Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-06-23 / 25. szám
AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. megadása nélkül könnyen félreértésre, helytelen ma- gyarázgatásokra adhatnának alkalmat, — le kell mondanunk arról, hogy ez értekezéseket lapunkban közölhessük. Nagy általánosságban csak annyit, hogy az előadások mindenikéből az égő buzgoságnak lángja csapott fel, a mely láng hiv munka végzésére serkenti az egyházi élet munkásait. A lelkészek mind jobban és jobban kezdik felismerni annak szükségességét, hogy szakítva a magyarországi egyházi életet oly igen jellemző és lenyűgöző bürokratizmussal és tömeggondozással, — a lelkek egyéni gondozását az eddiginél intenzivebben végezzék. Bizonysága e jo törekvésnek többek közt az a jeles előadás is, melyet a secták terjeszkedéséről és ezzel kapcsolatban az ifjúság gondo- „ zásáról hallottunk. Ezen előadásnak a végző conclusiója- az volt, hogy a lelkészeknek az eddiginél nagyobb gondot; kell fordítani a lelkek gondozására, a mely munkába® a leghathatosabb eszköznek a Biblia Körök és Ifjúság? egyletek alakítását jelölte meg az előadás. Csodálatos jelenség azonban az, hogy jóllehet megállapítják a bajt a legtöbb helyen hogy t. i. a legképtelenebb torzvalf lások épen a mi gyülekezteink tagjai közzül toboro: zák a maguk áldozatjait, — és jóllehet ismeretes elő tünk az egyedüli orvosság is, melyet alkalmazhatunk; terjedő a baj ellenében, — nevezetesen a Bibliának és a hitvallásoknak mélyebb tanulmányozása, a mi leg czélhozvezetőbben Biblia Körök alapítása által érhet el,__mégis alig van pár gyülekezetünk, hol ezt a mun kát végeznék, — alig van egyház, hol az ifjuságna' alkalom adatnék arra, hogy a szentirásnak rendszere1 és mélyreható tanulmányozása által hitükben és a: egyházhoz való hü ragaszkodási érzetükben megerő- sittetnének. Valóban itt az ideje, hogy e téren is töb történjen, mint a mi történt eddig, mert mint egyilj felszólaló lelkipásztor megjegyezte, — a secták em béréi jobban ismerik a Bibliát, mint a mennyire isme rik azt a mi híveink. Egyházi főhatóságaink ebben a munkában is hat hatos segítségünkre kívánnak lenni. Magyar és ang(j nyelven megjelenő BIBLIAI LECKÉK ez. folyóiratc indítottak meg részünkre, mely folyóirat anyagána| elkészítését előkelő amerikai bibliatudósok vállalta magukra. S vájjon használjuk é mi ezt a folyoiratc Bizony nagyon kevéssé! Mikor a múlt évi vezértestületi gyűlésre elvitte volt ezen Bibliai Leckéknek a sajtó alól épen akkor került első füzetjét és megmutattam azt az ott me jelent papoknak, — ezeknek egyike azzal a fűmig' megjegyzéssel, hogy HÁT EZ MÁR MI MEGINT? dobta magától a folyóiratot, a nélkül -hogy annyi radságot is vett volna magának, hogy beletekints abba a folyóiratba és megállapítsa arról, hogy az tartalmaz? Érettünk aggódó, gyülekezeteink sorsa javát szivükön viselő jöleikül amerikai egyházi vezetf emberek leülnek az iróásztal mellé és irántunk va töprengő gonddal, szerető jóindulattal készítenek szamunkra egy értékes vallásos folyóiratot, mi pedig. — azaz hogy közöttünk egyes emberek, — annyira lebecsülik és oly kicsinyre értékük ezen feláldozó szolgálat nyújtást, hogy megvetéssel eldobják maguktól az értünk való verejtékezés ezen Termékét!! A gyűlésnek keddi napja azt mondhatnánk majdnem a maga egészében az egyházi, illetve vallásos irodalom ügyének volt szentelve. Lapunk szerkesztőjének alkalma nyílt e gyűlésen a legbizalmasabban és legbensőségesebben előtárni azon tapasztalatait és megfigyeléseit, a miket azon hat év alatt gyűjtött, a mióta a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK a szerkesztői tisztségét viseli, és ismételten kérte az egész lelkészikar': arra, hogy az egyházi lap és általában a vallásos irodalom ügyének felkarolásában mfrtassanak több soli- daritást és fejtsenek ki nagyobb 1 ‘’zgoságot. Anglicán Tévelygés. A KÁLVINISTA SZEMLE egyik mult évi számában megemlékeztem már arról hogy az angol episco- palista vagy anglikán egyház kísérletet tett arra nézve hogy az amerikai keleti magyar egvházmegyébe tartozó ref. egyházakat az anglikán egy* N z kapcsolja. Ugyanakkor rámutattunk arra, hogy az anglikánok, bár hitvallásukban (a 39 Hitcikkelyben) több református vonás van, mégis megtűrik templomaikban a pápista szertartást, szolgai módon utánozzák a középkori római katholicizmust, amellyel több Ízben kacérkodtak egyesülési szándékkal, ú > i;>án elvtelenség még abban is megnyilvánult, hog ' .rőbáltak egyesülni az anglikánok a római aßoliküsc.cat gyűlölő görögkeletiekkel is, mely célbío mttes konferenciákat is tartottak 1717—1723-b> i-ben, 1874 bt í, stb., de eredménytelenül. .w • Mindezek alapján mi azt mondottr i, hogy a reformátusok és anglikánok közötti real unió csak úgy lehetséges, ha az anglikánok elvtele égüknek felismerése után, áttérnek a református r lásra. De soha nem lehet szó arról, hogy a reforr íf sok olvadjanak bele az anglikán egyházba. , Most tovább haladnak az ang.^ánok a tévelygés útján. A “Christian East” című angol lap 1922. júliusi számában (Vol. III. No. 2.) o1 asl ató angol, görög, orosz, szerb, oláh és latin nye’v n egy bizonyos újfajta hitvallás: “Declaration of faith,” amelyben az anglikán egyház néhány papja kimutatja, hogy az anglikán egyház hite ugyanaz, mint a görögj 'étié. Intézik pedig ezt a “legalázatosabb” írásukat a konstantinápolyi pátriarchához, esedezve, hogy álljon végül szóba velük a patriarcha és fogadja be az anglikán egyházat a gö- rögkeletifce. Megjegyezzük, hogy az anglik m egyháznak, az “Anglicana Confessio Fidei” vagy. ás néven Articuli XXXIX. (olvasható Niemeyer, C ctio Confessionum 601—611. lapjain) a hitvallása. I Uső dolog, ami megbotránkoztatja az embert a “Dedication of faith” olvasásánál az, hogy ezt az új hitvallást gyártó anglikán papok teljesen hátat fordítanak az Articuli XXXIX- nek (amely kálvinista szellemű) és ezzel elhagyják as anglikánok a protestáns talajt is, így pl. alázatosan azt vallják, hogy ők is hiszik a görögkeletiek 7 sákramen-
