Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-28 / 30. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ISI Történetek, ggg Rovatvezető: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. A POSTAKOCSI. Abban az időben történt, a mikor még nem volt vonat sem automobil és a forgalmat postakocsikkal bonyolították le. Egy férfi egyik városból a másikba akarván utazni elment a postakocsi állomásra jegyét megváltani. A jegypénztár ablakához állva megkérdi a pénztáros: első, második, vagy pedig harmadik osztályú jegyet parancsol? A mi emberünk első osztályú jegyet váltott. Beül a kocsiba és akkor megrökönyödve látja, hogy csak egy szakasz van a kocsiban és egyformán abba szállnak be akik első, második és harmadik osztályú jegyet váltottak. Nem tudta megérteni hogy lehetséges ez. Bosszan kodva morog magában, amikor a kocsi egy meredek hegyhez érve megállott. A kocsis hátrafordulva igy szólt az utasokhoz: “Első osztályú utasok a kocsiban maradnak!” “Második osztályú utasok a kocsi mellett gyalog mennek fel a hegyre!” “Harmadik osztályú utasok a kocsi hátának neki dőlve teljes erejükkel tolják a kocsit a dombra!” Most már megértette a mi emberünk a különbséget. Az egyház e kocsihoz hasonló, a tagok pedig az utasokhoz. , Kedves Olvasóm! te hányadik osztályú utashoz vagy hasonló? Azok közzé tartozol e, akik befizetve járulékaikat, kényelmesen elhelyezkedve arra várnak, hogy az egyház vigye előre őket? álljon a szolgálatukba? Vagy azok közzé akik befizetve az egyháztagsági dijat, mennek a maguk utján az egyházat magára hagyva ? Vagy azok között vagy e a kik nem elégesznek meg a tagsági dij megfizetésével, hanem testük, lelkűk minden erejét összeszedve odaállanak az egyház mellé és tolják előre?! * * * * A NYELV. Ha egy beteg az orvoshoz megy az orvos rendszerint azt mondj a: mutassa meg a nyelvét! A nyelv színéből, állapotából igyekszik megállapítani az egész test állapotát. A mit az orvos mond, azt mondja Jakab apostol is. ő is igy szól: mutasd meg a nyelvedet és megmondom, hogy igaz keresztyén vagy e! “Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember”, mondja Jakab. Elmondhatja e te rólad? Mire használod az Istentől a- dott nagy ajándékot, a beszédet? Egy asszony sokat használta a nyelvét, de inkább ne tette volna, mert az emberek megszólásával, pletykáival sokaknak keserűséget okozott. Elment egyszer ez az asszony egy újság szerkesztőségébe. Hellyel ki nálták meg és ő leült. De ép annak a széknek a karjára volt kiterítve az újságnak a címlapja, hatalmas címmel: NAPI HÍREK. Az újság lap az asszony hátára ragadt és úgy ment végig az utcán. Az emberek látva az aszony hátán a felírást “NAPI HÍREK” — mosolyogva forogtak utána. Eleinte örült neki, gondolva, hogy talán szép ruháját nézegetik. De aztán bosszantani kezdte. Nyugtalanul nézegette magát végig, de nem látott semmit. Alig várta, hogy haza érjen. A házba érve, igy szólt a férjéhez: “Te ember! nincs én rajtam valami különös? úgy utánam forogtak az emberek.” A férfi, aki sokat szenvedett felesége nyelve miatt, látva az asszony hátán a felírást “NAPI HÍREK”, jót mosolyogva igy szólt: “Feleség, semmi sincs rajtad, a mi rád nem pá- szolna!” Kedves Olvasóm, nem pászolna e a te hátadra is ez a felírás “NAPI HÍREK”? Mire használod nyelvedet? emberszólásra, hirhor- dozásra, pletykára? gonosz beszédekre? vagy pedig az emberek üdvösségére, Krisztushoz vezetésére? az ő egyháza védelmére, terjesztésére? Miről beszélsz legtöbbet? beszélsz e valamikor a Krisztusról?!! A SZŐLŐVESSZŐKRŐL. Ján. 15, 1—11. Tennyson, a nagy angol költő, midőn egyszer kérdezték, hogy tulajdonképen kicsoda, micsoda neki a Jézus Krisztus, egy virágra mutatott és szólt: “Látod e virágot? Ami ennek a nap, az énnekem a Jézus Krisztus”... Szépen, igazán költő módjára szólott; az ilyen vallomásnak nagy hatása van. De még szebben, még igazabban szólt Jézus, mikor magát szőlőtőnek, tanítványait szőlővesszőnek nevezte volt. Szavai azt jelentik, hogy Isten ereje és kegyelme egyedül általa és benne árad felénk, az örökkévalóság titkos mélységeiből. Isten szent neve mindaddig csak halavány fogalom, élettelen gondolat bennünk, mig Jézus segítségünk re nem jön: akkor aztán egyszerre úgy érezzük, hogy rajta keresztül Isten erejét, Isten életét vettük. Aki másként tapasztalta, mondja másképen, — de minden tapasztalás csak egyet hirdet, hogy Jézusra ép oly szűk ségünk van, mint a szőlővesszőknek a szőlőtökére. — Én megengedem, amit oly sokszor hallunk, hogy vallás nélkül is lehet valaki erkölcsileg komoly gondolkodású. De állítom, hogy a jóból, a szép, nemes, igaz örök javaiból, a szeretetből és szentségből egy keresztyénben több lakozhatik, mint más emberfiában. És ha ez nem igy volna nálad, az csak annak a jele, hogy elszakadtál a Jézus Krisztustól, vagy legalább is meglazult a kapocs, amely hozzáfűzött. Hogy azután máskép legyen, jer Jézushoz. Keresd fel őt reggel, midőn munkához fognál, érezni fogod, hogy Isten kegyelme reád szállott. Keresd őt munkád közben, munkádról emeld fel szemeidet az örök magasságok felé, onnét áldás és segedelem érkezik. Keresd őt pihenésed csöndes óráiban, úgy érezni fogod, hogy közelében felüdülsz, mint a palánta, mikor arra rászáll a hajnal harmata. Jézusnak egy-egy igéje csodás hatással munkálkodik benned. Ha ő táplál, éltet, lelkesít, akkor ajkadon is fel fog zengeni Pál ap. diadal éneke: “Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus”.
