Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1923-03-03 / 9. szám
2 AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. a fejét, a ki nem hajlik a különféle tévelygő tanítások után, a ki állhatatosan megmarad; az idvezül. Józsue azt mondotta az összegyűjtött sokaságnak: szolgáljátok azt az Istent, a kit akartok, de “én és az én házam az Urnák szolgálunk.” (Józsue 24:15). Református testvérem! Neked is ezt kell mondanod: Rev. Grant, Russelista és másfajta barátom, szolgáld a kit akarsz, én azonban és az én házam az Urnák szolgálnak! Második kötelességünk az, a mit János Ilik levele 10 versében mond: “ne fogadjátok azt be házatokba és azt ne köszöntsétek.” Igaza van Grant lelkész püspökének, a mikor arra szólította fel, hogy ha tényleg tagadja Krisztus istenségét, takarodjon ki az egyházból. Vagy a Krisztus mellett, vagy ellene vagyunk. Harmadik lehetőség nincs. A ki pedig nincs vele, az Be ámítsa önmagát, ne hitegessen mást. Ismerje be férfiasán álláspontját és vonja le a következtetést. “Ne fogadjátok azt be házatokba,” annál kevésbbé egyházatokba ! A mindenfelől csapkodó tévelygő, hittagadó szennyes hullám törjön meg sziklaszilárd ellent állásunkon, még erősebben tömöritsen református egyházunk zászlaja köré, hogy “tusakodjunk a hitért, mely egyszer a szenteknek adatott.” (Judás 3.) Mikor Mózes lej öve a Sinai hegyről, az arany borjú körül ugráva, áldozva találta a Jehóvához hűtlenné lett népet, szent haraggal, nemes elszántsággal állt meg a tábor kapujában és igy kiáltott: “a ki az Űré, ide hozzám!” A hitetlenség és bűn utjain járó világ forgatagában mint Mózes, úgy emeli fel szavát református egyházunk is: a ki az Űré, ide hozzám! Ide az egyedüli fundámentumra a Jézus Krisztusra! És e fundamentumon állva harczoljuk tovább tántorithatatlanul a nemes harcot, tartsuk meg a hitet, hogy megnyerhessük az örök élet koronáját! ¥) Nt. Ujlaky Ferencz loraini lelkipásztor urnák fennti eszméltető czikkére és következendő vezérczikkeive felhívjuk lapunk olvasóinak figyelmét. Szerk. legtöbb esetben rosszabbak lettek. S mintha egyházi életűnk is az emberekkel tartana. Itt is ott is van némi változás, de az eredmény közelről sem kielégítő. Egyik lényeges hiba az, hogy mig a lelkészek, a kik hosszú évek sorozatán könnyel sózták itt kenyerűket, tapasztalattal bírnak és sokra hivattak el, csak gyéren ismerik a jurisdictiójukon kivűl eső gyülekezeteket, addig a gyülekezetek elöljárói és tagjai azt várják, hogy elsőrendű erők versenyezzenek egy-egy megüresedett lelkészi állásért- Eredetileg pedig az volna a helyes, ha a MEZŐ találna magának Pásztort és elhívná. Akkor olyan pásztora lenne a milyent elválasztott. Persze, a megváltozott emberek erre nem képesek és a kívülállókra bízzák sorsuk elintézését a mi rendesen rosszabb mint volt. Virág ;zó kis városunkban pár évvel ezelőtt megalakult az úgynevezett Chamber of Commerce. Akkor nem is sejtette a sok százfőnyi tagság, hogy ez minden lehet csak Kereskedelmi Kamara nem. Mikor aztán a város lakói között állítólag nem volt fő szekretárius- nak való, importáltak egyet New Yorkból. A helyzet megváltozott, mert a Chamber of Commerce már-már megszűnt létezni. Elhallgattunk. Pótolhatatlan mulasztást követett el az amerikai magyar ref. Egyházak elöljárósága, a mikor megtűrte, hogy lelkészi és világi vezetősége két évtizeden keresztül, soha egyetlen formális összejövetelt nem tartott a hol megismerhette volna egymást. Innen van, hogy kiki amaga módja szerint fújja nótáját. A helyzet megváltozott és megváltoztak az emberok is. Sok jótettért nem adhattunk hálát Istennek és ugyanakkor sok aljasságnak propagálói lettek itten. Közelebbről egy másik lényeges hibát is megtűrünk. Uj intézeteket veszünk pártfogásunkba a meglévőknek mérhetetlen kárára. Sőt azok is, a kik a mi jónevű régi főiskoláinknak jeles tanulói voltak, szépen elhalgattak. Uj kell! mert megváltoztak az emberek? Nem tagadom, a bloomfieldi intézetre gondoltam. Magas képzettségű és kifogástalan jellemű magyar tanáraink a feledés homályában ülnek. Ugyan miért nincs ezekre tovább szükség? Református gyülekezeteinknek túlnyomó részében azok állanak őrt, a kik ebben a főiskolában nyerték kiképzésűket. Mind egy szálig hatalmas magyar emberek, jó lelkészek és jó prédikátorok. Hát mi a hiba? Mi féle hibát fedezett fel valaki mi közülünk a Western Seminary nevű páratlan főiskola vagy annak derék tanárikara ellen? Vagy ha van hiba miért nem segítünk azt kipótolni? Jó lélekkel mondhatom testvéreim, hogy nem kell attól megrettenni, hogy ezeknek az intézményeknek a hivatalos neve Presbyteriánus jellegű. RENDELJEN REFORMÁTUS NAPTÁRAKAT. Lapunk kiadóhivatalában a következő gyönyörű szép tartalmú és minden pártolásra méltó, nemes, jótékony czélokat szolgáló református szellemű naptárak kaphatók; 1) magyarországi prot. árvaházi képes naptár .25 2) magyarországi Bethlen Gábor ref. naptár .25 3) amerikai református árvaházi nagy naptár .50 A Megváltozott emberek. Irta: Kovács Andor leechburgi ref. lelkész. Te hozzád Írok kedves olvasó. Abban a reményben teszem, hogy megértesz. Úgy tanultam és úgy hiszem, hogy a példa igen alkalmas a tanításra. Például hozom hát fel az alábbi esetet. Egyik derék, szülőfalumból itt bolyongó atyámfia keresett meg nem rég. Ebédközben beszélgettünk. Eszembe jut egy régi jó ismerősöm és kérdezgetem vendégemet ha nem tud é valamit felőle. Dehogy nem, szólt a vendégem: “ő nagyon megváltozott!” Rátekintek és kérdem, “hogyan?”.. “Sokkal rosszabb mint volt!” felelt a vendég. Elhallgattunk. Most a napokban pedig egy vérbeli Kálvinista újságíró járt nálam. Ebédközben az amerikai magyar református egyházak jelenlegi helyzete volt beszélgetésünk tárgya. A fenti példa megismétlődött. Elhallgattunk. Ugyhiszem megértettél kedves olvasó. Bármennyire nehezen esik is az igazságnak megállapítása, ezt be kell ismernünk, hogy a megváltozott emberek a
