Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-08-11 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. AZ UJ ELNÖK. Az Alkotmány rendelkezései szerint a Harding által üresen hagyott tisztséget Calvin Coolidge alelnök fogalta el, ki pár órával Harding elhunyta után feles­küdött az alkotmány megtartására. Coolidge a leg­egyszerűbb, typikus amerikai farmer családból szár­mazik, és Vermont államnak Plymuth nevű kis falucs­kájában látta meg a napvilágot 1872 ben. Kissé zár­kozott jellemű, de határozott és elvszilárd egyénnek mondják őtet lenni azok, kik leikül étét tanulmányoz­ták. Bennünket leginkább az érdekel, hogy az uj elnök példaado buzgó, vallásos egyén, ki mint keresztneve is mutatja, a szigorú, a nagy Cálvin nevére lett megke­resztelve. Az uj elnök a congregationalista hitfeleke- zetnek tagja, a mely hitfelekezet alapjában véve, hi­telveiben s tanításában egyike alegtisztább reformá­tus hitfelkezeteknek. Coolidge elnök egyébiránt úgy a prezsbiterián, mint a Ref. Churcih vezetőségei köré­ben igen jól ismert egyén. Nemrég egész családjával megjelent volt a mercersburgi ref. collégiumban is, egy alkalmi iskolai ünnepélyen. Nem vagyunk bizonyosak benne, de úgy tetszik nekünk, mintha azt olvastuk volna angol egyházi lapjainkban, hogy az uj elnöknek két derék fia a mercersburgi Reformed Churchbeli fő­iskolának lenne a növendéke. Mindenestre örvendetes dolog, hogy hatalmas köztársaságunknak egy igazi élő hitü, buzgoságban tündöklő és hozzá erős cálvinista érzésű elnöke van Coolidge személyében. LAPUNK ÜGYÉBEN. Lapunk Tanácsadó Bizottsága, mint azt már mege­lőzőleg is jelentettük volt, — Jun. ho utolso hetében évi gyűlést tartott volt Pittsburgban, — a mely gyűlésen tanácskozás tárgyát képezte a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK uj beosztása. A megállapodás e tekintet­ben az volt, hogy egyes lelkészek és azok nejei felkéret­nek a meghatározott rovatok vezetésére illetve ellátá­sára. A felkért egyének közzül többen jelen körülmé­nyeik között betegség és elfoglaltság miatt nem vállal­koztak a kijelölt munka végzésére, igy bizottságunk a- zon feladat előtt áll, hogy más egyéneket kérjen fel a megfelelő rovatok ellátására. Reméljük e tekintetben siker fogja koronázni a bizottság jó törekvését. Annyi bizonyos, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK ügyét mindnyájunknak, lelkészeknek és egyháztagok­nak, kötelességünk felkarolni és támogatni. Az egyhá­zi, a vallásos irodalom ügye iránt se oki nem lehet a mai nehéz időkben közömbös. Azt pedig szinte képte­lenség még csak el is gondolni, hogy lehessenek közöt­tünk akár lelkészek, akár egyháztagok, a kik bár ma­gukat reformátusoknak vallják, — mégis az egyházi lap titkolt vagy nyílt ellenségeinek mutassák lenni. Egyes helyekről mégis olyan értesüléseket vet­tünk, hogy vannak kik lebeszélni igyekeznek hittestvé­reinket arról, hogy a REFORMÁTUSOK LAPJÁRA e­lőfizessenek. Vájjon minő véleménnyel vannak az ilyen lelkészek egyházias érzülete felől a romlatlan érzésű hívek? Van é bárminő elképzelhető alapos indok arra, hogy valaki a REFORMÁTUSOK LAPJA ellenségének mutassa magát? Hiszen a ki megakadályozza az egy­házi lap terjedését gyülekezetében, az egyúttal mega­kadályozza a vallásosság terjedését is ott, a hol neki azt előmozdítania kötelessége volna! Legyünk azért mindnyájan buzgók, lelkiismerete­sek és tevékenyek minden mi munkánkban, közelebb­ről abban is, hogy minél jobban megerősítsük az egy­házi a vallásos irodalom ügyét közöttünk. Vegyünk e tekintetben is példát más felekezetűk érdekeit elősegítő Azok összetartanak a felekezetűk érdekeit elősegítő munkában és ritka eset lehet náluk, hogy valaki meg­vonja támogatását a hitfekekezet érdekében működő egyházi sajtótól. A szebbik oldalát is felmutatva a képnek, — öröm­mel és hálával említjük meg, hogy nagyon sokan van­nak olyanok is, kik évek hosszú sora óta szives joigye- kezettel segítenek nekünk szellem ileg és testi fárad­ságos munkával fenntartani a REFORMÁTUSOK LAP JÁNAK kibontott zászlaját. Vannak, kiknek legszebb és legkedveltebb lapjuk mindenkor a REFORMÁTUSOK LAPJA. Kik nem az esetleges fogyatkozásokat nézik, a miket csak nagyitó szemüvegen tudnának felfedezni, — hanem keresik és meg találják a lapban azt, a mi őket táplálja és erősiti a hitben és a vallásos érzületben. Vannak sokan, kik nem annyira kritizálnak, — a mi végre is a legkönnyebb mesterség, — hanem dolgoznak és közremunkálnak lapunk belső értékének emelésén. Ezek minden jóknak háláját és köszönetét érdemlik ki hűségűkért. A gyü­lekezetek előtt az ilyen lelkipásztorok vannak elismerve mint hivatásukat jól betöltő lelkipásztorok. Egyházi fő­hatóságaink szintén megbecsülik és kellően értékük az ilyen lelkipásztorok loyalis tevékenységét. Kapcsoljuk ki azért egyházi közéletünkből az egy­más munkája iránti féltékenykedést, vagy a roszindu- lat tanúsítását. Legyünk megértők, testvéries érzületet tanúsítók egymás irányában. Segítsük egymást nehéz munkánkban, a helyett hogy akadályoznánk a sikerek elérését. Lássuk meg a jót és legyünk elnézők a kisebb fogyatkozásokkal szemben. Imádkozzunk buzgón, hogy vegyük a Léleknek amaz erejét, mely megtanít ben­nünket minden szükséges dolgokra. EGYESÜLETÜNK ÜGYÉBEN. A Convenczio közeledtével egész természetes do­log, hogy valahol alkalmat kell találniok az egyesületi osztályoknak arra, hogy indítványaikat, javaslataikat előzetesen is megtárgyalják és a nyilvánosság elé ki­vigyék. A Református Egyesület mindnyájunknak közös kincse és ez intézmény tagjainak nemcsak joga, de kö­telessége is érdeklődni az egyesület sorsa iránt és oda­hatni, hogy közös munkálkodással még nagyobb kör­ben való áldást árasztó intézmény fejlődjön ki abból a jótékonysági szervezetből, mely eddig is támasza és reménysége volt a magukra hagyatottaknak, — az árváknak és az özvegyeknek.

Next

/
Thumbnails
Contents