Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-19 / 20. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. gyük fel azért magunknak a kérdést: “Vettetek-e Szent lelket?” s ha a felelet igenlő lesz ne oltsuk meg magunkban a Szentlelket, a jónak, igaznak, nemesnek szeretetére, hű ápolására buzdítsanak minket a tüzes nyelvek, hogy zavartalan egyetértésben, boldogságban munkálhassuk egyházi dicsőségünk nagy feladatait, Minden hivő ajkon Zendüljön az ének, A magasság-mélység örök Istenének! Suhogó szárnyakon Jövel hozzánk...jövel... Égi kegyelmeddel, Szentlélek Ur Isten! nagyszerű alkalma gyanánt kínálkozik ez a konferencia, amelyről egyetlen amerikai magyar református egyházbeli lelkipásztor sem maradhat el. Elsőrendű kérdéseket fogunk megtárgyalni magunk között; a szabadon hagyott estéken kiváló amerikai professzorok és papok beszédeit lesz alkalmunk meghallgatni; végűi kedd este a Franklin and Marshall College elnökének és nejének vendégei leszünk, szerdán délben pedig az Akadémia épületében tartandó közebédre hivattunk meg. Lelkész-testvérek! Készüljünk a találkozásra! Egymás hite által megerősödünk. Egymás szeretetétől fölmelegszünk. És akkor gyülekezeteinkre bizonyosan áldás fog szállani! Takaró Géza. | Refomrátus lelkészkonferencia. Daytoni és lancasteri tanárok, valamint a Board of Home Missions képviselői a new-yorki magyar református egyházban még Febr. végén, Washington születése évfordulóján tartott összejövetel alkalmával fölvetették egy magyar ref. lelkészek számára összehívandó konferencia eszméjét. Mielőtt a kiváló vendégek eltávoztak, már az előkészítő bizottság is megalakult, és pedig Dr. Souders Superintendens, Prof. Tóth Sándor, és a három egyházmegyei esperes, Ka- lassay Sándor, Horváth Sámuel és alólirott személyében. A bizottság a fölmerült akadályokkal megküzdve a konferencia tervét elkészítette s ezúttal a nyilvánosság elé hozza. Addig is, mig a részletes programmot mindenkihez eljuttathatjuk, az alábbiakra hívjuk föl lelkésztársainknak szives figyelmét. A konferencia helyét Lancasterben Penna, állapítottuk meg. Meglehetősen központi fekvésű geográ- fiailagis, annál nagyobb azonban jelentősége mint nevelési centrumnak, amely az amerikai magyar refor- mátusság számára még külön vonzóerőt kell, hogy gya kőről jón, mióta az amerikai magyar ifjúságnak magasabb fokú iskoláztatás után vágyó része hajlékot talált ennek a gyönyörű fekvésű, napsugaras városnak három nagyszerű intézetében. A gyűlések idejét éppen ezért ez intézetek évzáró ünnepségei szempontjából állapítottuk meg a Június hó 11-és 14-ike közötti időben. A megnyitó ünnepélyes istentisztelet Június 11-én, hétfőn este tartatik a lancasteri First Ref. Church-ben, s ezen — ha adig ide ér, — Ravasz püspök fog prédikálni; az utolsó gyűlés napján, csütörtökön délután pedig mindenki vissza is utaz hat. A lancasteri iskolák vezetői, valamint az ottani egyházközségek; egyhangú lelkesedéssel fogadták annak a magyar konferenciának bejelentését és az utóbbiak azzal is kifejezésre juttatták meleg érdekőldésü- ket az amerikai magyar ref. egyházak és lelkészek iránt, hogy elvállalták a konferencián résztvevők teljes ellátásával járó igen tekintélyes összeg fedezését. A jelek szerint testi-lelki felüdülésnek páratlanúl TUDOMÁNY A PÁRTPOLITIKA SZOLGÁLATÁBAN. Mindenekfelett tiszteletre méltó a tudomány. Az igaz és teljes tudomány, amely sohasem mond féligazságokat és a tudást nem alacsonyitja le pártpolitikák szolgálatára. Viszont, nincs veszedelmesebb dolog, mint a féltudás, vagy az olyan tudomány, amely a maga képességét egyoldalú pártpolitika szolgálatába állítja és azt annak érdekei szerint használja. A fél- tudást közönségesen tudákosságnak nevezik, az utóbbinak neve pedig: bűn. Bűnt követ el az, aki elhallgatva azokat az egész igazságokat, amelyeket esetleg nagyon jól ismer, csak “féligazságokat” mond avégre.. hogy ilyenformán a tudást saját pártpolitikájának szolgájává tegye és az embereket megtévessze. Dr. Nánássyt én nem akarom a “tudákosok,” a féltudósok rendjébe sorozni, noha egészen tudós embert még nagyon keveset, helyesebben egyet sem produkált az emberiség. Dr. Nánássyt azonban az ő olvasottsága, önképzése, tehetsége mindenesetre kiemelik az átlag emberek sorából és én ezt készséggel ismerem el. Valóságos bűne azonban, hogy tudását az ő gyorsan váltakozó pártpolitikája alá rendeli s az egyébként gazdag fegyvertárból aszerint ránt elő féligazságokat, amint azok szolgálják, avagy nem szolgálják az éppen akkor vallott pártpolitikáját. Dr. Nánássy ez idő szerinti pártpolitikája az episz kopális kapcsolódás. Meglehetősen egyedül áll vele, mert hiszen, legalább a nyilvánosság előtt, még Sebestyén is igyekszik elutasítani magától ezt a gondolatot. Következésképen most ennek a szolgálatába állítja képességeit és ennek érdekében használ féligazságokat. E pártpolitika érveinek gerincze a “püspök” szó. Gondolatmenete eleitől-végig akörül forog, hogy: ott van püspök, itt nincs püspök, vagy esetleg megfordítva: ott nincs püspök, itt van püspök. Püspök itt, püspök ott, tehát menjünk az episzkopálisokhoz. Nagyon jól tudja ugyan, hogy a magyar ref. egyház “püspöke” egészen más, mint az episzkopális vagy katholikus egyház püspöke s hogy a magyar református egyház semmitől sem borzadna jobban, mint ha pl. episzkopális értelemben vett '“püspöke” lenne. Dehát ez mellékes. A szavak azonossága, a féligazságok, nagyon al-
