Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-06-16 / 24. szám

zat meg vallva nem vagyok elég erős, ily igaz testvéri szeretetnek a megnyilvánulását hűen leírni.

Gyönyörű Májusi nap volt. Már reggel 8 óra után kezdtek szálingozni a Detroit- ból jövő első autók, mind sűrűiben, úgy bogy fél tiz tájban csak úgy hemzsegett a magyar negyed. Körülbelül 300-an jöttek át. Dél előtt templomunk zsúfolásig meg telt. Nt. Tóth Mihály úr prédikált. Mily megilletödéssel hallgattuk, és szivünk be örök emlékeket hagyott. Mink kik vagyunk szokva az erős, mély prédikációkhoz, mégis templomból kijövet ily meg- nyilvánúlásokat hallottam: Gyönyörű beszéd. Jó papjok van a Detroitiaknak is.” “Szépen imádkozik stb.” Veres József kántor tanító úr vezetésével az Énnekkar énekelt, jobban mondva remekelt.

Isteni tisztelet után csengő szava jelezte, hogy fáradságot nem ismerő aszo- nyaink elkészítették az ebédet. Már akkora az az elkésettek is megérkeztek. Itt voltak már a bíráló bizottság tagjai is és több vezető embere a Detroiti magyar közéletnek. A díszes társaság elhelyezkedett a nagy közönséggel. Majd Vasadi theologus úr áldást kérő imája után hozzá fogtunk az ellönkbe helyezett ételek elfogyasztásához, a mit ifjúságunk virágai szolgáltak fel. Közben egyházunk zenekara játszott. Italok, szép hagyományunkat még most is szigorúan betartva, csak édesek voltak. De az nem vont le sémit vendég szeretetünkböl, hiszen a Detroitiak már tudják, hogy Iskolánkban mégszeszes italt nem szolgáltak fel és nem is fognak soha felszolgálni. Majd egy pár fogás után megkezdődtek a beszédek. Nt. Bogár Lajos úr adta meg a témát, hogy van valami a levegőbe. Majd Ujgyulai Pratting- er Ferencz úr Detroitból, Vasadi Theologus úr levegőből kapkodott nmekkel beszéltette az énnekkarokat.

Toledófoól a Görög kath. plébános ur beszéde után a nép sietett, hogy jegyét meg válthassa és a jóhelyet biztosítsa. Az ebéd véget ért. Már fél négy elmúlt, mikor a nagy néptömeg a Szotikféle hallban elhelyezkedett. A kordinát felhúzták, és megkezdődött a színdarab. Leadták a Gyimesi vad virág czimü gyönyörű színdarabot, oly szak értelemmel, hogy bizony el kell ismernünk, hogy olyat a To- , ledoiak, nem tudnak produkálni. Majd a 2 Dalárda állott ki és leadták versenydarab- • jaikat, és leadták verseny darabjaikat.

\ Az első felvonás után először kiálott a f Detroiti Énnekkar, utána mindjárt a To- l ledoi, és leadták verseny darabjaikat. Majd I a bírálóbizottság visza Vonúlt. Detroitból B prof. Sendrók Alajos, Dr. Gáldonyi Lász- I ló, Dr. Demcsák Géza, Ugyalai Prattin- K ger Ferencz. Toledóbol Bakaisza Elemér í görög kath. plébános, Révész Kálmán, Bertók Gyula.

S A második felvonás után Uj gyulai ffi' Prattinger Ferencz úr kihirdeti a bíráló »bizotság ítéletét. A Detroitiaké a serleg. W Övék a győzelem. De talán még a gyöze- aBlem nél is szebb volt az a gondolat, a mi wa Toledoi énnekkar tagjai között megnyil- »vánúlt. Megnyugvással vették a hirt, de

egyben ki jelentették, hogy vigyázzatok detroiti testvérek, mert egy év múlva To- ledóba lesz a serleg, azt megmutatjuk! Szóval méltó vetélytársak. Fodor Gyula a serleg adományozója szép buzditó szavakban adta át Veres József kántor tani- tó úrnak a serleget és ö köszönettel vette azt át, egyben meg mondta dalárdistáinak hogy ne bizakodjanak el, mert Toledóba fokozott erővel fognak készülni a serleg visza szerzésére. A harmadik felvonás e- lött Kulcsár József úr, a színdarab rendezője, megemlékezve Petöffiröl, el szavalta: “Egy gondolat bánt engemet ez. mű melodrámát prof. Sendrák Alajos úr zongora kíséretével. Az előadás végeztével a fiatalság lonohot kapott az iskola teremben, és azzal véget ért a Detroiti nap Toledóba. A szereplőket én nem vagyok képes egyenkint megdicsérni, de azt gondoljuk hogy a rendezöjök Kulcsár József úr rátermett szak képzettsége tette azt a nagy sikert lehetővé. A szép menyasszony, meg a Marczi, örökre emlékezetes lesz a Toledoiak között.

