Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-31 / 13. szám

2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Világot megváltani, az embert önmagának és Istennek visszaadni, bűnt és halált megtörni jött el amaz Élet, Igazság és Világosság. A világ öröme csak harmadna­pig tartó volt. A harmadik napon felnyílt a sziklasir, az uj életre kelt Élet, Igazság és Világosság levetve halotti leplét még dicsőségesebben hirdeté: Én meg­győztem a világot! Hogy hányszor ismétlődött meg a Krisztus győzel­me e világon, nyissuk fel a történelem ragyogó lapjait, a hol a feltámadott szellemek, a húsvéti igazság baj­nokai vezetik győzelemre a megbuktatott, sárba tiport igazságot, ahol a golgotái kereszt fénye űzi a sötét­séget: mignem Krisztusé a diadalom. Ne elégedjünk meg azzal, hogy a Jézus feltáma­dása feletti öröm dobogtassa sziveinket, hanem támad­juk fel mi is uj életre, hogy éljünk többé nem mi ma­gunk, hanem a Krisztus éljen mi bennünk és mi is ő általa, mert ez az élet igazi győzelemé. Ti Jézust kereső szivek, ne a sírboltra, az üres ko­•*******************************************j. * * | Az ur utat * * ^******************************************* A KRISZTUS FELTÁMADÁSA: AZ ÖRÖKÉLET TÖRVÉNYE. (Asztali elmélkedések.) ROVATVEZETŐ: Nt. Azary János dayloni ref. lelkész Lehetetlen volt neki attól fogvatartatnia. Csel. 2:24. Föltartózhatatlan sebességgel tűnik az idő tova. Egyik év a másikat követi, hagyva maga után bánatot és szenvedést, s itt-ott talán egy kevés örömet és bol­dogságot is. A gyermek alig hogy eszmélni kezd, már is meggörnyedve ül az idő szekerén, amely őt sírja felé viszi. S ah, — milyen szerencsétlen az, akinek nincs hite, nincs reménye, hogy bánatát és szenvedését a si- rontul örök boldogsággal cserélheti fel. A tovatűnő évek szakaszai közt a Tavasz az, amely örömmel tölti el a szivet és a lélek fájdalmát vig, re­ményteljes énekléssé változtatja át, a természet ujjáéb redésében. Mindennél azonban sokkal nagyobb az az öröm és boldogság, melyet a lelki életnek a tavasza az Ur Jézus Krisztus feltámadásában nyújt az igazán hívőknek. E táplálja lelkűnkben a hitet, reményt és szeretetet. Ez nyitja meg előttünk az örökélet kapuit, A Krisztus feltámadása kikerülhetetlen következ­ménye volt az Isten örök rendelésének, követelése az örökélet törvényének. Azért “lehetetlen volt Jézusnak a haláltól fogvatartatnia.” Az ő feltámadása nem theó- ria, nem az emberi véges elméből kipattant elmélet, hanem tény, megdönthetetlen tény, az ókori történe­lemnek legalaposabban bebizonyitott ténye, igazsága, melyet a bibliában s közelebbről annak négy evangyé- liomában is olvashatunk. “Ez az én szerelmes fiam, akiben én megengesz- teltetem,” hangzott a menynyei szózat a Jordán folyó- nál Jézus megkeresztelésekor. A Krisztus feltámadása a mennyei Atyának látható és helyeslő “Amen”-je, amellyel megpecsétli Idvezitőnknek földi életét, jól be­porsóra tekintsetek, hiszen ottan angyal szava kelt fel merengésetekből: nincsen itt, hanem feltámadott. Ke­ressétek Jézust a győzelemben, a feltámadásban, az örök életben. örök élet, halhatatlanság eszméjét, hitét tette erőssé a keblekben az első husvét, méltó azért, hogy e napon öröm szállja meg szivünket és ne csak emlék­ünnepet üljünk a diadalomnak, hanem miként a ta­vaszi hajnal bíbora megaranyozza az ég kárpitját, a sirhantokon illatos liliomot fakaszt, a zsibbadó termé­szetbe uj életet lehel, úgy a feltámadás nagy hite, igazsága keltsen uj életet hogy viruljon szivünkben a hitbűség és szeretet szép virága. Ragyogj fel hát húsvéti fény lelkünk egén, hogy fölmelegedjen tőled az emberiség, a bűn sötét sírja felett az erény nyerjen diadalt, örök életet. Szép husvét hajnal, Hasadj ki felettünk. Égő szeretettel Telítsd meg a lelkünk. végzett megváltói munkáját, tanításait és követelé­seit. S a feltámadás eme tényének a prédikálása mil­liók életét megváltoztatta és a föld népeit keresztyén nemzetekké átformálta. Az emberi bölcselkedés rendesen azt állítja, hogy Jézus feltámadása lehetetlen volt, holott ugyanakkor a megdöglesztett állatok feltámasztását hirdeti és le­hetőnek tartja. Az ilyen bölcselkedés hasonló ama gyerekjátékhoz, amely folytonosan egy kicsi körben forog, s amelynek a gyermekek mégis annyira hódol­nak. Péter a tényeken kezdte kétségbeesett leikével az. okoskodást és mint igazi bölcs, a saját elméletét meg- hódoltatja a tények előtt. Ó tullátott a földi életen és föl tudta fogni azt az örök törvényt, amely “elrejtetett a bölcsektől és az okosaktól.” Péter megértette, hogy Jézus feltámadása nem túllépése, hanem betöltése volt az élet törvényének, amelynek magasabb rendű műkö­dése folytán “Jézusnak fel kell támadnia a halálból.” (Ján. 20:9.) Az üres koporsó János szerint is a fel­támadás tényét hirdeti. “Én vagyok a feltámadás és az élet,” mondja ma­ga a Megváltó. A Mester nagyon jól tudta, hogy mily nagy fontosságú az ő feltámadása és azért először is átszögezett kezeit és lábait mutatta meg tanítványai­nak, hogy higyjenek ő benne. Majd pedig a megígért pünkösti Léleknek a kitöltetése sziklaszilárddá tette a gyönge hitű apostolokat. A feltámadásban való hit az életnek igazi tava­szát árasztja a hivő lélekbe. Nincs bánat, nincsen szén védés avagy veszteség, amely őt lesújtsa, sőt a sírok felett is megnyugodva énekelheti: Mily Boldog az, aki fájdalmában is lát Csillagot ragyogni ciprus lombon át, Aki megtanulja a hit világánál A nagy igazságot s az Ég Ígéretét, Hogy az Életnek rabszolgája a Halál... És a szeretet nem veszti el az övét. Jézus igazi megtestesítője volt az életnek és igy “lehetetlen volt neki a halál által fogvatartatnia.” Is­ten megengedte neki, hogy három nap< g a halál ha­

Next

/
Thumbnails
Contents