Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-18 / 33. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

9

NÉHAI NT. U.JLAKY JÁNOS daysitowni ref. lelkész ur temetése.

Mély részvéttel jelentjük lapunk olvasóinak és az egyházi közönségnek, hogy Isten szent végzése egy hü és áldásos tevékenységű egyházi szolgát, a daysitowni gyülekezet buzgó lelkipásztorát, — Nt. Ujlaky János lelkészt elszólitotta sorainkból.

A hü munkás több mint felszázadon át munkálkodott az Ur szöllőjé- ben. Dolgozott mondhatni a teljes tizenkét óráig, — mig nem meg kondult felette az elhívó harangszó.

Életének utólso hónapjában ágyhoz szegezte ötét a nyomorúság, — de Istenben bizo lelke erősen fogo- zott a hit oszlopához. Hü neje fel áldozo gyöngédséggel ápolta ötét, — de az aggkor erőtlensége nem tudta legyőzni az utolso nagy ellenséget, — a halál angyalát. E ho 11- én szombaton, mikor a kórházba vitték az agg lelkipásztort, — az utón kiszenvedett.

Temetése a rokonok, lelkésztársak nak és óriási sokaságnak részvételével e ho 14-én, kedden d. u. ment végbe jó rokonának Lajos Mihálynak házától Duquesnében, a hol fel is volt ravatalozva. A temetésen 8 lelkipásztor jelent meg palástosan.

A szertartást Nt. Horváth Sámuel homesteadi lelkipásztor kezdte meg a háznál tartott felemelő szép imádsággal mely után rövid búcsúz tatót Nt. Kalassay Sándor tartott.

A vigasztalással teljes, s az elhunyt érdemeit, hiv szolgálatait visszatűkröztető gyászbeszédet Nt. Melegh Gyula Mckeesporti lelki- pásztor tartotta a homesteadi temp lomban. Azt megelőzőleg az imát ugyanott Harsányi Sándor lelkész szerkesztő mondotta, Bibliát Nt. Kiss Endre, olvasott, utóimat Nt. Vasváry Ödön mondott, mig Nt. Kalassay árvaatya az elhunytnak életadatait sorolta elő. A temetőben Nt. Borsos István és Nt. Harsányi Andor lelkészek imádkoztak.

A Ref. Church Missiohatosága mély részvétét küldte el a gyászoló családnak. Az elhunyt tetemei a homesteadi magyar ref. temetőben tétettek a sir nyugalmára.

Néhai Ujlaky János lelkész Magyarországon, — Zemplén megye, Abara községében született ezelőtt 77 esztendővel. Több mint 80 évig

volt otthon Lasztoméren lelkész, —- hol egy magyar érzelmű gyülekezetei nevelt fel a tót községben. Itt Amerikában Mt. Carmelen, Pa. Dil- lonvelen, 0. Alphán, — N. J. Bra- dockon, Pa., Nortonban, Va. Loui- sianában és Daysitownban lelkész- kedett, mindenütt áldást árasztva és jó emléket hagyva maga után.

Elhunytét jó neje és árva unokája siratja. Tagja volt a Ref. Egye siiletnek. Legyen és maradjon emléke áldott közöttünk mindaddig miglen minket is elszolit magához az Ur. Elhunytét gyászolja neje sz. Komáromi Mária, unokája s hű rokonai, barátai.

Tetemei számára a homesteadi ref. gyülekezet sírhelyet bocsátott tiszteletből a család rendelkezésére.

DELEGÁTUS VÁLASZTÁS LEECH- BURGBAN.

Az itteni kevés számú magyarság között az Am. Magy. Ref. Egyesületnek virágzó osztálya van, melynek, Aug. 5 én volt megtartva a rendes havi gyűlése a magyar iskolában, a hol az alakulástól kezdve gyűlésezett a 150 ik osztály teljesen díjtalanul. Több fontos tárgy elintézése között a szept. 24 én kezdődő nagy Konvencióra a 150 ik osztály képviseletében egyhangúlag Kovács Andor lelkész lett megválasztva.

