Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-03 / 9. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA.

5

sen azokból az országokból, ahol lelkész hiány van, s azokat kiképezve küldjék vissza.

A segélyezésen kiviil megemlékeztek az Evangeli- zálásról is. Kiemelték a Magyarországon megindult mozgalmat, s hangsúlyozták, hogy ez a mozalom akkor lesz teljes sikerű, ha amerikai hittestvérek anyagi segítségükkel azt lehetővé teszik. Sajnálattal emlékeztek meg arról, hogy ez elmúlt évben a 6 nagy felekezet csak 31 ezer Dollárt fordított az európai egyházak céljaira. Ajánlják, hogy ebben az évben sokkal nagyobb

********************************************' A DUQUESNEI EGYHÁZ ÜGYEIRŐL.

Irta: Kish Lajos, a duquesnei csatlakozott egyház presbitere.

:*******************************************

Nagytiszteletü szerkesztő ur, ha megengedné, hogy a Reformátusok Lapjában megírnám, hogy miért van most Duquesneben két református egyház, szeretném egy pár sorban megírni azt, hogy a czikkből az olvasó közönség is lássa, hogy ki ennek az oka ?

Kedves duquesnei református testvérek, neon azért irom én ezt, mintha én tudnám legjobban, tudja azt más is. de valakinek el kell mondani ezeket a dolgokat, hogy tisztán lássunk. Tizenhárom esztendeje áll fent a duquesnei egyház és jól tudják, hogy én mindig ott voltam az egyház mellett, legtöbbször mint gondnok vagy más tisztviselő és igy ismerem a duquesnei egyház dolgait. És hogy mások is megtudják, megírom ebben a czikkben, hogy alakult meg a duquesnei egyház, miért haladt vagyonikig olyan hamar fel, miért lett az egyház önálló, hogy választottuk meg Sebestyén tiszteletes urat lelkésznek, miért volt az egyházunk még a rósz egyezmény mellett is csatlakozó, miért lett később független és végül, miért lett Duques neben két református egyház?

Amikor ezeket megírom, csak a megtörtént dolgokat és tapasztalatokat irom le egyszerűen, miért én nem vagyok tollforgató ember és dátumokat sem irok mindenütt, mert elfelejtettem, hisz nem gondoltam, hogy még szükséglesz rá.

Ezelőtt 14 vagy 15 évvel mi, duquesnei magyar reformátusok, Homesteadra jártunk templomba, amely ik egyház tudjuk, hogy a Reformed Churchhöz tartozik és meg voltunk elégedve, mert éppen úgy tiszteltük az Istent, mint otthon és mi nem láttunk semmi változást, ahogy otthon volt, úgy volt Homesteadon is és úgy van még most is. Nem is ez volt az oka, hogy azután McKeesporthoz csatlakoztunk Baja Mihály tiszteletes ur vezetése alatt, hanem az, hogy valami megkülönböztetést csináltak egy tárgy megcsinálásánál az Ung megyesiek meg a Borsod megyesiek közt, amiért sokan megharagudtak és McKeesportra mentek templomba. Akkor is voltak azonban sokan, akik nem helyeselték ezt, mert azt mondták, hogy mi Amerikában élünk és az amerikaiakkal kell tartani és vannak még ma is Duquesneben akik soha sem jöttek a mi templomunkba, hanem Homesteadra jártak.

■ " ..... - ■■ ...... !>■■===■

összeget fordítsanak e célra, s megemlítették, hogy maga a Presbyteriánus egyház 123 ezer Dollárt irányzott elő a költségvetésében.

Gyülésezés közben, vezető Amerikai egyházi férfiak melegen érdeklődtek a magyarországi helyzet felől, s ez az érdeklődés őszinte volt. Nagy örömünkre szolgált az, hogy szolgálatot tehettünk anyaszentegy- házunknak, s hogy az Istennek lelke munkálkodik Ame rikai és Canadai hittestvéreinken keresztül a magyar reformátusság érdekében.

Az első isteni tiszteleten azonban Baja Mihály tiszteletes úrral olyan sokan voltunk, hogy mégis megalakítottuk az egyházat és meg lett választva a tisztikar és később a fizetés szempontjából egy ességre léptünk a mckeesportiakkal és fizettünk előbb 150 dollárt, azután 200 dollárt, utoljára 250 dollárt. Ezt azért irom meg, mert most sokan azt mondják, hogy Duquesnet eddig sem segítette senki sem, hát miért ne legyen ezután is független. De igenis segítette a hazai egyház, nemcsak az 500 dollár ingyen segélylyel, hanem a lelkészszel is, mert ha a mckeesporti egyháznak magának kellett volna egészen fizetni a lelkészt, akkor nem elégedtek volna meg azzal a kevés fizetéssel, amit mi adtunk. Ennek köszönhetjük, hogy egyházunk anyagilag is olyan szépen haladt előre.

Amikor Baja Mihály tiszteletes ur az óhazába ment, utána Melegh Gyula tiszteletes urat választottuk meg a mckeesportiakkal együtt, aki kettőzött erővel követte Baja tiszteletes ur nyomdokait úgy, hogy egy pár év munkája után elég erősnek látta az egyházat, hogy önálló legyen és ajánlotta is ezt a gyülekezetnek. Még a templom melletti nagy tégla házat is meg akarta volna venni parókhiának de mi nem fogadtuk el, mert féltünk, hogy ha megszűnik a háború és az emberek megindulnak hazafelé, hát nem marad Duques- neben senki sem. Pedig jó lett volna, ha hallgatunk reá, mert később egy kis házért majdnem annyit kellett adni, mint akkor a nagyért, amelyik még hozzá a templom mellett is van.

Amikor a háború sokáig tartott, az egyház még jobban megerősödött és akkor Nt. Kalassay Sándor esperes ur is felszólította az egyház akkori vezetőségét, hogy tegyen lépéseket, hogy az egyház önálló legyen, és meg is tette az ajánlatát a lelkészre vonatkozólag és Sebestyén tiszteletes urat ajánlotta, akit Melegh tiszteletes ur is nagyon dicsért. Melegh tiszteletes ur többeknek elmondta azt is, hogy szükség is van rá, mert az egyházmegye nem tudja Sebestyén tiszteletes urat fizetni, aki akkor utazó lelkész volt és hazulról kellett volna hogy kapja a fizetését, ha lehetett volna, már pedig Duquesne úgyis csak önálló lesz valamikor és hogy nem kell félni, megsegíti az egyházat a jó Isten stb. Mikor aztán az egyház elfogadta az önállóságot, Melegh tiszteletes ur törvényes gyűlést hirdetett, hogy lelkészt válasszunk. A templom szinültig megtelt és a gyűlés folyamán, amikor megmondtuk, hogy Sebestyén tiszteletes urat válasszuk meg lelkésznek, sokan Ur- bán tiszteletes urat akarták, akit ismertek, és elmen-