Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-05-12 / 19. szám
2 AMERIKAI MAGYAR reformátusok lapja. Fejlődés a kegyelmi ajándékban. Élőének: 98 dics. 1. 2. 3. Bibliai rész: II. Tim. 1:1-18. Utóének: 80 dics. 1. 2. 4. ELŐIMA. Hálát adunk néked, Istenünk, hogy alkalmat adtál nekünk arra, hogy szolgáljunk téged tiszta szívvel, gondoljunk reád teljes elmével és a hívek gyülekezetében az imádság szárnyán hozzád emelkedjünk! Kíván téged ami szivünk, lelkünk óhajtozik után- nad és szüntelen keres téged ami elménk. A világ hiábavalóságai, az önzés és kapzsiság azonban szivünk kívánságát sokszor megszűntetik, lelkünk óhaját ellensúlyozzák és elménket elhomályosítják. Fájdalommal ismerjük be, hogy nem tudunk véled tökéletesen egyesülni. Abban az édes reményben kiáltunk hozzád, irgalmas Isten, hogy te megbocsátod gyarlóságainkat és segítesz bennünket amaz elhatározásunkban, hogy mi ezután teljesen a te szolgálatodra szenteljük magunkat. Áldott úr Jézus, idvességünk fejedelme, mutass nékűnk utat arra, hogy mi megszakítás nélkül te benned éljünk. Küldd mireánk meg elevenítő, megerősítő és megszentelő lelkedet, hogy soha egy pillanatra se feledkezzünk meg rólad, hanem magunkat megtagadva napról-napra növekedjünk a kegyelemben. Ámen! TANÍTÁS. II. Tim. 1:6. Nőni nehéz. A növésnek feltételei vannak. Valaki keresztyén elveivel dicsekszik. Talán ott is van lelkében az örök élet csirája. És éppen ezért igen jól találja magát vallásos környezetben. De az ilyen jellem csak olyan, mint az a tölgy-makk, amit egy gyönyörű tájkép közepére helyeztek. Ott van benne az élet csirája, de nem nő, nem fejlődik, óh ez a mai vallásos világ kevés kifejlett, erős és hatalmas, terebélyes és tökéletes fát termel. Pedig ily hatalmas, igy erős, ily terebélyes fákra van ma szükség a vallásos élet terén. Fákra: azaz emberekre, akik a tévelygőknek irányt, az eltikkadtaknak enyhelyet s az élet vándorainak menedéket nyújtanak. Bár nőni nehéz, de feltétlen szükséges. A lelki dolgok csak éppen úgy, mint a természeti dolgok elhervadnak és meghalnak, ha megszűnnek nőni. A keresztyén életére nézve nem elégséges az, hogy elindult a Krisztusban való fejlődés utján. Ezen haladni is kell. Ebben növekedni is kell. Lelki életünk növekedése pedig arányban áll azzal az éltető erővel, amit Krisztus tói nyerünk. Napsugár ez, mely egyre magásabra csalja a lelki élet csiráját, ha már ez a csira keresztül törte a mag burkolatát. Napsugár ez, mely halvány-piros szint csókol a zsendűlő gyümölcsre, mely a legkiállóbb galy végére lopódzott, hogy elsőnek köszöntse a sötétből bontakozó hajnalt, óh ez az éltető erő valóban napsugár és ez a napsugár az úr Jézus Krisztusnak ami édes megváltóknak tudománya. Oh mily csudálatos erő rejlik ebben a tudományban! Ez a tudomány pedig igen egyszerű. Minden ember magáévá teheti. Csak szeresse a Jézust. Csak éljen egyedül a Mesternek. A legmérsékeltebb szellemi képességgel és tehetséggel megáldott ember is kiemelkedik környezetéből és vezető ember lesz úgy gondolkozásban, valamint cselekedetben, mihelyt az Úr Jézus Krisztus foglalja el egész lényét. Rá tudnék mutatni emberekre, egyszerű, szerény és iskolázatlan emberekre, akik úgy a társadalomban, valamint az anyaszent egyházban hatalomra tettek szert nem az eszük, hanem istenes életük által. Ezek oly teljes szívvel, oly közvetlen odaadással követik a Krisztust, hogy példaadásukkal egyszerűen másokat is magukkal ragadnak. Hatalom ez s még pedig nagy! És ez az ellenállhatatlan hatalom nem az észnek, nem is az erszénynek, hanem a Krisztus által uralt szívnek az erején nyugszik. Ezzel az erővel, ezzel a hatalommal mindeneket legyőzhetünk ! Tévedés volna azonban azt hinni, hogy ezt az erőt örökre megtarthatjuk, ha azt állandóan és tervszerűen nem ápoljuk és tápláljuk. Bennső életünket bizony táplálnunk kell, mert különben környezetünk úrrá lesz felettünk s gondolatainkat ez fogja sugalmazni, felfogásunkat ez fogja színezni s cselekedeteinket és szokásainkat ez fogja formálni. Életünk fejlődésének természetes iránya ez és szükséges, hogy ezt az irányt természetfölötti erők ellensúlyozzák. Magával ragad bennünket környezetünk árja, ha csak az árnál valami hatalmasabb erő a helyes irányba nem tereli életünket. Gondolataink, érzelmeink és egész életünk, mint megolvadt vasérc, bűnös környezetünk által előre elkészített formákba ömlenek, ha csak az ömlés előtt egy felsőbb hatalom fel nem fogja és az isteni terv szerint készült formákba nem önti. Ennek a felsőbb hatalomnak munkás köréből kiesnünk nem szabad, hanem ebben megmaradni, sőt ebben nőni, fejlődni keresztyéni kötelességünk. Ellenesetben krisztusi életünk elhervad és meghal. Egy lelkipásztor azt kérdi az egyik egyháztagjától: “Mennyire haladt már a lelki élet terén?” “Semennyire,” — hangzott a felelet. “Nem tudom megérteni, hogy miért, de azt tudom, hogy egyházamra és magamra nézve is az én életem egy szennyfolt.” ‘‘Tanulmányozza-e a Bibliát naponként rendszeresen?” — kérdezte a lelkipásztor. “Nem én,” — felelt a nő. “Úgy néha-néha, ha van egy kis időm, hát bele nézek. Véletlenül egy kis csecsemő feküdt mellettük a bölcsőben s a lelkipásztor rámutatott mondván: “TeCSALÁDI KÖR. FAMILY ALTAR. ROVATVEZETŐ: Tóth Mihály detroiti ref. lelkész
