Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-01-13 / 2. szám
AMERIKAI MAGYAR FORMÁTUSOK LAPJA. a kik megalakították az európai Prot. egyházak Nem- zetközi Szövetségét. Federal Councilunk jelentékeny összeget és érté- j két kitevő anyagi segélyt, ruhaneműeket, stb. jutta- :i tott a különböző országokban szenvedők részére. Fontos jelentést adott be az a bizottság is, mely ' a nemzetközi béke ügyének propagálásával volt meg- | bizva. A washingtoni ismeretes lefegyverezési gyűlés t után a Federal Council is akczioba lépett és nagy men-: f nyiségű röpiratot bocsátott ki, egyben felvilágosítási kampaignet indított az egyetemes béke érdekében. A különböző hitfelekezetek tagjai aláírásokkal ellátott kérvénynyel árasztották el a kormányt, hogy ratifH kálja a lefegyverezési congressus határozatait. Talán egyik legmesszebb menő és legfontosabb kihatású volt az Evangélizálo mozgalmat vezető bizottságnak jelentése. A jelentésből kitűnt, hogy a múlt év folyamán több tagot nyertek az amerikai prot. fele: kezetek, mint bármikor az azelőtti években. Ez rész-1 ben a lelkészek és egyházi elölj árok fokozott tevékeny^ ségének, részben a lelkesítő evangélizálo nagy gyülé-* sek tartásának eredménye. Az evangélizálo ist. tiszte-« letek tartásának idejéül a böjti időszak jelöltetett ki.' Chicágóban a bizottság már el is végzete a munkát a múlt őszön. Érdekes hogy a chicagói egyházak kitűzték elérendő feladatul, hogy a városban legalább 30 ezer tagot nyerjenek a Kr. anyaszentegyház számára. g S mikor a campaign lezáródott, kitűnt hogy 37 ezer.-' taggal szaporodott meg a gyülekezetek tagjainak' | száma. A múlt év folyamán az evangélizálo estélyek köz- • vetlen eredményeként több mint 2 millió egyén állott f a Krisztus követőinek táborába. Legyen szabad megemlítenünk, hogy az indiana-Jf polisi gyűlésen javasolva lett, hogy kérdeztessék meg- ; egyénileg minden lelkész, hogy hány tagot nyert az ő ; gyülekezete a múlt év folyamán? Továbbá hogy a beiratkozott egyháztagok mindnyájan híven és lelkiisme--? retesen teljesitik é elvállalt keresztyén kötelességei '*' két? Továbbá hogy mit tesznek a lelkipásztorok arr. nézve, hogy az egyháztól eltávolodott, vagy az egyhá: élet boldogito körén kívül levő egyeneket megnyerje a Krisztus szent ügyének? Továbbá hogy nincsene| é az egyes gyülekezetek környezetében olyan férfi és nők, a kik szives hívásra készséggel csatlakoznán a Krisztus kövőtői közzé? Milyen a mi saját magunk vallásossága? Olvassuk csak el az Ap. Csel. könyvétől a 4 rész, — 18-22-ig terjedő verseket. RENDELJEN REFORMÁTUS NAPTÁRAKAT.: Lapunk kiadóhivatalában a következő gyönyörű szép tartalmú és minden pártolásra méltó, nemes, jótékony czélokat szolgáló református szellemű naptárak kaphatók; 1) magyarországi prot. ávvaliázi képes naptár >25 2) magyarországi Bethlen Gábor ref. naptár .25 3) amerikai református árvaházi nagy naptár .50 Ha előfizetését beküldi, — csatolja ahoz a naptárak valamelyikének árát is 607 Greenfield Ave., Pittsburgh, Pa. Minden ünnep közül a legkedvesebb. A család ünnepe, és főként a gyermeké. A kik egymást szeretik, ezen az ünnepen mind egymás közelébe igyekeznek. Szülő és gyermeke egymás szeretetében látják megvalósulva a karácsonyi szeretet megnyilatkozását, a mikor az Atya az ő egyetlen Egyszülöttjét adta gyermekeinek. Nem csodálkoznám rajta, ha valaki azt mondaná, hogy nekem nem is volt karácsonyom: távol voltam szeretteimtől, három héten keresztül, életemben először távol az én kis családomtól a Szeretet nagy ünnepén. December 9-ikén hagytam el őket és csak 30- ikára értem haza hozzájuk. De azért a ki azt mondaná, hogy nekem nem volt igazi karácsonyom: nagyon tévedne. Bizony igazi karácsonyom volt nékem. Csakhogy nem a Fiúnak, nem a gyermeknek, hanem az Atyának a karácsonya. Nem azé, a ki született, sem nem azé, a kiért született, hanem azé, a ki ezt az örömet szerezte. Sokszor elgondoltam, sokszor prédikáltam is róla, hogy milyenek lehettek az Atyának az érzelmei karácsonykor? Róla szoktunk legritkábban megemlékezni ezen az ünnepen. A most született gyermek és szentséges anyja foglalja le a figyelműnket; de a maga átláthatatlan titokzatosságába burkolózó Atya felé ritkán emeljük tekintetűnkéi. Pedig ezt az egész ünnepet ő szerezte : ő volt az első, a nagy Ajándékozó, a ki addig soha nem is álmodott aján dékot adott földi gyermekeinek. Nem volt az olcsó: drá gább ajándékot el sem képzelhetünk. Ez került neki leg több áldozatába. Ebben az értelemben volt igazi az én karácsonyom az idén. Letagadhatatlan áldozatba került: nem lehettem azokkal, a kik szeretnek és a kiket én szeretek. A szeretet ünnepén majd ezer mértföld választott el bennünket egymástól a testben. Lélekben együtt voltunk azért. Nagy oka és még nagyobb célja volt ennek az ön- feláldozásnak. Az oka ahoz hasonló szeretet, mely a karácsonyban örök kifejezést talált; a célja pedig szintén olyan nagy cél, a melyhez hasonló fontosságút nem ismerek ma amerikai magyarságunk közéletében. Útra keltem, hogy magyar nevelésünk ügyét és fontosságát ismertessem, diákokat hívjak és azoknak a taníttatásáról gondoskodjam. Nehéz volna ennek a célnak a fontosságát rövid cikk keretében elmondani; a melyik hely en a’* Isten házában szólhattam róla: egy óra hosszáig tartott, mig kifejthettem. Nem is merem hinni, hogy más módja lehessen ennek a munkának, mint a személy es és szóbeli megismertetés eszköze. Ezért kell inkább áldozatokat is hoznunk, csakhogy ezt a célt elérhessük. Mert Isten segítségével el is fogjuk érni. Mert a másokért való önfeláldozó munkálkodás az Isten munAZ ÉN KARÁCSONYOM