Személyek, kik ját szottok; Kovács József, Soltén Mariska Garan Benjamin, Balyo Lászlóné, Kapczi Rerezia, Balyó László, Zakhar Körösi Juliska Máté István Tarr Miklós Zakhar Lászlóné, Balog Dániel Bokror Lajos Bartha Ágnes, Gi- lanyi Albert, Kanyo Béla, Mándi Bálint. Pokol Áron, Kánya Béla, Porcz Bözsike, Bartha Margitka, Tóth Margitka Nánási Erzsiké, Széles Jenő, Széles Miklós, Földi János. Rendező Zulczár József, súgó Német János.

De tudósításon teljes sem volna, ha meg nem emlékez nék derék asszonyainkról és egyleteinkről. Hogy fogadtatás teljes legyen a szeretet megnyil vánulásá- ban, a Detroitiakat a Cálvin János ref. egylet, a Toledoi, Ref. női egylet, a Lo- rántffy Zsuzsána egylet, és az Egyház fogadta. Szóval öszevéve Egyházunk ki- csinyje nagyja, elöljárói közkatonái, Dalár distái, mindnyáján egy szívvel lélekkel kiáltjuk oda Detroitba viszont látásra De- troitba: viszont látásra Detroiti testvérek!

Asszonyaink, a régiek nevekben és szorgalomban, fáradhatatlanságban egyaránt. Most is mint szokás szerint, Molnár Istvánná, Takács János-né, Bacsó Pálné, Barta Lajosné Árvái Imréné. Itt egy kicsit meg kell állnom, Ugyanis egy sajnálatos tévedésből, a Lorántffi egylet Bazár kimutat ásából kimaradt Árvái Imréné neve, holott egyike legtöbb érdemet szerzetteknek. Férjével, ki is egyházunk egyik tanácsosa, mindig az elsők- között van, mikor tenni kell. így történt most is. Nem nézték hogy nevök nem volt ott a többi dicséretet érdemlők között, de újra ott voltak a hol tenni, dolgozni kellett, és ezzel csak példát mutattak, hogy nem dicséretért tesznek, a mit tesznek, de szivök sugalatát követve készen vannak mindég és ezentúl is segitségőkkel. To- vábá Belincz Demeterné özv. Doszpoly Jó- zsefné, Maternyi Jánosné, Bertók Gyulá- né, Májer Pálné, Horváth Istvánná Szombati Andrásné, Mestelér Jánosné, Révész Pálné, Danmo Ist.né Mihalko Jó- zsefné. Fogadják elismerésünket a főzés is az ételek jó ízűre való elkészítéséért.

A színdarab bevétele volt 361 doll. 10 czent, a mi egyházunk javára. A kiadást egyleteink fedezik.

Tudósításom véget ér, — de legyen szabad nekem egy kis megfigyelő tanúl- ságot levonni a két egyház idáig való történetéből.

Mi Toledoiak miért tartjuk magun kát

elsőbbnek ?

Azért hogy mi hamarabb alakultunk, egyeteink hamarabb lettek, hamarabb játszottunk színdarabot, hamarabb volt Énnek karunk stb. Szóval mink vagyunk az

elsőbbek, és mint elsőbbek elismerjük, hogy mégis kisebbek vagyunk. Miért? mert nálunk kevesebb az egyháztag, kisebb és most gyengébb volt az énnekka- runk, kisebb a ref. egyletünk, stb. Elismerjük hogy elsőbbek de kisebbek vagyunk, még azt is elismerjük, hogy a Detroitiak roham lépessel igyekeznek utánunk, még azt is elhigyjük, hogy sok tekintetben el is hagynak bennünket.

De hogy melyikünk az erősebb? Hát hát há én volnék a döntő biró, azt monda nám hogy Toledó az erősebb. Miért? mert nekünk már kezünkbe van az, a mi Detroitioknak még csak a levegőben van.

Az a valami pedig: a mi magyar ref. irodalmunk pártolása! Én bátor vagyak nyiltan felhívni Veres József kántor tanító urat egy újabb versenyre. A még most a levegőben levő verseny dijat az nyeri meg most esztendőre, a ki több előfizetőt tud fel mutatni a REFORMÁTUSOK LAPJÁNAK! És Most két évre, ha az Ur életünknek kedvez, azé lesz a verseny dij, a melyik egyháznál kevesebb lesz az oly egyház tagok száma, kiknek nem jár a lap. Ha állja a versenyt, túdasson kántor tanító uram e lap hasábjain, Versenyükről majd gondoskodunk.