Ugyanekkor a 150 ik osztálynak a konvenció elé terjesztendő határozati javaslatát az alábbiakban állapította meg:

a) Lancasterben vagy bármely más helyen vásárolt ingatlanokba fektetett nagyobb összegeket, mint az Egyesület vagyonát, kérje számon a konvenczió a vezértestűlettől és semmisítse meg a vételt.

b) akár tanári lakásépítésre, akár más meg nem engedett magáncélra előirányzott nehéz ezreseknek felhasználását akadályozza meg a nagy gyűlés.

c) mivel az Egyesület fejlődése a tagok kezében van letéve, annak minden vagyona. a tagok áldozatkészségéből kerül ösz- sze, igy csak természetes hogy az Egyesület minden kiadásai is abból fedeztessenek. Kéri a 150 ik számú oszt. az ösz- szes osztályokat, tegyék magukévá indítványunkat, mely az alábbiakból áll:

“Egyesületünk osztályainak terembérköltsége a havi bevételekből legyen levonandó.”

Megokolás. Minden tagnak tudnia kell, hogy az Am. Magy. Ref. Egyesület és az Am. Magyar Reformátusok egyházi szervezete...nem egy,...de kettő. Az egyesületnek osztálya nem rendelkezik semmi vagyonnal, bár az Egyesület mint fő testület több mint (300,000.00) Háromszázezer Dollár vagyonnal rendelkezik. Ennek a dicső múltú és anyagiakban is gazdag egyesületnek, minden célra van pénze, csakis a terembér fedezetére nincsen?

Sokkal gyengébbek a Ref. Egyházak, mintsem a terembért tovább is jótékonykodásnak minősíthetnék.

Ha ez lehetetlen volna, tegye lehetetlené a nagy gyűlés azt is hogy magáncélra felhasználhassa akárki is az Egyesület vagyonát képező pénzeket.

Vagyunk teljes tisztelettel

a 150 ik oszt. nevében.

Gáli Miklós Kapás Ferencz.

ellenőr jegyző

Palczer István elnök.

ILYEN PAPOK IS VANNAK....

Lapunknak egyik régi buzgó pártolója, az egyházi irodalomnak melegszívű és minden nemes magyar ügynek, de legkivált református vonatkozású mozgalmaknak áldozatkész támogatója Írja hozzánk intézett soraiban többek között a következőket;

Kedves Nt. Uram;

Rég óta figyelemmel kisérem a REFOR MÁTUSOK LAPJÁBAN azt a nemes mun kálkodást, melyet egyes kiváló lelkészeink kifejtenek abban a tekintetben, hogy szép czikkeket és tanulságos közleményeket küldenek be a lapba, a melyből mi is lelkesedést meríthetünk. De fájó szívvel látom azt is, hogy vannak a papok között is, akik minden egyébbel törődnek, csak épen az egyik legfontosabb kötelességükkel nem, hogy a vallásos irodalmat megerősítsék, és az egyházi lapot terjesszék híveik körében. Sajnos ilyen szomorú tapasztalatom a magam papjáról is van, — a ki NYÍLT ELLENSÉGE A LAPNAK. A ki pedig ellensége az egyik jo és nemes ügynek, — ellensége az minden más jó és nemes ügynek is. Ez csakugyan bebizonyo sodott itt is, mert mikor említettük előtte, hogy a magyar ref. árvaházért nekünk is kellene tennünk valamit, — azt felelte, hegy ő üres légvárakra nem szokott adni egy centet sem! Nem tudom ki fizeti az ilyen lelkészeket, — de nagyon szükséges volna, ha valaki figyelmeztetné őket arra, hogy mi az ő lelkiismeretbeli és hivatali kötelességük,—mert kérem ugyan milyen példát vehetünk mi egyszerű hivek az ilyen lelkészektől, — kik saját hitfeleke- zetjük lapjának és saját vallásuk legnemesebb intézményeinek nyílt ellenségei? Szerencsére mi nem követjük az ilyen vak vezetőket és inkább félreállunk az egyháztól is, semhogy utánnuk menjünk. Nekem járt kezdettől fogva a Gyermekkert is, jár a Reformátusk Lapja is, meg a Bibliai leczkék is, — és én mindhárom újsággal, nagyon, de nagyon meg vagyok e- légedve. Áldja és segítse meg a jo Isten kedves szerkesztő urat az érettünk való buzgó munkálkodásában!

N. N. egyházi volt curátor.

*) íme igy gondolkoznak a jó érzésű hivek azokról a lelkészekről kik az egyházi lap ellenségei gyanánt viselkednek.

A jelen esetben ez annál hábátlanabb jelenség, mert az Urnák e méltatlan szol gája ma nem hordana palástot, ha mi fel nem karoltuk \olna annak idején a Missio hatóság előtt az ő ügyet. Sz«rfe