Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1923 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1923-02-24 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. 5 Családi Kör. (FAMILY ALTAR) Rovatvezető: Nt. Tóth Mihály detroiti ref. lelkész. Isten a Krisztus Halálában Mutatta Meg Szerelmét. Élőének: 25 Zsoltár 1. 2. 6. Bibliai rész: Róm. 5:1-11. Utóének: 80 dics. 1. 2. 3. 4. ELŐIMA. örök Isten, szerelmes Atyánk az úr Jézus Krisz­tusban! Elődbe borulunk mi, gyarló és hálátlan gyer­mekeid ez órában, hogy beismerjük bűnös voltunkat és kérjük a te bocsánatodat. Fordítsd hozzánk kegyel­mes orcádat és hallgasd ami könyörgésünket! Mily nagyon szerettél te minket! Pedig mennyire érdemetlenek voltunk! Mikor még erőtelenek voltunk, a Krisztus meghalt értünk. Mikor még bűnösök vol­tunk, te megmutattad irántunk való szerelmedet ab­ban, hogy egyszülött fiadat érettünk a kereszt halálára adtad. Mély megilletődéssel ismerjük be, Atyánk, hogy te végtelenül jó és irgalmas vagy. Reménységünk né- künk az, hogy a te jóságod és irgalmad vélünk marad ezután is. Oh töltsd bé ami reménységünket ‘az által, hogy részesítesz a Szent Lélek áldásában! Most pedig, amidőn életünket a te igazságod sze­rint akarjuk berendezni: “Utaid Uram mutasd meg, hogy el ne tévejedjem. Te ösvényidre taníts meg, mi­ken intézd menésem. És vezérelj engemet a te szent igaz igédben. Oltalmazd életemet, mert benned bízom, Úr Isten!”' Ámen! TANÍTÁS. Róm. 5:8. Néhány évvel ezelőtt a walesi herceg Amerikába jött. Nagy lett erre a lótás-futás. Mindenki a herceg­hez szeretett volna dörgöiődzni. A lapok hasábokat írtak jöveteléről. Mikor aztán vissza utazott: mindenki azon törte a fejét, hogy tulajdonképen miért is jött Amerikába? Talán az amerikai kormányrendszert akarta tanulmányozni? Vagy megrongált egészségét akarta helyre állítani? Talán az amerikai intézménye­ket akarta megismerni? Vagy talán ez, vagy az, vagy amaz volt jövetelének a célja? Jött és ment, de nem árulta el, hogy miért? Ám az egész világ királyi hercege nem igy csele­kedett ! Mikor az ég és föld királyi hercege, az Ur Jézus Krisztus lejött erre a világra, hát meg is mondta, hogy miért jött. Őt Isten küldötte, — úgymond — hogy az Atya akaratát végrehajtsa. Mi volt ez? Megkeresni és megtartani azokat, akik elvesztek. Már ő előtte is küldött az Isten embereket a vég­ből, hogy valamit tegyenek az emberiségért és egyet­len esetben sem végződött ez a küldetés kudarccal. Ku­darcot a szent Írásokból senki sem olvashat ki. Ott van példának okáért Mózes. Isten Égyptomba küldötte, hogy három milliónyi népét a szolgaság há­zából hozza ki és vezérelje el az ígéret földjére. Ku­darccal végződött ez a küldetés? Tény, hogy az első pillanatban igy nézett ki a dolog. Ha ott lettünk volna az égyiptomi király udvarában, amidőn a Fáraó nagy büszkén oda veti Mózesnek: “Kicsoda az úr, hogy sza­vára hallgassak?” és kikergeti Mózest királyi színe elől: bizony könnyen azt gondolhattuk volna, hogy ez a küldetés kudarccal fog végződni. Azzal végződött-e? Ellenkezőleg. A legtökéletesebb sikerrel. Vagy ott van Illés. Isten Akhábhoz küldi. És bi­zony bátorság kellett ahhoz, hogy ez az igénytelen pró­féta szeme közzé vágja ennek a hatalmas úrnak, hogy ezután sem eső. sem harmat nem lesz, hanem csak az ő beszéde szerint. És nem volt eső három és fél esz­tendeig. Most már az Isten elküldötte az ő egyszülött fiát erre a világra. Az ő kebeléről, az ő trónjáról küldötte el. Mit gondoltok: kudarccal fog ez a küldetés járni? Hála legyen a jóságos Istennek: nem! Hatalma van néki mindeneket megtartani. Nincs ezen a világon egyetlen lélek sem, aki nála meg ne találhatná a sza­badulást, ha igazán szabadulni óhajt a bűn szolgasá­gának házából. És ezt az Isten csupa szeretetből tette. Szerétéi­ből, melyet az emberek nem akarnak, vagy nem tudnak megérteni. Különös egy dolog! Isten szeretetét bizonyítgat­ni, sőt sok esetben egyenesen iá kell az emberekre kényszeríteni! Sok különböző vallás van ezen a világon. De a ke­resztyén valláson kívül egyetlen egy sincs, mely vala­ha kidomborította volna ezt az igazságot: az Isten sze­retet. De ne menjünk a keresztyén valláson kívül! Vizsgáljuk meg önmagunkat! Mi már az anyatejjel magunkba szívtunk néminemű keresztyén igazságokat. Vájjon fel tudunk-e mi emelkedni arra a magslatra. ahol tisztán áll előttünk ez a nagy igazság? Kérdés. És ha fel tudunk is: mily nehéz ezen a magaslaton meg maradni még nékünk is, akik pedig szivünkben ma­gunkévá tettük ezt az evangyéliomot. Feltűnő az alapigében az a tény, mely egy csapás­ra magasztalja is, meg bizonyítja is az Isten szerete­tét: “Mikor még bűnösök voltunk, Krisztus értünk meghalt.” Hogy “Krisztus értünk meghalt,” ebben bi­zonyítja s hogy akkor halt meg a “mikor még bűnösök voltunk,” ebben pedig magasztalja az Isten szeretetét. A Krisztus halála nem egy kornak, hanem minden időnek szólt. Nem egy emberért, vagy kettőért, de nem is egy népfajért, vagy nemzetért, hanem az egész emberiségért történt. Ennek a halálnak következ­ménye, miként az Isten szeretete, kihat minden népre és nemzetségre és ennek érdemében osztozik minden aszszonytól született ember, aki ebben hit által osztoz­ni akar. Azután nézzétek meg, hogy micsoda erő van ebben a bizonyításban! Vájjon feltünt-e néktek az, hogy az alapige szavai látszólag ellentétben állanak egymás­sal? De csak látszólag. És ez a látszólagos ellentmon-

Next

/
Thumbnails
Contents