról hogy minden egyházunk adjon, és minden református nevet viselő egylet neve ott legyen azok között a nevek között, amelyek készen vannak a jónak a cselekvésére! Miután nekünk épen Japánban van hatalmas kül- misszlonk, a legjobb az egyházi és egyleti adományokat a Külmisszió Bizottsághoz Küldeni. A reformed Church Buildingba, Philadelphiaba! Mutassuk meg a mi hitünket jócselekedeteinkkel! A LELKÉSZI KÖRÖK MEGSZERVEZÉSE. A pittsburghi konferenciának egyik eredménye volt az, hogy a lelkészeket felhivta a lelkészi köröknek a megszervezésére. A lancasteri konferencia ismételten sürgette, hogy a lelkészi körök alakuljanak meg és az őszi, a téli időszakban minden egyes egyházközségünkben legyén meg az evangélizáló mozgalom. A lelkészi körök közül egyedül a Bethesda kör volt az, a mely tényleg mélyebbre eresztette a hálókat! Épen azért a Bethesda körtől várjuk a megmozdúlást. Reméljük, hogy mindjárt a gyűlések után munkához kezd a Bethesda kör és mindenik területen megalakulnak a lelkészi körök, amelyeknek kettős célt kell szolgálniok: A tanulást és tanítást! Nincsen olyan ember aki ne tanulhatna a másik embertől! És nincsen olyan lelkész, aki a másikat ne tanit- hatnál. Sajnos, hogy apró-cseprő dolgokkal foglalkozunk! Azokat keressük egymásban is, amik szét választanak, holott nekünk a legnagyobb dologgal, Isten országának a gondolatával kellene foglalkozunk és ezt a nagy megbízatást egymás megbecsülésével, szeretettel kellene végeznünk! Vigyázzunk azért magunkra és azokra, akik reánk bízattak! A számadásnak a napja eljön! A SZOLGÁLATI BIZONYÍTVÁNY: NEM ELBOCSÁTO BIZONYÍTVÁNY. Megírtuk, hogy azoknak a lelkész uraknak, akik most jönnek ki Magyarországból sem a tiszántúli kerület püspökétől, sem az egyetemes konventtől nincsen elbocsátó bizonyítványuk, hanem van szolgálati bizonyítványuk. A két bizonyítvány között nagy a különbség. Szolgálati bizonyítványhoz minden lelkésznek, segédlelkésznek joga van. És a szolgálati bizonyítványt az a lelkész, aki mellett a segédlelkész szolgál vagy az az esperes, akinek azegyházmegyéjében a lelkész rendes lelkész volt, meg nem tagadhatja. Ha van az illetőben valami fogyatkozás bele Írhatja sőt ha fegyelmi vizsgálat alatt van valaki, annak a bizonyítványába egyenesen bele is kell Írni ezt a tényt: de ismételjük, hogy a szolgálati bizonyítványt egyetlen lelkészi jellegű egyéntől sem lehet megtagadni! Ám más az elbocsátó bizonyítvány! Amerikai szolgálatra ilyen bizonyítványt csak a konvent elnöksége adhat! Az elbocsátó bizonyítványban benne kell lennie annak, hogy melyik egyházba bocsátja el a konventi elnökség az illető lelkészt! És teljes biztossággal állapíthatjuk meg, hogy a konvent elnöksége más egyházhoz, mint a mellyel szerződést kötött, nem fog soha senkit kibocsátani, amig a szerződés érvényben van! Ez ellen a tény ellen nem lehet argumentálni! Megint kisért a lapalapitás. Lapunk egy meleg érzésű barátja bizalmasan közli velünk, hogy egyesek megint abban mesterkednek, hogy a Ref. Egyesületet lap alapítási vállalat megindításába vigyék bele. Az uj lap alapításával egyfelől “megbüntetni” czélozzák a REFORMÁTUSOK LAPJÁT azon bátor és szókimondó magatartásáért, a mit lapunk tanúsított, mikor a v. t. szerencsétlen határozatát a tervezett tanári ház ügyében kellő megvilágításban tárta az egyesületi tagság és a református közvélemény elé, — másfelől alkalmat akarnak adni egyes elégedetlen elemeknek arra, hogy egy uj lapvállalat köré csoportosuljanak. Az uj lap az Egyesület pénzén indulna meg s ÁRVAHÁZUNK czimet viselné. A lapra állítólag azért volna szükség, mivel a Reformátusok Lapjában nincs elegendő hely a nyilvános adakozások leközlésére. Nem tudjuk mennyi reális alapja van ennek a szál- lingo hírnek, — de őszintén reméljük, hogy a dologból nem lesz semmi. Reméljük ezt azért, mivel feltételezzük hogy azok, kik a lapalapitás gondolatával foglalkoznak, tisztában vannak azzal, hogy ilyen törekvés vagy mozgalom homlokegyenest ellenkeznék a két évvel ezelőtt Pittsburgban tartott nagy ref. Congressus azon határozataival, a melyeknek alapján a béke megköttetett és az egységes munkálkodás lehetősége megalapoztatok. E határozat lényege az, hogy az amerikai magyar reformátusságnak EGYETLEN lapja legyen, és ez a REFORMÁTUSOK LAPJA.
