Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-17 / 11. szám

PUBLISHED EVERY SATURDAY. _ MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Publication Office: — 501 Manu’frs. bldg., Pittsburgh, Pa. Editors address: — Rev. A. Harsanyi, 607 Greenfield Ave. Pittsburgh, Pa. VOLUME XXIV. ÉVFOLYAM. 1 9 2 3 Márcz 17. No. 11. Szám. Az Amerikai Magyar Reformátusok Lapja számára: Irta: Nt. Ujlaky Ferencz loraini ref. lelkész. Sejtelmes készülődések, csodálatos lehetőségek korában élünk. Nyugtalansággal, valami elkövetkező­nek várásával van telitve a lélek. Akár csak az utolsó estén, ott a Jeruzsalemi felsőházban és a Gecsemáné kertjében. A Krisztus közöttünk levő testének, a mi refor­mátus egyházunknak is meg kell látnia azt a mit Krisztus látott, hogy, a Gecsemáné kert bokrai közt felcsillan az ellenség fáklyájának fénye, a fák közzül előbukban a botokkal, fegyverekkel ellátott tömeg, hogy Jézus életére törjön. Nem látjuk-e, hogy sok elsőszülöttségi jogát, apá­inak drága örökségét, református hitét, egy tál len­cséért, hiúságért, feltűnési vágyért, könnyelműen el­adott Ézsau, vagy áruló Judás áll egy-egy szekta, vagy pedig hitetlen, istentelen szervezet élén és vezeti az utána menőket, mint Judás a Gecsemáné kertjében, vezeti az ellen, a kit megtagadott, elárult, Krisztusa és apáinak vallása ellen? Más csoport fáklyájának fénye is megcsillan, kat- holikusok egymásután hozzák ki az óhazából a kitü­nően képzett papokat. Nem látjuk-e a nagy feladatokat, a melyeket be kell tölteni egyházunknak, mert azok betöltését el­várja tőle a Krisztus, elvárja a világ, elvárják saját hívei? Nem érezziik-e azt a nagy felelőséget, a mi azzal jár, hogy reformátusok és magyarok vagyunk? A nagy feladatok, a körülölelő ellenséges áram­latok közzül hozzád megy az egyház, református testvérem! Megy, mint a Krisztus ment tanítványai hoz. Úgy talál-e téged egyházad, mint Jézus Simont ? aludva? Mily szomorúság csendül ki a kérdésből: “Simon, alszol?” (Márk 14.) “Hát nem bírtál egy óráig vigyázni?” Nem csinált Simon égbe kiáltó bűnt. Csak aludt. Csak nem érzett együtt Mesterével. Csak magára hagyta. Nem volt segítségére küzdelmében. Csak közönyös volt és elhalasztotta a segítés alkalmát. “Simon, alszol?” Ref. testvérem, ma, a mikor égető szüksége van egyházadnak minden tagjára, tag­jainak hitére, együtt munkálkodására, szüksége van te reád, te pedig alszol? A mikor mindenki mozog kö­rülötted, bánt téged, bántja Megváltódat, döngeti egy­házad falait, terjeszti a hitetlenséget, vagy tévhitet,-te pedig alszol? “Simon, alszol?” nem bírsz vigyázni? lel­kedet a nem törödömség szállta meg? Térj magadhoz drága Sión! Serkenj fel a ki alu- szol és felragyog néked a Krisztus! Pezsdíiljön meg a vér petyhüdt, elernyedt tagjaidban és állj oda Krisz­tusod és egyházad mellé! Serkenj fel és a ránk következő felséges ünnep napokon tégybizonyságot hitedről. Menj el az Isten házába és köss szövetséget az Úrral a szent vendég­ségben! Vidd el szeretteidet, hívogass, kényszerits el­menni mindeneket. Legyen az elkövetkező ünnep, az egybesereglett hívek sokasága, hite, buzgósága, a Krisztussal egyesülése a szent vacsorában, legyen bi­zonyságtétel hited és ébren léted mellett! “Simon, alszol?” az a kérdés égessen, nyugtala­nítson, a mikor hallod Urad hivó szavát és nem felelsz. “Simon, alszol?” Nem bírtál vigyázni? Hát nem számíthatok rád? Számithat-e te reád olvasóm? Számithat-e megváltód? egyházad? Vagy pedig “alszol, Simon?” SIMON,— ALSZOL?

Next

/
Thumbnails
Contents