Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-27 / 4. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ISKOLAI LECKE Jan. 28-ra. Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész. A gazdag ember és a szegény LáJár. Lukács 16:19-31. Aranyige: '‘Azoknak, akik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, aki megad nekünk mindent a mi tápláltatá- sunkra.” I. Tim. 6:17. A legrégibb időktől kezdve a pénz tette legjobban próbára az emberiséget. A legsötétebb bűnöket a pénz és vagyon kedvéért követték el az emberek s nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a legtöbb Istentől elfordult embert a pénz tette a bűn rabjává. Ma egy cseppet sem vigasztalóbb a helyzet, sőt, amikor azt látjuk, hogy egyik világháborúból még ki sem emelkedett az emberiség, pedig azt is csak a vagyonért, a pénzért folytatta és máris újabb háborúkra készül, megint csak területért, olajért, ami a hatalmat és pénzt jelenti: szomorúan kell megállapítanunk, hogy a pénz szere- tete ma még sokkal több kárt tesz a Krisztus ügyének, mint ezelőtt bármikor. Nem csodálkozhatunk hát rajta, ha látjuk, hogy maga az Ur Jézus is sokat beszélt a pénzről, összesen 36 példabeszédét jegyezték fel az evangéliumok az Ur Jézusnak, de ezek közül 16 valamilyen vonatkozásban a pénzről és annak szeretetéről beszél. Sőt: a négy e- vangélium összes versei közül minden hatból egy említést tesz a pénzről és vagyonról. Ez a példabeszéd, amely a gazdag emberről és a szegény koldus Lázárról beszél, az önző és szívtelen gazdagságot állítja pellengérre, amely csak magával törődik, amely nem veszi észre a körülötte levő nyomorúságot és szenvedést s amelynek soha még csak eszébe sem jut, hogy szükséget látó embertársaival szemben kötelességei vannak. Valóban, cseppet sem kellemes az a kép, amelyet az üdvözítő a gazdagoknak erről a fajtájáról rajzol, de amint minden szigorúsága dacára is igaz és hü kép volt, épen úgy igaz, hogy ezt a példabeszédet, valamennyi tanulságával együtt a mi korunk gazdagjaira is jogosan alkalmazhatjuk. Végigolvasva a példabeszédet, magunk elé képzelve a gazdagnak üres, értéktelen, haszontalan életét és azt a büntetést elgondolva, amely ilyen élet után következett: vájjon melyik, szegény sorsban élő keresztyén cserélné el vele a maga életét, amelyben talán sok a lemondás, sok a nehéz munka, sok a keserű bizonytalanság, sok a csalódás, sőt talán nélkülözés is, — de amely életet az Istenben való állandó bizalom, az ő igazságaiban való élés, az ő útjainak követése szentel meg s amelyből nem hiányzik a jótékony szeretet szelleme sem? Ki cserélne ezzel a gazdaggal? Ki az a keresztyén, aki azt mondja, hogy irigyli ennek a bibliabeli gazdagnak elfecsérelt életét? Ki adná oda a maga nehezebb, de isteni oltalom alatt folytatott életének, családi körének szelíd, a világtól észre sem vett örömeit azokért az örömökért, amiket ez a gazdag a pénz zével szerzett meg magának? Hiszen igaz, benne van az emberi természetben, hogy a legtöbb ember vágyik a gazdagság után, mert abban látja az élet ezerféle gondjától való legkönnyebb szabadulást — de aki a maga keresztyénségét komolyan veszi, aki tisztában van azzal, hogy az ember nem élhet tisztán a földieknek, vájjon hajlandó volna- e a gazdagságért olyan árat fizetni, amilyet ez a gazdag fizetett, aki az örök életét adta cserébe érte? A pénzt háromféleképen lehet felhasználni. Az első mód, ha elköltjük, a második, ha takarékosan bánnunk vele, a harmadik ha elajándékozzuk. Pénz nélkül lehetlenség megélni a mostani világban s bármennyire furcsán is hangzik, még a Jézus anya- szentegyházát sem lehet fönntartani nélküle. Minden attól függ, hogy a most említett három módot hogyan vegyi tjük el a magunk életében. Költenünk mindnyájunknak kell. Ettől a kötelezettségtől senkisem szabadulhat meg, aki az emberi társadalomban él. El lehet költeni meggondolatlanul vagy a szükség következtében mindazt, amit keresünk és szomorú valóság, hogy az emberek legnagyobb része ezt teszi. Az Egyesült Államokban minden száz ember közül 87 úgy hal meg, hogy jóformán semmit sem hagy maga után. Ezeknek jórésze a bibliabeli gazdag példáját követi, aki csak a mával törődött és nem gondolt rá, hogy holnap vagy az örökkévaló életben másképen is lehet minden. Aki csak ezt az egy módját ismeri a pénzzel való bánásnak, az előbb utóbb rá fog jönni, hogy nagyon helytelen utón járt. A másik mód a pénzzel való takarékoskodás módja. A takarékosság igen szép erény, ha nem viszi tul- ságba valaki. A takarékos ember elsősorban természetesen, önmagára és családjára gondol, de aki keresztyén is egyúttal, a takarékosságban sohasem megy annyira, hogy abból, amit félre tehet, a szegényeknek, árváknak, szükölködőknek ne juttasson és elfeledkezzék egyházáról is, csak azért, hogy neki több maradjon. S igy nemcsak megkeresi a pénzt, nemcsak megtakarít belőle, hanem juttat belőle vallási és jótékony célokra is. A pénzzel való bánás három módjának ez a legszebb és legjobb alkalmazása. Az amerikai magyarságot nem fenyegeti igen közelről a meggazdagodás veszedelme. Ez bizonyos, de azért tény az is, hogy a világ anyagias szelleme, a VASÁRNAPI
