Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-07-07 / 27. szám
14 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. ******************************************** * * | Lorántffy Zsuzsánna. f t í ******************************************** (Folytatás a múlt heti számból.) Porcsalmi Gyula h. böszörményi nyug. isk. igazgató. Amitől kezdve Rákócyt a fejedelemség gondjai foglalták el, attól kezdve tűnt ki különösebben a Lorántffy Zsuzsánna nagy lelki ereje, lelkének nemes fensége, nagy tettereje. Most már Lorántffy Zsuzsánna maga vezette az ő és férje nagy kiterjedésű birtokain a gazdálkodást. Hatalmas, nagy birtok volt az, hazánk csaknem egész északkeleti hegyvidékét a termékeny síkságokkal együtt egy birtokban egyesítette. Ezek ügyeit mind Lorántffy Zsuzsánna intézte. Leányait maga otthon nevelte, velük szőtt, font. Nem hozatott külföldről finom szőtteseket; azokat becsülte legtöbbre, melyeket maguk szőttek. Pedig hozathatott volna, mert ügynökei bejárták egész Európát képekért, könyvekért, szőnyegekért, minta rajzokért, mindenféle ritkaságokért. De amit otthon elő lehetett állítani, olyat nem hozatott a külföldről. Sok báró és gróf kisaszonyt küldött a Lorántffy Zsuzsánna fonótermébe tanúlni az édes anyjuk. S milyen kedvvel, lelki örömmel dolgoztak ott a nagyúri kisasszonyok! Hogyne, mikor köztük font a fejedelemasz- szony is s munka közben hasznos, tudományos és vallásos dolgokat beszélt előttük és amikor a beszéd szünetelt, akkor meg énekeltek. De nem világi nótákat, hanem szép zsoltárverseket, miket maga a fejedelem- aszony kezdett el, a főűri asszonyok meg kedvvel s áhítattal énekeltek vele együtt! Ez volt ám, kedves olvasóim, a valódi kedvvel végzett munka, mely hasznossága mellett még szív és kedélynemesitő is volt és sok későbbi házasságnál vetette meg a boldogság alapját! A szegényeket gyámolították, az udvari embereknek még csak szívességet sem volt szabad tőlük elfogadni, nem hogy kérni, vagy erőszakkal valamit elvenni. Gyermekeiket Isten és hazaszeretetben nevelték s mig az anya védszámyai alatt éltek a fiuk: derék jóravaló emberek is voltak. De, mint a megtollasodott madarak, mikor a fészekből szárnyra kelnek, úgy kellett nekiek is otthagyni a szülei házat. György a vá- radi vár kapitánya, Zsigmond meg udvarhelyi kapitány lett. Lorántffy Zsuzsánna szülei aggodalommal bocsátotta ki védszárnyai alól fiait, de férfiúi hivatásuk kívánta, hogy menjenek s ő eresztette őket. Aggodalma nem is volt alaptalan. György fiát, a nagyváradi kapitányt, korának egyik legszebb leánya: szilágysom- lyói Báthori Zsófia annyira megigézte, hogy György nem tudott szabadúlni tőle. Feleségűi akarta venni. Ez még nem lett volna baj, de Báthori Zsófia katholikus volt, aki gyűlölte a protestánsokat. A fejedelem és neje mindent elkövettek, hogy fiukat lebeszéljék erről a házasságról, de mindez nem ért semmit; végre beletörődtek. György megesküdött Báthori Zsófiával. Első fiuk halála óta ez volt a második nagy szomorúság, mi a fejedelem-párt érte, különösen Lorántffy Zsuzsánnát, kinek erős protestáns érzületéi mélyen sértette az, hogy az ő fia egy vakbuzgő katholikus leányt vett el feleségűi. Igaz ugyan, hogy Báthori Zsófia később áttért a református hitre is és Lorántffy Zsuzsánna meg mindent elkövetett, hogy udvarában jól érezze magát menye, kivel lelkének egész hevével éreztette szülei szeretetét, tárta elébe szent vallásunk tanait, de Báthori Zsófia csak külsőleg volt református, szivében, értelmeiben vakbuzgó katholikus maradt s Lorántffy Zsuzsánna halála után visszatért a katholikus hitre, a protestánsoknak legnagyobb ellenségük lett s idővel még a Rákócy család nagy birtokait, mesés kincseit is a bécsi kormánynak adta át. 1644-ben I. Rákócy György kényszerítve volt III. Ferdinánk király ellen fegyvert fogni a protestáns vallás és a haza védelmére, mert a király dacára a bécsi és nikolszburgi béke biztosításainak, újólag üldözte a protestánsokat és megsértette az ország alkotmányát. I. Rákócy György diadalmasan harcolt, beütött Ausztriába is. Eredménye lett e diadalmas hadjáratnak a hires linci béke, mely ismét biztosította a haza és a protestáns vallás szabadságát, I. Rákócy Györgyöt meg Magyarországon nagy birtokokhoz juttatta. De nem tartozik ide most e hadjárat leírása, hanem inkább az, hogy ki volt e hadjáratban a fejedelemnek legnagyobb segítségére? A svéd király-e, a szövetségese, vagy ki? Nem más, mint szerelmetes hitvese: Lorántffy Zsuzsánna! Mialatt férje oda harcolt, a fejedelemasszony ele- séget, lőszert, ruházatot szerzett be s azokat a hadsereg után szállíttatta; azután meg csapatokat fogadott s küldte a táborba, mert jól tudta, hogy a harc mezőn erősen fogy az ember s újakkal kell pótolni; e mellett a katonák zsóldjának s a török császárnak fizetendő adó fizetéséről is gondoskodott; a várakat jól felszerelte katonasággal, fegyverrel, élelemmel, hátha for- dúl a szerencse s szükség lesz az erős, jól felszerelt várakra. Ügynökei bejárták egész Európát s mindenfelől hozták a hireket. Ezeket mindig tudomására hozta férjének, a fejedelemnek, hogy ezekhez képest igazítsa az országos ügyeket. Mikor pedig férje csüggedt, leveleiben buzdította, bátorította a hős lelkű asszony és mindig arra kérte, hogy addig harcoljon, mig csak a haza és protestáns vallás szabadságát ki nem vívta. S I. Rákócy György addig harcolt, addig nem is tért vissza, nejéhez: mig ki nem vívta a haza és protestáns vallás szabadságát. Lorántffy Zsuzsánna igazi lelki örömmel fogadta szabadsághős férjét a kivívott győzelem után. De nem sokáig örvendhettek egymásnak. A hit és haza szabadságának nagy védője: I. Rákócy György, 1648 október 22-én megszűnt élni. Ez volt a harmadik nagy csapás, ami eddig életében Lorántffy Zsuzsánnát érte.
