Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-09-08 / 36. szám
4 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA SZOGÁLATRA HÍVÁS. sűk. a bánatban levőket megvigasztaljuk és a bűnben levőket megszabadítsuk. Valóban, ő sokkal határozottabb formában szól hozzánk, mert nyiltan megmondja mit kell cselekednünk. “Ott van egy ház, amelyben egy beteg testvéred várja jöveteledet. Ott van egy szegény özvegy akit segítened kell. Eredj a vasárnapi iskolát tanítani. Eredj a poganyok közzé hirdetni az evangye- liumot. Eredj el városodnak legsötétebb zúgába és ott a bűn örvénye közepette állítsd fel az evangyéliumi igazság világítótornyát, stb. stb. Istennek szolgálatra való hívása mindegyikünkhöz van intézve. Most azért eredj, elküldelek téged Fáraóhoz ..... Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Fáraóhoz? Én veled leszek! II Mózes 3:10-12. Istennek szolgálatra hívása; Mózes képességhiány érzelme és az ő fel nem ismert képessége....ezek azok a hatalmas gondolatok, amelyek a kiválasztott bibliai vers szakokból kidomborodnak. Jerűnk és tegyük azokat az itt felemlitett sorrend szerint elmélkedésünk tárgyává: I. Istennek szolgálatra hivása. A Mózes életének ideje csodálatosan három negyvenes időszakra van felosztva. Ezek közzül az első negyven évet a Faraó király udvarában mint herczeg fiú töltötte; a második negyven évet már mint pásztor ember a Midianiták földjén és a harmadikat mint Jeshurun királya. — Éppen most végezte be a második negyven évet, amikor az égő csipkebokor mellett kapja meg egészen váratlanéi, a szolgálatra való elhívást. Amely nem volt más, mint megbízatás arra nézve, hogy hozza ki Izráel fiait Egyiptomból. Az égő csipkebokor egyik része, amely nem emésztetett meg a tűz által, bámulatos látvány volt előtte; de koránt sem volt annyira meglepő reá nézve, mint már az abból hozzá intézett elhívásnak szózata! “Tehát, most azért eredj, elküldelek téged Fáraóhoz.” Volt-e ennek a magányos embernek, aki elfutott és most elrejtőzött Faraó haragja elől, annyi bátorsága, hogy elmenjen és oda álljon ama rettenetes egyén szemei elé? És azért lett oda küldve, hogy ne merjen nyájas előterjesztéssel élni; hanem vakmerő fellépései és erélyes követeléssel igyekezzen reá bírni a királyt, még felindulása közepette is engedekenységre? És ez az elhagyatott pásztor ember még álmodni sem merte volna azt, hogy ama bámulatos feladatot nekie kell majd elvégeznie, hogy az Izraelitákat kiszabadítsa Faraó karmai közzül és által vigye az ígéret földére, ahol béke és bőség között élhetnek? Igen ez volt a cél és semmi esetre sem más, amidőn Isten szolgálatra hívta volt el őt. Az igaz, hogy az Isten bennünket ma olyan nagy dolgok keresztül vitelére nem hiv el, mint amilyenre Mózes lett felszólítva; mégis elválaszt és kikűld nemes szolgálatokra. Ma éppen úgy mint az izraeliták idejében, nagyon sok lélek szabadulás után vágyakozik. Szól az Isten menjetek hozzájuk és vezéreljétek ki őket a világosságra és az evangyélium áldásának megismerésére. Ő hiv, hogy róla tanúbizonyságot tegyünk ebben az istentelen világban, ő felhatalmaz bennünket evan- gyéliumának hirdetésére, hogy felemeljük az elesetteket, a csűggedőket bátorítsuk, az éhezőket megelégitII. Mózes képességhiány érzelme. “Kicsoda vagyok én “mondá Mózes” “hogy elmenjek Fáraóhoz” és kihozzam az Izráel fiait Egyiptomból? “Kicsoda vagyok én?” mi is nagyon könnyen teszünk ehez hasonló kijelentéseket. “Ki vagyok én, hogy én felvegyem a Jézus szent nevét, vagy alávessem magamat oly nagy és nemes dolgok keresztül vitelének?” Szén fajta kijelentések jóllehet természetesnek tűnnek fel, mindazon által őrizkednünk kell attól ha Isten szolgálatra hiv el bennünket. Egyszer egy fiatal egyén szólitatott fel, hogy legyen keresztyénné. Azt felelte, kész örömmel tenném meg, de attól tartok hogy gyalázatot találok Íloz?Ü a Krisztus anyaszentegyházára. A felszólítás amely hozzá lett intézve, nem volt más mint az Istennek szolgálatra való elhívása s igy nem volt ahoz joga, hogy visz- szatartsa magat a szolgálattól; azért mert a képességhiány érzelme erőt vett rajta. A vasárnapi iskolának vezetésére lett egy alkalommal felszólítva egy fiatal leányzó. Félelem következtében a felhívást visszautasította, mert félt hogy felfog majd sülni. Semmi rossz szándék nem volt félénkségében, de mégis nagyon helytelenül cselekedett akkor, amidőn megengedte azt, hogy a képességhiány érzelme erőt vegyen rajta és visszatartsa magát attól a szolgálattól, amelyre gondviselésszerűleg hivatatott el. III. A fel nem ismert képesség. Meg szivlelés végett, harmadszor Mózes fel ismert képessége. Mózes teljesen megfelelt azoknak a követelményeknek amelynek a kivitelére fel lett szólítva, de arra magát teljesen jogtalannak érezte. Holott Ő benne meg volt a képesség, amely felől azonban akkor még halvány sejtelme sem volt, és mellé még birtokában volt mindazoknak az isteni eszkőzőnek is, amelyeket azonban az elhívás pillanatában nem vett számításba: “Bizonyosan Énveled leszek!” mondá Isten. És ez a biztatás kellett volna hogy elezendő legyen neki. Egyének elhívásában az Isten sohasem szokott tévedni, ő mindenkinek a tehetségét tudja, még akkor is ha bizonyos alkalmak adtán lappangók azok. ő mindig olyan egyénékét szokott elhívni, akik a reájuk bízott feladat elvégzésére képességgel bírnak. De nagyon sokszor az elszolitott munkás nem ismeri fel önmagában arra szóló képességét. Mindig azt hangoztatja. “Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek?” De az Isten ígérete mindig ez “Elég Neked az én Kegyelmem.” Fordította angolból Vécsey A. Jenó', conneauti ref. lelkész.
