Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-08-04 / 31. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Gyermekosztályban, a honnan verbuválódnak az Egyesület jövendő rendes tagjai, majdnem négy ezren varinak a kedves magyar gyermekek. Nagy része van Egyesületünk tüneményes fejlesztésében annak a lelkes világi vezető férfiúnak, Kövér Sándor johnstowni bírónak, kit Egyesületünk élén, mint annak elnökét tisztelhetünk. Az ő buzgosága, egy házias érzülete, hit és faj- szeretete a mai időkben, mikor oly sokan vannak, kik Istentől, egyháztól, hittől, vallástól elfordulnak és minden nemes és szent intézmények támogatásától félre állanak, — olyan mint egy fénylő és vezető tüzoszlop a sötétségben. Csak hivatkozunk azokra a havi elnöki jelentésekre, melyekből Egyesületünk minden egyes tagja buzdulást és lelkesedést tud meríteni a kötelesség és segítő szeretet munkájában. Méltó társa neki másokért való munka megosztásában Egyesületünk központi titkárja, Molnár István testvérünk, ki nemcsak Toledoban tart rendet, — hanem az Egyesület ügyeit is végtelen türelemmel és olyan gonddal vezeti, hogy Egyesületünk bátran mondhatjuk minta intézmény az összes amerikai magyar nagy szervezetek között. Elismeréssel kell e két főtisztviselő mellett megemlékeznünk az Egyesület vezértestületének többi, és összes tagjairól is, kik kivétel nélkül mindnyájan töprengő gonddal és féltő szeretettel őrködtek a lefolyt négy év ideje alatt azon, hogy nálunk mindenek ékesen és szép rendben menjenek. Ez a Convenczio bizonyára ismét korszakalkotó lesz az E. életében. Sok fontos ügy elintézése vár a nagy gyűlésre s bölcsességre, helyes belátásra, de mindenek- felett a megértő testvéri szeretet lelkére van szükségünk, hogy a határozatok és megállapodások egy nagy czélt, — az amerikai magyar reformátusság előbbvite- lének fontos ügyét szolgálják. A REFORMÁTUSOK LAPJA, — mint az Egyesület hivatalos lapja, 25 év óta együtt érez és együtt munkálkodik az Egyesülettel ama nagy czélok elérésében, a melyek az amerikai magyar reformátusságunk javára és előbbvitelére szolgálnak. Lapunk hasábjait készséggel nyitjuk meg egyes olyan közérdekű felszólalások közlésére, a melyek a Convenczio elé kerülő ügyekre vonatkoznak. E felszólalások és közleményeknek hangja és tartalma természetesen kell hogy mindenkor az igazságosság és nemes kér. szellem érzésétől vezetett és áthatott legyen. Egy oldalnál többre terjedő közleményeknek nagyon nehezen tudnánk helyet adni. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI NYOMTATVÁNYOK. Magyarnyelvű, berámázásra alkalmas disz. kér. biz. 10 drb. 1.00 Disz. kér. biz., színnyomás, half tone papír., 10 drb. 1.00 Esketési disz biz., bond papír, kőnyomatu ... ... 10 drb. 1.00, Halotti anyakönyi kivonat, bond papír, 10 drb. ára _ .Í50 Confirmáczioi emlék bizonyitvány, megkapó szép kivite!\v magyarországi nyomatásu, 10 drb. kétféle, ára drbként .50 Magyarországi nyomatású keresztelési, esketési és halotti anyakönyvi matrikulai ivek, (nem bizonyítványok!) DEBR. LELKÉSZI TÁR. 1922 ÉVFOLYAMA. Dr. Lencz Géza és Dr. Varga Zsigmond szerkesi- tésében megjelent e kitűnő theol. irodalmi vállalatnak legújabb kötetje. ÉP MOST ÉRKEZETT. A Debr. Leik. tár e legújabb kötetjének ára tartós és díszes vászonkötésben 2.50 A LELKÉSZI KONFERENCIA MEGÁLLAPODÁSAI. A lancasteri lelkészi konferencia, épenugy, mint más lelkészi konferenciák, bizonyos megállapodásokat hozott létre. Ezek a megállapodások, határozatok azonban csak akkor lesznek érvényesek, ha azokat belevisz- szük a minden napi életbe is. Minden eszme, minden igazság csak akkor bir ható erővel, ha az életben igyekszünk azokat megvalósítani. A nyári hónapok alatt minden lelkészünk a nyári szünidei tanítással van el foglalva s igy nem is igen volt alkalma arra, hogy a lancasteri megállapodásoknak a megvalósítására s a gyakorlati életbe való keresztül vitelére gondoljon. A nyári időszak a gyülekezeti tagok életében sem igen alkalmas arra, hogy nagyobb dolgok megvalósuljanak a gyülekezetekben. De most már közelednek a hűvösebb idők. A nyári iskoláknak egy pár hét alatt mindenütt vége. A lelkészek bizonyára egy jól megérdemlett kevés szünet után, megújult erővel fognak hozzá a munkához, hogy a gyülekezetek élete minél magasabb fokra emelkedjék! Ebben a törekvésben lesznek nagy hatással azok a megállapodások, a melyek Laneasterben hozattak! Azért legyen szabad kérnünk a vezetőséget, különösen a jegyzőket, hogy a jegyzőkönyvet tegyék egy vagy más módon hozzáférhetővé. Legalább a közügyre tartozó határozatokat hozzák nyilvánosságra, mert a gyertyát nem azért gyújtják meg, hogy a véka alá tegyék hanem hogy világosságot adjon azoknak, akik a házban vannak. LELKÉSZI ÖZVEGY ÉS ÁRVATÁR. Ha jól emlékezünk reá, a nyugati egyházmegye gyűlésén vettetett fel az az eszme, hogy miután Istennek akaratából most még is együtt vagyunk református és presbyteriánus egyházhoz tartozó lelkészek vagy 70-en, nem volna-e célszerű, ha magunk is törekednénk arra, hogy az elhalt lelkészek özvegyeit is árváit segítenénk. Az eszméhez az alapot az a szomorú helyzet adta meg, hogy Dézsy Károly lelkésztársunk hirtelen eltávozván, itt hagyta ifjan, szerető feleségét és szép nagy családját. Tudom, hogy egy vagy más módon a Presbyteriánus egyház szívesen ad némi segítséget a védtelenül maradt családnak: de ez a segély, mégha rendszeres is az, — nem lehet olyan, amely teljesen elég legyen egy árván maradt papi családnak. Tudjuk, hogy vannak nyugdíjintézetek, tudjuk, hogy vannak egyletek, vannak biztositó társulatok, amelyek nyitva állanak a lelkészek előtt. A lelkészek többé ke- vésbbé használják is ezeket az alkalmakat. De itt nem csupán arról van szó, hogy pénzt kapjon az özvegy és az árva. Hanem arról, hogy mellette vannak a testvérek, készen arra, hogy megosszák velők a jól megszolgált, sokszor szűkös mindennapi kenyeret!
