Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-04-21 / 16. szám
6 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. MÓZES, A SZABADÍTÓ. Olvasandó: II. Mózes 14:10-22. A tömeg. Csudálatos dolog az, hogy az emberi gyöngeségek akkor nyilatkoznak meg legjobban és legjellegzetesebben, amikor az emberek sokan vannak együtt. A tömegben ne legyen csak egy néhány gyönge és erőtelen: ennek gyöngesége és erőtlensége mint a futó tűz, terjed tovább s ragadja magával a többieket sokkal könyebben, mint az erény. A bűnre való velünk született hajlandóság teszi ezt s vele szemben legjobban úgy védekezhetünk, ha igyekszünk mindig a saját legjobb lelkiismeretünkre hallgatni. Amikor a zsidók észreveszik az üldöző Egyiptombelieket, egyszerre csak valami páni félelem ragadja meg őket. Elfeledik, hogy az Isten szavára keltek útra, hogy velük van az Ur. Lehet, hogy nem voltak sokan a gyönge hitüek: de az a kevés is elég volt ahhoz, hogy az egész nép félelembe essen és rémülve kiáltson. Megtámadják a vezért, Mózest is és remegő félelmükben készebbek volnának visszamenni a szolgaságba, a nyomorúságba is. A hit elvesztése ilyen eredményeket szül: igyekezzünk tehát mindig megőrizni a mi hitünket. Az egyén. Gyakorta szoktunk beszélni “egyéniségről.” Ilyenkor mindig egy olyan valakire gondolunk, akiben a jó tulajdonságok fokozott mértékben vannak meg. Aki kiválik társai közül, már akár hitének erejére, akár elméjének tehetségére vagy akaraterejére nézve. Ilyen “egyéniség” volt Mózes. Erős hitíi ember, aki azonban tudatában volt saját gyöngeségének és annak, hogy ő csak eszköz az Isten kezében. Jól tudta, hogy amelyek történnek, nem ő cselekszi, hanem az Isten ő általa. Jól tudja, hogy a közelgő veszedelmet ő nem tudja elhárítani. Hanem azért egy pillanatra sem rendül meg. Igyekszik ugyan a népet megnyugtatni, de aztán Istenhez fordul, ő hozzá imádkozik szabadi- tásért és hitében nem is csalódik meg. Nekünk arra kell törekednünk, hogy ilyen “egyéniségek” legyünk mi is. A rósz mellett minden emberben meg van a “jó” is. A d.udva mellett a nemes növény is. Vigyázzunk, hogy a dudva el ne nyomja a nemes növényt. Legyünk erősek a hitben s tartsuk távol magunktól az elbizakodást. A szabadulás útja. Az Ur mintegy dorgálva szól Mózeshez: mit kiáltasz én hozzám? Nem azt jelenti ez, mintha nem kellene imádkoznunk. Hanem azt jelenti, hogy imádságunkat kövesse nyomban a cselekedet. Nem elég csak imádkoznunk: cselekednünk is kell. Az Ur cselekvésre inti Mózest. “Szólj az Izrael fiainak, hogy induljanak.” “Te pedig emeld fel vessződet stb.” Sokan azt gondolják, hogy elegendő, ha buzgón imádkoznak az Istenhez. Ezek elfelejtik, hogy “nem minden, aki ezt mondja: Uram, Uram, — megyen be a menyeknek országába, hanem aki cselekszi a menyei Atyának akaratát. Szükség van az imádkozásra, de a mi hitünket cselekedettel kell megbizonyitanunk. A hit jó cselekedetek nélkül megholt állat. Egy magyar közmondás azt mondja, hogy: segíts magadon, Isten is úgy segít. Bennünket is gyakorta fenyeget veszedelem. Imádkozzunk Istenhez, de egyúttal cselekedjük is az Isten akaratát és bizonyos a szabadulás. A kétféle felhő. Ne gondoljunk két felhőre. Ugyanaz a felhő volt az Izraeliták és az egyiptomiak között. De ugyanaz a felhő a zsidóknak világosság volt, a hitetlen egyiptomiaknak pedig sötétség és homály. Ilyen az Isten igéje ma is. “Azoknak, akik elvesznek, bolondság, nekünk pedig, akik megtartatunk, Istennek hatalma.” Ez a felhő, Istennek igéje, előttünk megy s körülvesz bennünket ma is. Vigyázzunk annak világosságára. Menjünk arrafelé, amerre ez mutatja az utat előttünk. Mózes erre a világos felhőre mutatott népe előtt: erre menjetek. Kövessük mi is a mi Mózesünket, főprófétánkat, Jézusunkat: ő is az Isten igéjére, mint vezérlő tüzoszlopra mutat, — kövessük azt és sohasem tévedünk helytelen utakra. Mózes hitének diadala. Hátul az üldöző egyiptomiak állig fölfegyverkezett serege, elől a tenger: valóban reménytelennek látszott Mózesnek és az ő fegyvertelen népének helyzete. Nagy és erős hit kellett ahhoz, hogy ebben a nehéz helyzetben kétségbe ne essen. És Mózes nem esett kétségbe. Ment előre az Ur parancsolata szerint népével együtt s ime, a tenger hullámai ketté válnak és jobb és balkezük felől úgy állanak, mint erős kőfalak. Mert az ólálkodó veszedelmek sajátsága az, hogy ha hittel bátra szembe nézünk megtorpannak ma is és visszahúzódnak előlünk. A veszedelmek, nehézségek legyőzésének egyik legfőbb föltétele az, hogy tudjunk nyugodt, tiszta lélekkel, bátran szembe nézni velők. Ezt az erkölcsi bátorságot nem saját erőnknek érzete, hanem egyedül az Istenben vetett bizodalom adhatja meg nekünk. Mi olyan gyöngék vagyunk, hogy még egy kicsinyke szunyogcsipés is könyen végezhet velünk. A mi gyöngeségünket egyedül az Isteniben vetett hit teheti erőssé. De ez aztán úgy megerősíthet, hogy az élet tengerének minden örvényei elsimulnak előttünk. Mózes nem a saját erejében, hanem az Istenben vetett hitére támaszkodva vezette népét a Vörös tengeren keresztül: az élet veszedelmein bennünket is csak a hit ereje vezethet át diadalmasan. Támaszkodjunk hát mindenkor erre a hitre és a nagy harczot, mit az élettel és annak veszedelmeivel folytatunk: diadalmasan fogjuk megharczolni. Ezt a leckét kidolgozta: Nt. Melegh Gyula McKeesporti ref. lelkész. VASÁRNAPI ISKOLAI LECKE Ápril 22-re. a-**************- Rovatvezető: Nt. Vasváry Ödön pittsburghi ref. lelkész.
